Egyetemisták jövőképkutatása, az YZ Intézet és az OMDSZ felmérése
A 10 egyetemi város 27 felsőoktatási intézményében tanuló, 323 településről származó hallgató megkérdezésével végzett kutatás az online oktatás, kulturális élet járványhelyzetben, jövőkép és megélhetési problémák témakörében vizsgálta a diákpopulációt – ismertette az online eseményen Both Orsolya, az YZ Intézet ügyvezetője és Lázár Beáta, a kutatás projektmenedzsere. Hogyan vélekednek a jövőjükről és az online oktatásról, hogyan változtatták meg az egyetemisták továbbtanulással, pályaválasztással és letelepedéssel, családalapítással kapcsolatos rövid és hosszú távú terveit a 2020-as év történései – az ezzel kapcsolatos kérdőíves kutatás első eredményeiről dr. Dániel Botond szociológus számolt be.
Lányoknak óvatosság, gólyáknak és fiúknak fesztivál
Az életkor növekedésével egyre kevésbé hiányolják a bulikat, fesztiválokat az egyetemisták, online színházi eseményeken, koncerteken túlnyomó többségben a lányok vettek részt, akik ugyanakkor fizikai jelenléttel zajló helyszíni rendezvények esetében sokkal fontosabbnak tartják a járványhoz kapcsolódó biztonsági óvintézkedéseket, mint a fiúk. Az életkor előrehaladtával az egyetemisták komolyabban veszik a biztonsági ajánlásokat, a marosvásárhelyi orvostanhallgatók is sokkal fontosabbnak tartják a biztonsági szempontokat, mint a más felsőoktatási intézményben tanulók. Ugyanakkor a szülők végzettsége és a család anyagi helyzete nem befolyásolja a biztonsággal kapcsolatos attitűdöt.
– Sokszor beszélünk arról, hogy a nők biztonságkeresőbbek, a férfiak kockázatvállalóbbak az autóvezetési stílustól a családalapításig, párválasztásig. Érdekes volt látni, ahogy ez a számok szintjén itt is megnyilvánul – részletezte Dániel Botond. Hozzátette: a válaszokból ítélve inkább a fiúk azok, akik azért mennek fesztiválra, mert a barátaik is mennek, ők inkább csapatostól, haverokkal járnak fesztiválozni.
A több ezer fős tömegrendezvényeken, fesztiválokon való részvétel iránti érdeklődés az életkorral csökken, ahogy a 18–19 évtől haladunk a 24 felé, a válaszadók egyre kisebb számban mondták, hogy mennének fesztiválra. A magasabb jövedelmet feltételező családi háttérrel rendelkezőket inkább érdekli a fesztiválozás, ugyanakkor mind a nők, mind a férfiak esetében a biztonságra kevésbé törekvők vennének részt tömegrendezvényeken. Minél kevésbé fontos egy fiatal számára a biztonsági intézkedések betartása, annál inkább hajlandó részt venni nagy létszámú résztvevővel zajló rendezvényeken.
Tavaly a megkérdezettek 31%-ának volt előzetesen vásárolt jegye valamilyen tömegrendezvényre, többnyire fiúknak, akik nem váltották vissza, hanem későbbi felhasználásra megtartották. Inkább hajlamosak elővételezni fesztiváljegyet a magasabb jövedelmű családokból származó fiatalok. A lányok akkor vásárolnának elővételben, ha a szervezők pénzvisszafizetési garanciát ajánlanak, ugyanakkor a nők hajlandóak lennének többet fizetni egy belépőért, ha cserébe hangsúlyosak lennének a rendezvényen a biztonsági óvintézkedések (a biztonságos távolságtartásra alkalmasabb nagyobb terem, elegendő mennyiségű fertőtlenítőszer stb.).
A válaszadók viszonylag kevés online eseményen vettek részt a járvány eddigi időszaka alatt. Akik mégis, azok leggyakrabban különféle szakmai előadásokat választottak: 16,7% szinte havonta, további közel 15% pedig majdnem kéthavonta. Szintén havonta egy alkalommal vettek részt a válaszadók konferencián (2%), workshopon (1,8%), színházi előadáson (1,7%). Egyszer sem vett részt a járvány alatt online virtuális kiállításon a válaszadók 71,6%-a, online workshopon 66,9%-a, színházi előadáson 53,2%-a, koncerten/bulin 50,6%-a.
Online órán aktívabbak, így leterheltebbek a lányok
A helyszíni jelenléttel zajló hagyományos oktatáshoz képest enyhén csökkent az online órákon részt vevő diákok száma. 1,6 százalékponttal nőtt a szinte minden órán részt vevők aránya (65,4%-ról 67%-ra), 5,6 százalékponttal csökkent az órák több mint háromnegyedén részt vevőké (24,3%-ról 18,7%-ra), s ötszörösére nőtt – bár elenyésző – azon diákok száma, akik szinte egyáltalán nem vesznek részt az órákon (0,1%-ról 0,5%-ra).
Az alapképzésben részt vevők inkább saját szobából, laptopról jelentkeznek be az online órákra, a lányok inkább laptopról, az alapképzésesekkel szemben a mesterisek nagyobb arányban jelentkeznek be munkahelyről. Nagyobb arányban vesznek részt az órákon a lányok, az alapképzéses diákok és a jobb tanulmányi átlaggal rendelkezők, utóbbiak figyelme is fokozottabb az órán. Az online órákon kifejtett tevékenység szempontjából a lányok aktívabbak, gyakrabban kapcsolnak be kamerát, papírra jegyzetelnek, miközben a fiúk inkább dolgoznak közben. Gyakrabban kapcsolnak be kamerát, de órák alatt párhuzamosan dolgoznak is a mesterisek, az alapképzésesek viszont sokkal gyakrabban esznek órán. A leggyakrabban albérletben kapcsolnak be kamerát az egyetemisták, ezt követi sorban a munkahely, továbbá házimunka közben. A fentiekkel együtt jár, hogy a lányok és alapképzésben részt vevők, leginkább tehát az alapképzéses lányok sokkal leterheltebbnek érzik magukat, sokkal kevesebb a szabadidejük – és ez a tananyaggal gazdálkodó tanárokra is ró némi felelősséget a velük szemben támasztott elvárásokkal kapcsolatosan.
Anyuka otthon főz…
– …kényelmesebb, nem kell utazni, nem kell albérletet fenntartani, nem kell ebédre költeni – sorolta a szociológus az online tanulás kutatás szerinti előnyeit.
Nagyon sokféle válasz érkezett az online oktatás előnyeit és hátrányait firtató kérdésre. Az órákra való eljutáshoz szükséges utazás kiesésének köszönhető időmegtakarítás és a kényelem mellett előnyként jelenik meg a költségek jelentős csökkenése annak köszönhetően, hogy nem kell albérletet fizetni, nem kell ingázni, sem étkezésre költeni. Továbbá a tanulási folyamat szempontjából előnynek érzik a diákok az előadások visszanézhetőségét, a jegyzetelés egyszerűsödését, a saját ütemben való tanulást és az ehhez hozzájáruló csendet.
A kutatásban vizsgálták még a jövedelem hatását az online órákhoz való hozzáférésre, munka és egyetemi képzésben való részvétel alakulását, a hozzáférés hatását az aktivitásra és az aktivitás hatását a terheltségre – ezeket a felmérés több más vetületével együtt a továbbiakban részletesebb elemzésnek vetik alá.
Ezer eurós fizetést, házasság után 2-3 gyereket
A karriertervekkel kapcsolatosan nagyobb arányban folytatnák tanulmányaikat az egyetemisták, mint azt a valós beiskolázási számok mutatják: a diákok jóval több mint fele (57,4%) mesterképzésben venne részt és több mint negyede (27,2%) doktoriskolát végezne, csak 15% elégedne meg az alapképzéssel és 0,4% érettségivel. A megkérdezettek 42,3%-a alkalmazottként dolgozna legszívesebben, 29,7% vállalkozó lenne, 28% önfoglalkoztató. Valamivel meghaladja az ezer eurót az a jövedelem, amennyire a nyugodt élethez lenne szükségük a diákoknak, illetve amennyit tanulmányaik befejezése után 3 évvel munkabérként keresni szeretnének.
A nők átlagosan 26,08, a férfiak 27,82 éves korukra kötnének házasságot, majd legfeljebb egy éven belül az első gyereket is vállalná az egyetemisták többsége, átlagosan egyébként 2,34 gyermeket vállalnának és a gyerekek számát tekintve elenyészően csekély a különbség a nemek között. A lakhelyet illetően érdekes eltérés figyelhető meg a fiatalok rövid és hosszú távú elképzeléseit illetően. Közvetlenül tanulmányaik befejezése után relatív többségük (37,1%) az egyetemi városban maradna, 27,1% hazaköltözne, 19,7% Magyarországon, 15,5% más külföldi országban telepednének le. Változik a prioritási sorrend hosszú távon: a legtöbben (33,6%) hazaköltöznének, a születési településük közelébe (32%), az egyetemi városban élnének (30,8%), Magyarországon (17,9%), más külföldi országban (13,9%).
A Kolozs megyei diák csak később települne át Magyarországra
A Magyarországra telepedni tervezők területi megoszlását illetően a tendenciák szintjén a felmérés megerősítette a témával foglalkozó korábbi hazai kutatásokat, miszerint a határ menti településeken élő fiatalok lényegesen nagyobb arányban terveznek áttelepedni az anyaországba. A bihariak közel 40%-a biztosan és valószínűleg már közvetlenül tanulmányai befejezése után áttelepülne, mintegy 35%-a hosszú távon tervezi ugyanezt, a szatmáriak és Maros megyeiek viszonyulása megközelítőleg azonos, 22-23%-ban települnének át azonnal, 20%-nál valamivel kevesebben hosszú távon. Érdemes lehet további vizsgálatnak alávetni azt az érdekesnek tűnő adatot, miszerint minden területen valamivel több fiatalnak áll szándékában a tanulmányokat követő azonnali áttelepülés a hosszú távú áttelepüléssel szemben, egyedül Kolozs megyében figyelhető meg fordított trend, és az azonnal, illetve hosszú távon áttelepülni szándékozók közötti számbeli különbség is jelentős: a Kolozs megyei fiataloknak alig 10%-a költözne Magyarországra közvetlenül a tanulmányai után, és majdnem kétszer annyian hosszú távon.
Mamahotel: inkább megtakarításért, nem megélhetésért dolgoznak a diákok
A járvány előtti helyzethez képest mintegy 6 százalékponttal csökkent az egyetemi tanulmányai mellett munkát is vállaló diákok száma (71,6%-ról 77,9%-ra), ezen belül a főállásban dolgozók aránya egy százalékponttal nőtt is, elsősorban az alkalmi munkát végzők közül maradtak sokan dologtalanul (az alkalmi munkát végzők aránya 16,6%-ról 9,3%-ra csökkent). A részmunkaidősök aránya változatlan. Ugyanakkor egy bő órával csökkent az átlagos heti munkaidő mennyisége a járvány előtti helyzethez képest (heti 22,2 óráról 21 órára).
A járvány előtt elsősorban azért vállaltak állást az egyetemisták, hogy az alapszükségleteken túl másra is költhessenek, továbbá megélhetési költségek fedezése, takarékosság, munkatapasztalat szerzése ösztönözte őket. A járvány után az állásvállalásban kevésbé jelent motivációt a megélhetési költségek fedezése – ennek háttere szintén későbbi tisztázásra vár, de alighanem szerepe van ebben annak, hogy a járványban megspórolható lett az albérlet (a diákok háromnegyede nem tart fent albérletet) és a „mamahotelbe” visszaköltöző diákok ellátása is olcsóbban biztosítható a családban, no meg az egyetemistalét kultkocsmából klubokba átbulizott éjszakái sem csapolják meg a diákok pénztárcáját. Most már inkább a takarékosság, az autóra/lakásra gyűjtés szándéka hajtja az állást vállaló diákokat. Míg járvány előtt az egyetemistákra kevésbé volt jellemző, hogy szakmájukban dolgozzanak, a járvány alatt ez is változott.
A diákok közel 60%-a azt mondta, nem érezte a járvány gazdasági hatásait, 18,4% esetében csökkent a szülők jövedelme és 15,5%-nak beszűkültek az alkalmi munkalehetőségei. Ugyanakkor 45,1% szerint anyagi helyzetén mit sem változtatott a járvány kitörése, 29,1% szerint kis mértékben vagy jelentősen romlott, 25,8% szerint pedig kis mértékben vagy jelentősen javult.
A kutatási adatok első eredményeit ismertető Dániel Botond azt is elmondta: az egyetemisták kétharmadának vannak valamilyen megtakarításai, ha megszűnnének a jövedelemforrásaik, átlagosan fél évig tudnák fenntartani magukat, de a válaszadók fele legfeljebb három hónapig lenne képes megélni a tartalékaiból. Arra a kérdésre, hogy ha elromlana a laptopja, tudna-e újat vásárolni és miből, a diákoknak csak a fele válaszolta, hogy saját megtakarításokból, a többiek szülők segítségével vagy részletfizetéssel, ugyanakkor a válaszadók 20%-a nem tudna új laptopot vásárolni, hanem inkább telefonról csatlakozna az online órákra vagy régebbi laptopról, asztali számítógépről.
A megkérdezettek háromnegyede nő és az előző tanévben is egyetemista volt, átlagéletkora 21 év. Zömük Kolozsváron (58,2%), Marosvásárhelyen (18%), Csíkszeredában (10%) és Nagyváradon (8%) tanul, legtöbben a Babeş–Bolyai Tudományegyetem (51,1%), a marosvásárhelyi orvosi (14,2%), a Sapientia (13,6%) és a partiumi egyetem (7,7%) diákjai, kétharmaduk (70,8%) alapképzésen, 14,2%-uk mesterképzőben.
