Barokktól romantikáig Kristófi János orgonistával

Barokktól romantikáig Kristófi János orgonistával
Nem először lépett fel Kolozsváron a nagyváradi orgonaművész, Kristófi János Zsigmond, jelenleg a Partiumi Keresztény Egyetem (PKE) oktatója, aktív hangszeres előadó, aki középfokú zenei tanulmányait a kolozsvári zenelíceumban végezte Buzás Pál növendékeként. A művész ez alkalommal is a Farkas utcai református templomban megtartott nyári hangversenysorozat keretében koncertezett július 25-én. A telt házas közönség azt bizonyította: Kristófi János fellépése olyan esemény, amelyet egy komolyzene-rajongó nem hagyhat ki.

Érdekes műsorral jött most Kolozsvárra Kristófi János: ahogy azt később megtudhattuk, az orgona kvalitásait figyelembe véve állította össze koncertje repertoárját. Orgonaművészeknél gyakori, sőt, elvárás szintjén is megfogalmazható, hogy fellépéseik során Bachot játszanak. Kristófi J. S. Bach G-dúr fúgájának Gigue tételét adta elő nyitószámként. Az eredetileg gyors népi táncként ismert, de a barokk hangszeres szvitbe is átkerült mű futamainak precíz, pontos előadása után másik barokk szerző, Al. Marcello oboakoncertjének Adagio tételét hallgathattuk meg, amelyet maga J. S. Bach írt át csembalóra. Kristófi  ebben a műben a lassú tempójú, szép dallam primátusát emelte ki. C. Franck h-moll korálja már a fiatal orgonaművészek számára is repertoárdarabnak számít. Kristófi egy karrierje csúcsán lévő orgonaművészhez méltóan tolmácsolta ezt a darabot.

Kristófi János Zsigmond

Kíváncsian vártam a kolozsvári származású, ám évek óta Nagyváradon élő és alkotó zeneszerző, Lászlóffy Zsolt In memoriam KACSÓ SÁNDOR című, orgonára írt művét. Kacsó Sándor erdélyi író, szerkesztő munkásságának középpontjában az erdélyi nép sorsproblémái álltak, főleg azok, amelyeket a két világháború között élt át az itteni magyarság. Ezt zeneileg Lászlóffy Zsolt úgy oldotta meg, hogy a  finom, pianóban megszólaltatott lefele menő kromatikát egy markáns,  szinte fenyegető hangulatú dallammal társította. A mű végén a két merészen ellentétes zenei megnyilvánulás egymásban feloldódva vált eggyé.

R. Wagner Tannnhäuser című operájából a zarándokkar az egyik legismertebb  részlet. Liszt Ferenc orgonaátiratát tolmácsolva Kristófi János még jobban kiemelte azt az éteri tisztaságot, amely a zarándokoknak a megváltásba vetett mély hitét jellemezte. A zenei dinamika fokozásával, a remény bizodalmával útnak induló zarándokokat egy gondolat vezérli: életük új értelmét a megváltás, a hit és az ima jelenti. A Liszt-átiratot akár a hit szublimálásának is tekinthetjük, és ez az, amit Kristófi, mint aktív és sikeres egyházzenész mesterien átérzett és átadott a közönségnek is.

Liszt Ferenc Orpheus című szimfonikus költeményét a zeneszerző arc poeticájának tartják. Az orgonaátiratban is a művészet szelíd erejére, a zene varázsa által teremtett és az emberi lelket elárasztó tökéletességre helyeződik a hangsúly. Ch.-M. Widor Orgonaszimfóniája nr. 5. Op. 42. Toccata tételének alapeleme a virtuozitás. Az orgonaszimfónia ötödik, egyben a legismertebb tétele a Toccata. Kristófi magabiztos technikájával azonban könnyedén legyőzte a darab buktatóit, a mű a koncert brilliáns befejezéseként is szolgált. 

(Borítókép: A koncertek helyszíne a Farkas utcai református templom)