1990-ben a Kolozsvári Rádió újraindítása és a Televízió megalakítása után hamarosan munkatársa lett a frissen létrejött szerkesztőségnek. Jelen volt és részt vállalt a magyar nyelvű közszolgálati audiovizuális műsorok megtervezésében és kialakításában, ő maga a történelmi, kulturális témájú adások szerkesztőjeként írta be magát a köztudatba. Több dokumentumfilmje kapott elismerést hazai és magyarországi filmfesztiválokon. Szerzői műsorai között szerepelt a História sorozat, a Törzsasztal című kerekasztal-beszélgetés rovat, egyik szerkesztő-műsorvezetője volt a Társalgó című közéleti magazinműsornak és az Erdélyi Figyelőnek. 2003-tól 2011-ig a stúdió kisebbségi osztályának főszerkesztője volt. Kiállásának köszönhetően kapta meg az általa vezetett munkaközösség az önálló Nemzetiségi Szerkesztőség státust.
Ezzel párhuzamosan, zenei tehetségét kamatoztatva, a táncházmozgalom aktív tagjaként, a Tarisznyás népzenei együttes prímásaként - amelyet 1991-ben alapított barátaival, Kostyák Alpárral és Szép Gyulával – számos hazai és külföldi rendezvényen lépett fel, és részt vállalt a népi kultúra átörökítésének, továbbadásának feladatában.
Mind televíziós újságírói, mind népzenészi munkásságában az erdélyi magyar kultúrának megőrzése és ápolása, a nemzeti öntudat erősítése, az erdélyi magyar közösség szolgálata volt az önmaga számára kitűzött és következetesen végzett feladat.
Élete utolsó időszakában elbizonytalanodott, útkeresése nem járt sikerrel. Reménykedett az újrakezdésben, de erre már nem került sor. Tragikus körülmények között búcsúzott az élettől.
Kolozsvári Magyar Adás, Erdélyi Figyelő
