Búcsúüzenet
In memoriam Szenik Ilona
In memoriam Szenik Ilona
Vissza

Búcsúüzenet

Tudtam, hogy a hosszas betegség testét meggyötörte, hogy leromlott egészségi állapotát egyre nehezebben viselte, és azt is, hogy gyakorta kérte Isten segítségét, vessen már véget földi életének. Halálhíre mégis mélységesen megrendített, hiszen hajlamos az ember reménykedve hinni, hogy azok, akikre mindig felnézett, akiket mindig tisztelt és szeretett, azok örök életűek, nem halnak meg soha.

Mondják, az ember akkor hal meg igazán, ha elfelejtik. Engem számos főiskolai és későbbi emlék fűz egykori tanárnőmhöz, Szenik Ilonához, így Őt elfelejteni sohasem tudnám. Szeretettel emlékszem vissza azokra a reggel nyolc órakor kezdődő folklórórákra, amikor mi még álmainkból alig ébredeztünk, Ő viszont óramű pontossággal, elegánsan, szappanillatú frissességgel nyitotta a tanterem ajtaját, hogy minden alkalommal, ámulatba ejtő tökéletes szakmai tudásával avasson be a népzene, a népdal világának rejtekeibe, csodáiba.

Hatalmas tudásával sohasem hivalkodott, szerényen és szakma iránti elkötelezettséggel, alázattal végezte tanári és kutatói tevékenységét. Életem kedves zenés emlékmorzsája az a Kalotaszegen eltöltött pár hetes népdalgyűjtés, amikor a bartóki folklórgyűjtői magatartás jegyében arra tanított, hogy a falusi környezetben is otthon érezhetjük magunkat, ha közvetlenség, tapintat és nagy szeretet vezérel bennünket. Emberségből is példát mutatott, hiszen az egy hónapig tartó népdalgyűjtő körutunk alatt, szinte megszűnt tanárnak lenni; együtt készítettük a szabad ég alatt zajló ebédeket, miközben cinkosokként nevetgéltünk a közösen megélt kópéságokon, együtt énekeltünk az egyik faluból a másikba vezető gyalogutakon, és együtt néztük az esti csillagokat lefekvés előtt… emlékek, amelyek mélyen a szívembe vésődtek. Hála Neki, a népdal iránti érdeklődés és szeretet mindörökre zenei műveltségemnek egyik alappillérévé vált.

A tanítás módszertanának csínját-bínját is Tőle tanultam. „Jól jegyezd meg: ha csak egyetlen diákod szeme csillan fel, akkor tudd, hogy az órád máris elérte a célját!” – mondta főiskolai záróvizsgámat követően. Ez a több mint negyven éve elhangzott, „batyumba” tett útrabocsájtó jótanács, tanári pályámnak és egész életemnek követendő vezérmotívuma lett, Ő pedig örök példakép, szeretett és igen tisztelt TANÁRNŐ marad számomra, akitől pontosságot, igényességet, következetességet, szakma iránti felelősséget és alázatot tanul(hat)tam.

Drága Szenik Tanárnő, köszönöm, hogy tanítványod lehettem, hogy szakmai tevékenységemnek állandó „figyelője” és értékelője voltál, bátorító mosolyoddal mindig további tervek megvalósítására ösztökéltél. Emlékedet örökké szívemben hordom. Nyugodj békében!


KULTSZÍNTÉR ROVAT CIKKEI

ROPOGÓS ROPOGÓS

Tudor Giurgiu-premierrel indít a TIFF
Huszonöt létszámos osztályokat akar az ...
Sírokat gyaláztak meg a zilahi ...

NÉPSZERŰ NÉPSZERŰ