Castro for president

Castro for president
Nem hétvégi másnaposság, és nem átmeneti elmezavar: tényleg fordulhat a kocka. Barack Obama lakásügyi és városfejlesztési minisztere elindul a Fehér Házba vezető göröngyös, hosszú és fárasztó úton. Siker esetén 2020-tól a demokrata politikus lenne az Egyesült Államok első latin-amerikai származású elnöke. A diadal Amerikában jól adagolt, megtervezett portéka, ezért a 44 éves Julian Castrónak előbb kampánystábot kell szerveznie, támogatókat találni és bekerülni az előválasztási döntőbe, ahol pártbeli riválisán kell felülkerekednie. Ezt követné a nagy menetelés végző szakasza, amelyben vélhetően az újrázni akaró Donald Trumpot kell lekörözni.

Castro indulásának ténye jóval fontosabb, mint az egyébként is korai esélylatolgatás. Hatvan évvel ezelőtt az USA egy másik Castro ellen hirdetett tartós hadjáratot: katonai, hírszerzői, gazdasági, diplomáciai, propagandabeli frontokon egyaránt támadta Fidel újdonsült rendszerét, amint azt a történések visszaigazolták, enyhe eredménnyel. Most nem a revans idejét éljük, hiszen Julian Castro mexikói felmenőkre tekint vissza: nagymamája jött annak idején az Államokba, az akkor még kerítéssel, fallal, hő-és mozgásérzékelő rendszerekkel nem rendelkező határt átlépve. Castro döntése bizonyos  értelemben mégis „ellentámadás”: 1846 és 1848 között Mexikó és az USA háborút folytatott egymással, a konfliktus pedig az amerikaiak győzelmével  zárult, akik így megtarthatták a csatározások előtt kiváló Texast, a mai Új- Mexikó állam területét; a történet érdekessége, hogy míg a mexikói fél 25 ezer fős veszteséggel (halottak+sebesültek) számolt, amerikai oldalon mindössze 1733 ember vesztette életét katonai akció során, miközben 11 ezren sárgalázban és egyéb betegségben lelték halálukat. A másik „furaság”, hogy a fegyverrel szerzett területek mellé az amerikaiak további földeket vásároltak, Mexikónak pedig le kellett mondania területének majdnem a feléről.

„Egy nemzet. Egy sors.” – ezzel a jelszóval indul most választási hadjáratba Julian Castro, aki bizonyára megcélozza az Államok lakosságának mintegy 15%-át kitevő hispano közösségeket. Beszédeinek egyik refrénje valószínűleg a migrációs kérdés lesz, mert becslések szerint az USA-ba történő – legális és illegális – bevándorlás 60%-a az amerikai–mexikói határon zajlik. Vagy inkább csak zajlott, mióta Donald Trump karhatalmi erőket rendelt a zónába, és hol az ott elkezdett fal folytatását, hol pedig egy kerítés felhúzását emlegeti, a befektetés árát (vagy legalább jó részét) pedig Mexikóval fizettetné ki.

Demográfusok szerint, ha az eddig tapasztalt népességdinamikai folyamatok érdemben nem módosulnak, 2050-re az Egyesült Államok lakosságának akár 25 %-a lehet spanyol anyanyelvű, tehát az USA-szavazópolgárok egynegyede. Castro ugyan nem biztos, hogy döntőbe jut jövőre az elnökválasztásokon, szereplése viszont jelzésértékű: üzenet a közeljövőbe, hogy valamit kell majd kezdeniük a washingtoni politikacsinálóknak az egyre inkább megváltozott etnikai szerkezetű amerikai populációval és... vokstulajdonosokkal.

Castronak még van egy előnye: megtévesztésig hozzá hasonlító ikertestvére, Joaquin, a képviselőház tagja, de kampányban, ha a nála egy perccel idősebb báty elfáradna, könnyűszerrel bevállalhatna néhány nagygyűlést.]