Bethlen-kollégium: motivál a viszontlátás öröme

Bethlen-kollégium: motivál a viszontlátás öröme
A nagyenyedi Bethlen Gábor Kollégiumban szeptember 14-én a zöld zónára érvényes forgatókönyv szerint kezdődött meg a tanév. Az előzetesen ismertetett forgatókönyvek közül ez (vörös, sárga és zöld) bizonyult a lehető legkedvezőbbnek.

Nagy Egon   

Már az ismertetés során sejthető volt, hogy a zöld forgatókönyv kétirányú elemzése és megvalósítási lehetőségei nem vezet a legegyszerűbb megoldáshoz. Sőt erőteljes normakövető, szigorú(bb) szabályrendszer mentén körvonalazódott a tanév kezdete és első hete. A kezdést megelőző munkafolyamat nem csupán az oktatási körülmények szabályszerű kialakítását foglalta magába. Legalább akkora kihívás és feladat elé állította a vezetőséget az, hogy a kollégium bentlakói minként fognak visszatérni a hosszabbra sikeredett távollétből.

Úgy gondolom, hogy a kétirányú elemzés közös nevezője a szerencse. Hiszen szerencsések vagyunk mi, pedagógusok, hogy nem képernyőn keresztül látjuk a diákokat. És szerencsésnek tekinthető a városszintű fertőzésarány is, amely megengedte, hogy az első tanítási hét is a zöld zónának megfelelő, fizikai oktatást biztosítsa a diákok számára.

Talán pont ebben rejlik a kivitelezhetőségi titka. Az elmúlt hat hónap távlatában adott volt a lehetőség és a tér-idő kettőse ahhoz, hogy rájöjjünk az online oktatás működőképes tud lenni, de az online megtartott óra esszenciája közel sem olyan intenzív, mint az osztályteremben megfigyelhető megértési folyamat, egy-egy álmos pillanat az óra felénél, a tekintet és a hangulat. Amíg a helyzet megengedi azt, hogy a diákok bejárjanak iskolába, addig ez biztosítja a kellő mennyiségű és intenzitású motivációt ahhoz, hogy a szabályokat be tudjuk tartani.

A viszontlátás nem a megszokott formában történt. Viszont 2020-ban a megszokás kérdése átértékelődött, az ehhez kapcsolódó fogalmak új értelmet nyertek és egyre biztosabb az, hogy valami új vette kezdetét. A normakövetés és a távolságtartás alapfeltételei lettek az iskolai létnek. Biztos vagyok benne, hogy a diákok keserűbb szájízzel tértek vissza, de a hosszas távollét után öröm volt a viszontlátás, főleg a bentlakók esetében.

És, hogy mi fog következni ezután? Reméljük a közös nevező a szerencse marad. A diákok lelkesedése nem hagy alább, a szabályok betartása nem kihívást okoz, hanem egyértelmű lesz és a kétirányú elemzési stratégia hamarosan átvált egyirányúvá és úgy teremti majd újra a hagyományos oktatás fogalmát, hogy közben az elmúlt időszak tanulságai nyomokban el kezdenek integrálódni.