Beltér-ergonómia

Beltér-ergonómia
Akárhogy szorzod-osztod: az 52,8 négyzetméter stabilan tartja magát. Lehet bele ikea-bélést képzelni, meg galériás trükköket, az alapterület makacskodik. Idővel azonban mintha mégis... Most pedig idő – azt mondják – dögivel van; annyi, hogy kiduvad az ablakon, rátolul az erkélyre, ha lenne. Az idő-faktor viszont csak bizonyos halmozódás után kezd hatni: egy szimpla konyhafestés vagy könyvtárporolás elégtelen; kiderül, hogy a konyhában ideális a belső elemek elosztása, a polcokon meg elenyészően kevés duplum sunyított.

Azért lassacskán kezdenek a körvonalak fellazulni: az ajtó az első áruló jel – bevallja, hogy lehet rajta függőlegesen közlekedni (kitartó kilincs, comb-és karizomzat bevetése elegendő hozzá, meg némi egyensúly-készség). Az ösvény egyenest a szekrényre vezet, honnan a kilátás, ha nem is pompás, de üdének hat immár kilencszázhatvannyolcadjára is. Párnácska, takarócska, színes ceruza olló és pár fehér ív – máris kreatív kuckóvá lakályosodik e magaslat.

A kisszoba, mely egy fél délelőtt alatt kórteremmé lép elő: recepcióval, ahol olvashatnak a kliensek, vagy csak hevernek, elfekvővel, íróasztalból átvedlett műtővel (rajta csavarhúzó, kalapács és patent a keményebb beavatkozásokra, meg dinnyeszeletelő, csipesz, ablaktisztító az „infektáláshoz”, lázmérő és vécepapír... ööö... akarom mondani, gézgöngyöleg). A páciensek az előszobában várnak, kissé rendezetlen és aránylag zsúfolt halmazban, vagy harmincan legalább. Türelmesek, mert tudják, hogy Fanninővér és Jankanővér mindenikükre sort kerít (így derül ki, hogy a címkeműtét, vagy a Zöldhasú Zénó karficama teljesen átlagos és gyorsan megoldható gond).

A kitárt ablakokon nemcsak a meleg, az áprilisi szuperlangy tolakszik be, vele nyomul az a pluszos spáciumérzet is, amit a bő karnyújtásnyira levő, konyhára kukkintó fenyő, vagy a nappali ablakába könyöklő juhar gerjeszt. Nem marad el az ellenmozgás sem: faluról becsempészett rozmaring, pirihagyma, paradicsom- és spenótmagokat tartalmazó cserepek, ládikák, dibiz-dobozok lepik el az ablakpárkányokat: négyből hármat, mert az egyik csempézett felület, s ott a kapor sem tudna megkapaszkodni.

S akkor még ott a pince: (alagsorával kényelmes exklávé, szinte tobzódásra ingerlő kitüremkedés, ahová pl. a kis kerek dohányzóasztalt – átmenetileg – külszolgálatra lehet rendelni)  elnyűtt-kinőtt téli holmik, egyéb haszontalanságok és a kitartóan  fogyatkozó krumplikészlet – íme, a tértágulás sajátos föld alatti receptje. Hónapba se telik, és a polcok között alacsony fordulatszámú valcert lehet majd lejteni.

Ugyancsak  gondban lehetnek ezentúl az ingatlanágazat ágensei; már nem mérvadó, ha x négyzetméternyi beépített területről adnak hírt, amelyből a hasznos felület y – sokakat meggyőznek alaprajzzal, újfenti felméréssel, bennem viszont már izmosodik a kétely... egyre inkább.

Képünk illusztráció