Bár korábban 365 nap alatt legalább háromszor jártam külföldön, 2020 tavasza óta csak egy országba látogattam el: karácsony és szilveszter tájékán 16 napos körutat tettünk Bosznia-Hercegovinában, amelyről részletes élménybeszámoló jelent meg lapunk hasábjain. 
Az apáca nem hisz az új koronavírus létezésében. Nekem sem jött elhinnem, hogy így vélekedik... (A szerző felvételei)
Barátnőmmel sikerült beoltatnunk magukat, így érdeklődni kezdtünk afelől, húsvétkor melyek az így már látogatható országok. Kinéztük Szlovéniát, érdekes lett volna Maribor és Ljubljana városának, illetve a tengerpart megtekintése (még ha fürdőzni nem is lehet…). Személygépkocsival megjárható, s hazajövet a vakcina-bizonylat felmutatásával karantén kötelezettség nélkül beengedtek volna a román határőrök. Útiterv készült, beleéltük magunkat a részletekbe, ám a Magyarországgal szomszédos ország húsvétra teljes zárlatot rendelt el. Ekkor Moldova Köztársaságot vettük célba, s bár már voltunk a Prut folyón túl, úgy éreztük, az országnak még mindig vannak rejtett kincsei. Sajnos, a Maia Sandu vezette ország parlamentje (politikai okokból, a szocialisták ellenzik a törvényhozás felszámolását és az előrehozott választások kiírását) 60 napos szükségállapotot hirdetett, így ez az opció is esett. Maradtak a bukovinai kolostorok, Szucsáva, illetve Piatra Neamţ városa. Nem ám olyan, ha nincs ló, jó a szamár is alapon, hiszen régi tervünk ugyanis az országnak ebbe a régiójába is ellátogatni.
Zavartalan élmény a turistamentességnek köszönhetően
Péntek délben még tervezgettünk, délután már indultunk: a www.restrictii.ro portálon ellenőriztük a különböző települések fertőzöttségi arányát, és arra a következtetésre jutottunk, hogy az idő és a táv figyelembe vételével csupán Besztercéig sikerül eljutunk – ahol egyébként a járványügyi helyzet miatt szintén 20 órától rendeltek el „villanyoltást” a hatóságok.
Egyedi esztétikai hatást nyújt a világörökség jegyzékén lévő Angyali üdvözlet templom (Geberán Bianka felvétele)
A nyugodt panziós éjszaka után lendültünk neki a kolostorok meglátogatásának. Tudtuk, a borongós, esős idő és – paradox módon – az új koronavírus okozta világjárvány a partnerünk lesz: alig akadnak majd látogatók. Ilyen alkalmakkor korántsem zavaró a rossz időjárás, ha ez a turistamentes környezet eredményezte meghitt, mi több, bensőséges hangulat kialakulását eredményezi.
Nem tévedtünk: mindenhol turistamentes helyek fogadtak, valóságos nyugalom-oázisok, így valóban zavartalanul átadhattuk magunkat az esztétikai és kulturális élmény nyújtotta élvezetnek. Tény, hogy a világörökség részét képező műemlékek meglátogatása során rendkívül ritkák az ilyen pillanatok – s most ezeket éppen egy világjárványnak „köszönhetjük”.
Angyali üdvözlet
Elsőként a Moldoviţa kolostort ejtettük útba. A faragott kapun két román zászló is díszelgett, egyfajta emlékeztető, hol járunk éppen. A Moldovița folyó és a Ciumirna-patak találkozásánál valamikor erőd állt, amely a Kárpátokon át haladó kereskedelmi utat védte, az első kolostor valószínűleg a 15. század elején Alexandru cel Bun uralkodása idején épülhetett. A mostanit Petru Rareş építtette, és 1532-ben fejezték be. A hajdani férfikolostort apácakolostorrá alakították át, az egyik hölggyel sikerült is szóba elegyednem.
A tavaszi metszést végző nő értetlenkedve nézett, amikor a vírusról és a fertőzés veszélyéről beszéltem. Megkérdezte, hogy Moldoviţa településre vajon milyen szabályok érvényesek, hiszen ő nem tudja. Az időfölöttiséget, az élethez történő spirituális hozzáállást érzékeltette velem, ez meghatott. Ugyanakkor parányinak éreztem magamat. De nem előtte…
A Moldoviţa kolostorhoz tartozó Angyali üdvözlet templom homlokzatán fennmaradt élénk színű festmények igen látványosak (Geberán Bianka felvétele)
A padon ülő pappal is beszélgettem, miután befejezte hosszú telefonbeszélgetését. „Balek vagy, mit bohóckodsz itt azzal a maszkkal” - véltem kiolvasni a tekintetéből. Úgy beszélt, hogy közben alig mozgott a dús szakálla. Amit mondott viszont, szakállas mese volt: a vírus nem létezik, összeesküvés az egész, a hatalom úgyis másnál és máshol van.
Feltöltődve távoztam: erősített a történelmi helyszín, az Angyali üdvözletnek nevezett templom látványa, az esztétikai hatás és az Istenházának a különleges kisugárzása.
„Dorel” segít
A Suceviţa kolostor következett, esett az eső, nehezen engedte felfedezni magát: nehezen „született meg”, a krónikások szerint három évtizedbe telt, amíg befejezték. A négyszögű, saroktornyokkal ellátott három méter széles védőfal katonai szigora kontrasztban áll a festői szépségű tájjal.
A Movilă család két nevezetes tagjának, Ieremiának és Simionnak a síremlékénél alaposan meglepődtünk: a két sírhely között létrát fedeztünk fel. Vajon „Dorel” arra gondolt, oda úgysem néz be senki, ellopni sem fogják, s alkalomadtán hasznos lehet a fontos embereknek...
Feltámadás esetén nagy segítség lehet...
Megcsodáltuk a bizánci gyökerű falképeket, a földi és mennyei világ összetartozásáról és elválaszthatatlanságáról szóló belső és külső kompozíciókat. A délkeleti oldalon megnéztük az emeletes fejedelmi lakóház maradványait. Az itt olvasható információk szerint az épület a 16-17. század fordulóján Ieremia fejedelem udvartartásának lakóhelye volt. Ugyanakkor a helyiségek alatti pincében, Ion Neculce krónikájának adatközlése szerint az uralkodó hatalmas kincseket őrzött. A földalatti, dongaboltozatos termek néhány felső szobával együtt ma is láthatóak.
Mintegy negyven percet autóztunk a leghíresebb bukovinai kolostorhoz, a Voroneţihez. A Szent György kolostortemplom egyik leghíresebb jelképe Moldova fénykorának. A szerzetestemplomot Ştefan cel Mare alapította annak örömére, hogy jeles győzelmet aratott a törökök fölött. A kupolában – természetesen – Jézus életének különböző eseményei láthatók, a déli falszakaszon megtekinthető Jézus Nemzetségfája pedig csodálatosan szép. Tulajdonképpen ugyanolyan, mint a falfestményeken látható megható „voroneţi kék”, amelynek titkát mindmáig nem sikerült megfejteni.
Voroneţ, az örök
Szinte csak apácákat látni a környéken, a kedvezőtlen időjárás és a világjárvány miatt alig van néhány turista – így szeretem felfedezni ezeket a nagyon látogatott helyeket.
A szintén a Világörökség részét képező Humori kolostor és a Szűz Mária mennybemenetele templom közelében korszerű női kolostor húzódik meg, amely új templommal és rendházzal rendelkezik. A szabályok itt is igen szigorúak, a napi program sűrű: az egyik ajtóra kifüggesztett órarend szerint hajnali 4 óra 30 perckor már mindenkinek ébren kell lennie…
Különleges hangulatot áraszt a régi és az új együttléte: az 1500-as évek derekán épített templom, illetve az új Istenháza. A több évszázados falfestmények látványa elég nehezen egyeztethető össze a korszerű építészeti stílussal.
Tavaly karantén, ma nagybetűs Élet
Az esti órákban érkeztünk Szucsávára, amely a koronavírus villámgyors terjedése miatt az első karanténba helyezett megyeszékhely volt Romániában. Most laza a hangulat: sokak szerint azért alacsony a hivatalos fertőzöttségi arány, mert alig-alig tesztelik a lakosságot. Egyesek az utcán mondhatni inkább csak azért viselnek maszkot, hogy a jelenkor hangulatát idézzék.
Bár sok helybélinek írtam a vendégszerető klub (www.couchsurfing.com) platformján, senki sem válaszolt (írtuk, hogy be vagyunk oltva, s mindketten egészségesek vagyunk), így egy panziónál is olcsóbb szállodában töltöttük az éjszakát. Szálláshelyünkön vendéglő is működött, s előre megérdeklődtük, használható-e a beltér. Bár a restrictii.ro weboldalon is azt láttuk, alacsony a fertőzöttségi arány, mégsem gondoltuk volna, hogy akár a régi „békeidőkben”, a vendéglőben étkezhetünk. Mondatni, luxus.
Magasztos Szucsáva vára
Vasárnap, április 4-én a szucsávai vár meglátogatására is jutott idő. Az európai pénzekből csodálatosan restaurált épületegyüttesben helyet kap a modern technológia is: korabeli öltözéket viselő regélők hologram segítségével szólnak a látogatókhoz és olvasnak fel a krónikások írásaiból.
A vár megható látványt nyújt: nem véletlenül, hisz a régióban páratlan a történelmi jelentősége és fontossága, s architektúrája is ehhez igazodik. Ștefan cel Mare idején a fejedelmi vár sikeresen állt ellen a törökök ostromának, a várost viszont II. Mohamed csapatai felégették. Az osztrák-magyar monarchiához tartozó város eme létesítményénél 1895-1904 időszakban Karl Romstorfer építész tárta fel a korábbi erődítményt.
Hologram beszél hozzánk a "múltból"
Számunkra a leglátványosabb kolostornak a Szucsáva városától alig néhány kilométerre lévő Dragomirnai bizonyult: az 1609-ben alapított kolostort sarokbástyákkal erődített masszív, vastag falak látványa teszi egyedivé. Kívülről sajátos hangulata van a temetőben lévő kis ravatalozó építménynek, amelybe sajnos nem sikerült bejutnunk. Az egész környék, a táj a hajdani időket idézi: csend, nyugalom és meghittség.
Szucsáva megkerülésével jutottunk el Karácsonkőre (Piatra Neamţ), amelyet korábban románul Piatra lui Crăciunnak neveztek. Szakemberek szerint a Neamț a város folyójának a neve, és vagy „németet” jelent, vagy pedig egy „csendes, néma” jelentésű szláv szóból ered. A történelmi központ elragadtatott: történelmi épületek, tisztaság, esztétikusan kialakított, gépkocsi-mentes főtér.
A jelen ideiglenes és a múlt időtálló jelképe: védőmaszk és harang (A szerző felvétele)
Szerencsére a Ştefan cel Mare idején épített István-toronyba sikerült záróra előtt felmenni. Érdekessége, hogy alul négyszöges, felül pedig nyolcszöges, sarokpontjain pedig támpillérekkel közrefogott építmény.
A szintén a főtéren lévő, a 15. század végén épített Keresztelő Szent János-templom a moldvai építészet jellegzetes 15-16. századi példája. A völgybe szorított főtér kissé klausztrofóbiás hatást kell, ám a kisméretű templom jól illeszkedik ebbe a közegbe. Ebben a városban nincs skate park, biciklisávot sem láttunk, ezért a fiatalok itt versengenek, ki tud hajmeresztőbb mutatványokat produkálni.
Nem messze a központtól vadonatúj templomot is láttunk, itt a görög katolikus rítus szerint tartják a miséket.
Hétfőn, április 5-én, húsvét másodnapján elégtétellel tértünk haza: közeli helyeken jártunk, s meglátogattuk azt, ami térben és időben belefért…
Alkalmi ismerőseink javaslatára látogattunk el az impozáns Dragomirna-kolostorhoz
