Brüsszeli ínyencségek: interetnikus képzőművészeti kiállítás, interkulturalitás, sörök és csokik
Vissza

Brüsszeli ínyencségek: interetnikus képzőművészeti kiállítás, interkulturalitás, sörök és csokik

Brüsszelbe látogattunk múlt hét elején, Winkler Gyula Európai Parlamenti képviselő meghívására. Látogatásunknak kettős oka volt, hiszen egyrészt június 26-án tartotta kihelyezett ülését a Szövetségi Képviselők Tanácsának (SZKT) szórvány frakciója a brüsszeli Európai Parlamentben, másrészt ekkor került sor a nagyenyedi Inter-Art Alapítványnak az interetnikus kortárs művészeti táborában készült munkákból álló, A sokszínűség képei című kiállítás megnyitójára. A két rendezvényt természetesen számos más esemény kísérte.

A kolozsvári Avram Iancu Nemzetközi Repülőtérről hétfőn délután indultunk Brüsszelbe, és az út számomra azért is volt roppant izgalmas, mert életemben még nem repültem. Kolléganőm, Éva már szakavatott repülőutasként irányított a reptéren, majd magyarázta, mit kell tenni a repülőn: nyisd ki a szád vagy nyelj, hogy ne duguljon be a füled, kávét kell inni és akkor nem leszel rosszul a szintkülönbségtől, és hasonló jótanácsokkal látott el. A Charleroi reptéren már várta a romániai társaságot Winkler Gyula, és vacsorázni vitt bennünket, ahol rákot, kagylót, csirkeragut, de sajtmártással szolgált sonkába csavart cikóriát és természetesen sört és csokoládét is ízlelgethettünk.

Itt mindennek története van 

A kedd délelőttöt rövid városnézéssel kezdtük, kísérőnk Mikita Zsuzsanna volt, aki nemcsak utazásunk remek menedzselőjének, hanem rendkívül jó idegenvezetőnek is bizonyult: templomok, terek, paloták történetét mesélte el a kis csoportunknak, de a belga turizmus fortélyaiba is bevezetett bennünket. Elárulta: azért sikeres ennyire a belga turizmus, mert a belgák minden apró turisztikai látványossághoz egy-egy történetet rendeltek, így váltak azok egyszerűen eladhatóvá.

Ezt mi sem igazolja jobban, magyarázta Zsuzsi, mint az alig 58 centiméter magas Manneken Pis (pisilő kisfiú) nevű szobrocska, amelyet számos városi legendával láttak el a brüsszeliek, így az lehet háborút, de akár tűzvészt megállító kisfiú is, ami a nézelődő számára kedvesebb, hihetőbb. A városnézést követően az Európai Parlamenthez mentünk, az ottani rövid bemutató után kezdődött az RMDSZ Szövetségi Képviselők Tanácsa szórványfrakciójának kihelyezett ülése.

Minden európai nemzet kultúrája több nemzet kultúrájából tevődik össze 

Mivel a szórványülés nem volt nyilvános, Évával benéztünk a parlament üléstermében éppen zajló Európa kulturális öröksége: híd múlt és jövő között című nemzetközi konferenciára, amelynek apropójául a 2018-as kulturális örökség európai éve szolgált. A konferencián többek között felszólalt Antonio Tajani, az EP-elnöke, Jean-Claude Juncker, az Európai Bizottság elnöke, Navracsics Tibor, oktatásért, kultúráért, ifjúságpolitikáért és sportért felelős európai biztos is. Két plenáris ülésbe is benéztünk, belehallgattunk – megtapasztalhattam az oly sokszor emlegetett fordító berendezés működését, mindenféle nyelven, fordításban hallgattam az előadásokat, legalább ezentúl felismerem, ha valaki svédül vagy litvánul beszél mellettem.

A kulturális örökség és az európaiság összefüggéséről olyan kiemelkedő személyek beszéltek az első ülésen, mint Ezio Bosso karmester, zeneszerző, Paul Dujardin, a Bozar vezér- és művészeti igazgatója, Johannes Ebert, a Goethe Intézet főtitkára, vagy Anne Durupty, az ARTE Television igazgatója. A felszólalók mindannyian kiemelték, mennyire fontos részét képezi az épített örökség az európai kultúrának, miközben az európai multikulturális értékekre is felhívták a figyelmet, hangsúlyozva: minden európai nemzet kultúrája több nemzet kultúrájából tevődik össze, így az európai kultúráról ilyen tekintetben kell beszélni.

Romániában a kultúra helye: szokásosan utolsó

A második ülésszak a kulturális örökségek megőrzése és népszerűsítése téma köré csoportosult, a felszólalók között találhattuk Marion Ackermannt, a drezdai Staatliche Kunstsammlungen igazgatóját, France Desmaraist, a Múzeumok Nemzetközi Tanácsának program és fejlesztési igazgatóját, vagy Sneška Quaedvlieg-Mihailovict, az Europa Nostra főtitkárát.

A turistáknak kihagyhatatlan látnivaló, a pisilő kisfiú - számos történetet kapcsolnak a szoborhoz

A konferencia kísérődokumentumait olvasgatva sajnos beigazolódott egyik, a témával kapcsolatos felvetésem: Románia kultúrafogyasztás, kultúranépszerűsítés és az épített örökség védelmének tekintetében az Unió országai közül az utolsó helyen található, ahogy szokásos, Bulgáriával szoros versenyben ezért a „megtisztelő” pozícióért. A dokumentumokban bemutatott, Eurostat által készített Kulturális statisztikák nevű, 2011-es adatokat feldolgozó, 2016-ban publikált felmérése szerint például: összességében véve a romániai lakosság mindössze 30%-a olvasott el 2010–2011-ben legalább egy könyvet tanulmányi, tanulási céllal (a 25–34 év közöttiek esetében az arány negyven százalék, de már az 55–64 év közöttieknél mindössze 20%). De a romániaiak moziba se járnak szívesen tanulási céllal: mindössze 15% körüli azoknak a személyeknek az aránya, akik 2010–2011-ben legalább egy filmet megnéztek a moziba ezzel a céllal.

A sokszínűség képei – interetnikus művészeti kiállítás

Miután „felvilágosodtunk” épített örökségből, a többi látogatóval közösen átmentünk A sokszínűség képei című tárlat megnyitójára, a rendezvény utazásunk egyik fő programpontja volt.

Az Inter-Art Alapítvány 2016-ban szervezett először Nagyegyeden interetnikus kortárs művészeti tábort, az ott készült munkákat Nagyenyed, Cotroceni, Temesvár és Genf után Brüsszelben, az Európai Parlamentben is kiállították. A rendezvény házigazdája Winkler Gyula EP-képviselő volt, a kiállítás Klaus Johannis, Románia elnökének védnökségét élvezi.

Az Inter-Art Alapítvány táborában olyan képzőművészek vettek részt, akik valamely, Romániában elismert, parlamenti képviselettel rendelkező 21 nemzeti kisebbség egyikéhez tartoznak, így a brüsszeli Európai Parlamentben láthatóak romániai magyar, örmény, zsidó, török, ruthén, olasz, szerb, német, roma, ukrán vagy akár lipován művészek alkotásai is.

– Büszke vagyok, hogy ma itt, Brüsszelben olyan kiállítást nyithatunk meg, ami több mint egyszerű képzőművészeti tárlat. Büszke vagyok, hogy ma két olyan művészt mutathatok be, akiknek van egy közös álmuk. Egyik festőművész, másik költő. Egyik a képek embere, a másik a szavakból alkot új világot. Egyik romániai magyar, másik román nemzetiségű, Erdély – Transilvania – Siebenbürgen szívéből érkeztek. Mindketten Nagyenyed – Aiud – Strassburg am Mieresch lakói, akiknek a nemzetek közötti összhang, az interetnikus egyetértés az álmuk. A tárlaton látható műalkotásokat is a nemzetek közötti egyetértés rendezőelve vezérli – fogalmazott a megnyitón Winkler Gyula.

A rendezvényen jelen volt Balog István képzőművész, az Inter-Art Alapítvány elnöke is, aki beszédében hangsúlyozta: a 2016-os interetnikus táboruk „a kortárs kultúrában történelmi pillanatnak és országos premiernek számít”. Az Inter-Art Alapítvány másik képviselője, Ioan Hădărig művészeti igazgató pedig arról beszélt a megnyitón, hogyan tud a művészet hidat képezni az emberek között, egy „olyan világban, amikor a nacionalizmus átgyűrűzik a politikából a kulturális életbe”.

A rendezvényen Sergiu Nistor, a kultúráért, egyházért és centenáriumért felelős elnöki tanácsos üzenetét Călin Stoica, az Európai Unió politikai és biztonsági bizottságának állandó képviselője, míg Laczikó Enikő, az Etnikumközi Kapcsolatok Hivatalának vezetőjének levelét Elena Cruceru tanácsos tolmácsolta a rendezvényen.

Brüsszeli ínyencségek 

A brüsszeli utazás előtt nem tudtam mit várok jobban: a csoki- vagy a sörkóstolást, de sajnos mindkettő kipróbálása után sem tudok dönteni arról, melyik az ízletesebb, melyik nyújt életre szóló élményt.

 

Nem megfordult fotó: söröstálcák a mennyezeten

Kedd este a Brüsszel szívében található Guinness-rekorder helyet látogattuk: a Deliriumban, amelyet Évával a hangulat, berendezés miatt inkább pub-nak, mint kocsmának neveznénk, nagyjából 2000 féle sör közül válogathatnak a vendégek. A kapható sörök sokféleségét a pub mennyezetén elhelyezett, különböző sörmárkák jelzéseivel ellátott több száz kerek kocsmai tálca is jelzi. Román söröstálcákat is felfedeztünk, szinte semmi nem hiányozhatott a Guinness-rekorder kocsmából.

{Tovább olvasható még 376 szó.}
Mivel csak a menüt végigolvasni legalább negyed órába telt volna, ráböktünk az itallapon egy-egy sörre, „biztos finom lesz” alapon. Éva elsőként egy szűretlen Kastell nevű sört, én pedig Barbe Noir nevű, rendkívül sötét árnyalatú és meglepően édeskés barna sört kóstoltam. Másodszor viszont már tudatosabban választottunk, és apátsági sörök közül vál
Ha érdekli a teljes történet, legyen prémium tag vagy ha már az, 

EZ ÉRDEKELHETI
ÉLETMÓD ROVAT CIKKEI

ROPOGÓS ROPOGÓS

Megerősítette tisztségében a PSD ...
Bűnvádi eljárás indult a a csendőrség ...
Sporthírek röviden

NÉPSZERŰ NÉPSZERŰ