Barátaikkal ünnepeltek a kisbácsi reformátusok

Barátaikkal ünnepeltek a kisbácsi reformátusok
Kettős évfordulót ünnepelt vasárnap a kisbácsi református egyházközség: önálló egyházközségként való megalakulásuk és a templom felavatásának huszonötödik évfordulóját. A jeles alkalomra a templom kívülről-belülről megújult.

Lengyel István magyarfenesi református lelkipásztor előfohásza után Kató Béla, az Erdélyi Református Egyházkerület (EREK) püspöke hirdetett igét Máté evangéliumából. – Jubileumi istentiszteletre jöttünk el. Huszonöt esztendővel ezelőtt megérett az idő, hogy itt kőtemplom legyen, ami messziről jelzi: ide kell jönnie a közösségnek, ha meg akar maradni, illetve fejődni. Ilyen alkalmakkor megkísért az, hogy önmagunkat dicsérjük, dicsekedjünk. De biztos vagyok abban, hogy a kisbácsiak ma azért jöttek ide, hogy Istent dícsőítsék és magasztalják – hangoztatta Kató Béla.

– Ma, amikor a világ tele van öndicsőítőkkel, nekünk tudatosítani kell, hogy egyedül Istené a dicsőség. Huszonöt éve Isten igéjének hirdetése által erősödött az itteni emberek hite. Ám a közösség akkor marad meg az elkövetkezendő huszonöt vagy akár száz évben, ha bizonyságot tesz hitéről, ha Istent dicsőíti. A kisbácsi gyülekezet komoly lehetőséget kapott így Istentől – összegzett a püspök.– Isten mindig kísérte utunkat ez alatt a huszonöt év alatt. A mostani évfordulóra kívül-belül megújult a templom, a parókia – hangoztatta Oláh József kisbácsi református lelkipásztor, akitől azt is megtudtuk, hogy 2004-től folyamatosan újították a templomot és a parókiát. A huszonöt évvel ezelőtt feltett rézlemeztetőt a templomon kerámiacserepekre cserélték. A munkálatokat holland barátaik is támogatták: a drachteni testvérgyülekezet és a Stichting Fridenkring Ost Europa Wekerom Alapítvány. A lelkipásztor azt is elmondta: az egyházközségnek jelenleg 420 tagja van.

– Kisbácsban nagyon erős református közösség él. Ha ez a közösség nem lett volna erős, akkor a holland segítség sem bizonyult volna hatékonynak. Töltsétek meg lélekkel ezt a templomot. A templom falai között mindig megtaláljuk a nyugalmat, amire szükségünk van. Hozzátok ide a fiatalokat, és adjuk át nekik református, keresztyén, magyar örökségünket – buzdította a jelenlevőket Floriska István, a Kolozsvári Református Egyházmegye főgondnoka.– Huszonöt évvel ezelőtt a kisbácsi reformátusok leváltak addigi anyagyülekezetüktől, a szucsági refomátus egházközségről. A fájdalommentes leválás óta a kisbácsi egyházközség a lelkében is épült-szépült – fogalmazott Tamás Ernő szucsági református lelkipásztor.Dumitru Boca ortodox lelkipásztor-tanár azt hangsúlyozta: Isten mindannyiunké, és minden keresztyén célja megérteni Isten szavát.A drachteni testvérgyülekezet nevében Nanning Bulthuis köszöntötte a kisbácsiakat a két gyülekezet 25 éves kapcsolatára emlékezve. Míg a kezdetekben ruhaneművel és pénzadománnyal támogatták a kisbácsiakat, az utóbbi időben a kapcsolatépítésre helyezték a hangsúlyt a hollandok. Jövőre Drachtenbe várják a kisbácsi ifjúsági csapatot.A Stichting Fridenkring Ost Europa Wekerom Alapítvány nevében Bertus Janssen kifejtette: egy életre össze van kötve a két egyházközség. Tóth Ferenc vállalkozó arról beszélt: az elmúlt huszonöt évben nem csak a templom és a parókia épült fel, hanem a gyülekezet lelkiekben is építkezett. Gratulált az elért eredményekhez Brassai Carmen, a World Vision Alapítvány képviselője is.

Ajándékot hoztak a vajdasági barátok (Kiss Gábor felvételei)Az eseményen jelen volt a délvidéki Piros Református Egyházközség néhány képviselője is. Lelkipásztoruk, Botos Andrea elmondta: öt éve ismeri egymást a két gyülekezet, jó kapcsolatokat ápolnak. Ajándékba emlékplakettet, vajdasági motívumokkal hímzett úrasztali terítőt és hímzett zacskóban csigatésztát hozott.
Oláh József kisbácsi lelkipásztor emléklapot adott át a presbitereknek, kórustagoknak, a holland és a délvidéki vendégeknek, lelkipásztoroknak stb.
Az eseményen közreműködött Oláh Boglárka (orgona) és Oláh Mátyás (cselló), a Péter Éva karnagy által vezetett kisbácsi református egyházközségi kórus, szavalt Szabó Boglárka, Ács Boglárka és Ballok Zsolt.
– Arra emlékszem, amikor még az imaházba jártunk istentiszeletre. Az emberek összetartottak, jöttek minden vasárnap az istentiszteletre, még ha nem is volt meg a templom, és csak a házban volt az istentisztelet. Szőttes szőnyegek voltak a földön, mindenki gondosan megtörölte a cipőjét, mielőtt bejött. Aztán megépült a templom, amely hamar otthonossá vált számunkra – emlékezett a kezdetekre a fiatal Dózsa Izabella kisbácsi lakos.– Felemelő érzés most itt lenni. Ezelőtt több mint 25 évvel volt itt egy kis lakóház. Abba jártunk istentiszteletre, ott esküdtem fel presbiternek. Vagy három-négy évig tartott az építkezés. Új lendületet, jobb körülményeket hozott a kisbácsi reformátusoknak ez a templom. A kisbácsi református gyülekezet főleg olyan emberekből áll, aki ide költöztek valamilyen okból, a született kisbácsiak római katolikus vallásúak. Én 1968-ban telepedtem le itt. Akkor már létezett a református egyházközség. A templom építésekor közmunkáztunk az alap megásásánál, a tetőzésnél – mesélte Kelemen Dezső nyugdíjas, aki húsz évig volt az egyházközség egyik presbitere.Kondrát Tibor kisbácsi lakos 1990-ben kerülte Kisbácsba friss házasként, a feleségével. – Fiatal, lelkes csapattal ismerkedtünk meg, hamar beilleszkedtünk. Akkor a kis imaházunk elég romos állapotban volt, de pár évet ott is szolgált Oláh József tiszeletes úr. Isten segítségével, a hollandok támogatásával aztán felépült ez a szép templom. Jó érzés most hálát adni Istennek az eltelt huszonöt évért, azért, hogy itt vagyunk.