Búcsú Horváth Andortól
Vissza

Búcsú Horváth Andortól

Előkerestem a levelezésünket. Szomorúan, de olykor azért el-elmosolyodva olvastam át a 2010 márciusa és 2014 decembere közötti levélváltásainkat. Hetente írt, ugyanis 2010 februárjában, egyik találkozásunk alkalmával felkértem, indítson rovatot lapunkban. Na, de miről írjak, kérdezte. Nem szeretnék semmiféle határt szabni, sem tematikában, sem terjedelemben, számomra csupán az a fontos, hogy a tanár úr gondolkodásmódja, világlátása minél szélesebb körben ismertté váljon, feleltem.

Gondolkodási időt kért. Amikor néhány nap múlva felhívtam, igent mondott, én pedig abban a pillanatban nagyon büszke voltam magamra, arra, hogy sikerült meggyőznőm őt. Elmondta, hogy mi az elképzelése, majd abban is megegyeztünk, hogy hetente jelenik meg a rovat, amelynek az elnevezését is kitalálta már: Kép/ tár. Így indult útjára tehát 2010. március 13-án Horváth Andor Kép/tár című rovata a Szabadságban.

Tartalmas és hosszú együttműködés született a februári ötletemből. 2014 decemberében tettünk pontot a rovatra, a hetente érkező szövegeket, valamint az ezeket kísérő rövidebb-hosszabb levélváltásokat kincsként őrzöm „postaládámban”. Néha csak egy-két szó állt a levélben, máskor néhány mondattal „röpítette” az épp aktuális szöveget, finom humorán most, levelezésünk újraolvasásakor is kuncogtam.

Megesett, hogy személyesen mentem el, vagy épp akkori kollégámat, Ferencz Zsoltot küldtem el a lakására, mert, mint a telefonba elmondta, „rendetlenkedik” a számítógép, nem tudja e-mailben küldeni az írását.

Aláírása is változott, volt, hogy csak egyszerűen így írta alá a leveleket: h. a., legtöbbször pedig HAndorként. Ritkán, de előfordult a teljes név is: Horváth Andor. Megtörtént, hogy két hétre elutazott, ilyenkor „előredolgozott”, és egyszerre két-három rész érkezett a csatolmányban. Egyszer belebonyolódtunk a számozásba, ugyanis mindig megszámozta az egyes fejezeteket, ezeket persze nem jeleztük a lapban és a weboldalunkon megjelenő rovatban, csupán a magunk számára jelöltük meg, hogy épp hányadiknál tartunk.

Persze találkoztunk „élőben” is gyakran, egy-egy rendezvényen, ilyen-olyan eseményen, legtöbbször pedig a 30-as buszon. Mindössze két megállót mentünk együtt, de ez bőven elég volt arra, hogy a legfontosabb történéseket átbeszéljük.

2015. január 8-án írt levelemben boldog új évet kívánva, megköszöntem a jó és tartalmas szövegeket, azt, hogy annak idején hagyta magát megyőzni, majd megkértem, gondolkodjunk közösen azon, hogy valamilyen formában továbbra is jelen legyen a lap hasábjain. Válaszát teljes terjedelemben idézem:

Kedves Kata!

Köszönöm a jókívánságokat. Hálás vagyok, amiért belevitt ebbe a rovat-kalandba, ami eleinte könnyed játéknak tetszett, de hamar megkomolyodott, nagy munkával járt, de sok elégtételt is hozott számomra. Ami az újabb felkérést illeti, örömmel fogadom, de egyelőre hagyom érlelődni. Belefogtam valamibe, és szeretnék rá sok energiát fordítani. Később persze elférhet mellette más is.

Sikeres évet kívánok!

Horváth Andor

A „Belefogtam valamibe, és szeretnék rá sok energiát fordítani” már a Magyarországra való kiköltözéséről szólt, legalábbis utólag így értelmezem ezt a mondatot. Kicsit már akkor elveszítettük őt, azt hiszem. Néhányszor még találkoztunk, amikor nagy ritkán Kolozsváron járt, és ismét számbavettük röviden a történéseket, majd mosolyogva elbúcsúztunk, de éreztem, lelkileg megviselte ez a néhány év.

Kivételes egyéniség volt, szellemi kihívás volt vele beszélgetni, előadásait hallgatni. Halála óriási veszteség. Most mégis mosolygok magamban. Boldog vagyok, hogy ismerhettem, és büszke vagyok arra a különös, furcsa, megkockáztatom, talán barátságnak is nevezhető kapcsolatra, ami összekötött bennünket.

Isten vele, kedves HAndor!


EZ ÉRDEKELHETI
KULTSZÍNTÉR ROVAT CIKKEI

ROPOGÓS ROPOGÓS

Minisztercserékről döntött a PSD: nyolc ...
Gabriela Fireanak elege lett a PSD-ből, ...
Theresa May: a Brexit után az ...

NÉPSZERŰ NÉPSZERŰ