Balaton-Bukarest tengely

Balaton-Bukarest tengely
Nekünk a Riviéra: bérletet váltani a nagy tóra nem egyéb, mint a méretre szabott megszokás kényelme-biztonsága; most épp nem erőltetett a párhuzam, mert valóban így hívják a helyet, hol sátraznunk adatott. Riviéra camping. Ápolt zöld-körítés, lakókocsinegyed, strand. Mellette a Yacht-camping. Arrébb mindenféle beach-ek meg stégek, magyar neve nincs is a partszakasznak, hacsak térképen nem. Pedig magyar tenger. Lengyel, holland és osztrák, német népekkel belakott terep.

A perzselő korong egyenletes masszává olvaszt + egy kis naptejes izzadság. Hangosbemondón angolul és németül is, hogy értékeinkre vigyázzunk, meg nulla tolerancia a sofőröknek. Sört e hémelegben csak nagyon edzetteknek ajánlott kisded kortyokban szürcsölni. Inkább a hosszúlépés járja. Köztük csendek és borongós jövőképfejtegetés. Übüper országában - ahogy lelistázott barátaink mondják. Licit indul óhatatlanul is, hogy akkor a sajtó állapota itt, meg minálunk; fej-fej melletti vágta és nincs az a célfotó, amitől nyugodtan hátradőlhetnénk, annyira egyaránt reménytelenített állapotok. Elnéző tekintetek a tó felé, hátha egy vitorlás árbocán ott lobogna a válaszba kódolt megoldás. Pásztázni kitartóan nem lehet, víztükrön megtörő fénynyalábok térítenek vissza: újabb (és nyújtottabb) hosszúlépések. Büfében mameszek sütik a lángost s a palacsintát. Ráérős bejárónők ritmusában. Kedvességük oldja a várakozás feszültségét, az ifjak már nyugaton mosogatnak, pultoznak, elkel hát az élemedett szezonális  munkaerő.

Pazar meteorológiai hét, a végén kiadós vihar (előtte hullámzó figyelmeztetés,  sárga és narancsos jelzések a parton: nagyjából ezidőtájt Bukarestben már felfejlődik a csendőrség, de még nincs „beavatkozás”) Mire éjfél után leszakad az ég, s csattog a Fennvaló ostora a román fővárosban újra csend van. Ezt csak utólag illesztem össze, mert  pihenő szabadságon a hírek is elkerülik a pörkölődő fülcimpát ott  a balatoni lebzselésben.

S akkor a visszaút:  tikkadt tájat átszelni sztrádán, kis debreceni nyújtózás az álmos belvárosban, határ. Itthon-érzet: három üzletben-csehóban sincs kártyaolvasó, a kátyúk viszont hiánytalanul megvannak. Alkonyi poroszka Szilágyságon rézsút, éjfélre Kolozsvár, nonstopp előtt beszívott srác, az eladók cukkolják, félig maguk (s az idő) mulatására.

Másnapra csőstől a pótlás: az elnök bezzegel, az ellenzék törvényben számoltatná és számoztatná meg a csendőröket, a belügyminiszter a szabályos és arányos fellépést emlegeti. Meg holmi egyéb demokratikus országokat példaként, kormánypárték újabb ármánykodást sejtetnek. Mindezt csak azért, hogy zökkenőmentesen visszaálljon a ritmus, a hazatalálás felhőtlen örömét ne zavarja az időzóna-cserén kívül semmi az égadta augusztusban.

Tudnivaló, hogy a könnygáz lassan foszlik szerte, főleg szélcsendben, városi környezetbe gyömöszölt pállott légterekben. Hogy a gumibot nyoma többnapos borogatásra halványul, ha nem tört csontot a szakavatott ütés, hogy a külföldről hazajárók most már nem csak a vallásos  és családi ünnepeken lépik át erre fele a határt, hanem egy-egy tiltakozó akció okán is.

Kormányunk eközben ingathatatlan: újabb szabadnap-sorozattal szórta meg a pihegő közszférát. Ha egyébben nem, hát ebben a D-kabinet valóban jól teljesít; hangulatjavító eszköztárának egyetlen cselét veti be csökönyösen. S mert többre fantáziából, de tartalékaiból sem futja már.

promedtudo2Hirdetés

A rovat cikkei

Két, sok értelemben eltérő alapállás, amely érdekes módon ugyanazt a reakciót váltja ki – ilyenkor hajlamos a megfigyelő, a „hírfejtő” belegondolni. Még akkor is, ha a következtetései nem épp pengeélesek, de legalább továbbgondolhatók. Van itt ez a Bode-ügylet: a jelenlegi román kormány főbelügyérének (egyre kínosabb) plágiumkérdése, és van a pedagógusok magyarországi tiltakozássorozata, amelyet a hatalmi körök (és a kormányzati kommunikátorok) értelmezésében nemzetietlen elemek tüzelnek-táplálnak a ködös háttérből.
Máskép(p)
Máskép(p)