Az osztrák „trauma”
Vissza

Az osztrák „trauma”

Az európai sajtó az osztrák választások nyomán egy olyan szóval (Rechtsruck, azaz jobbratolódás), nevezi meg a történéseket, mely inkább a hátraarcra (Kehrtwendug) hajaz. Igaz, Ausztriában nem először történik efféle. Ausztria, mely mellesleg nem vállalt kisebb szerepet a II. világháborúban, mint Németország, elég csak az Anschluss, (azaz Ausztria Harmadik Birodalomhoz való csatolásának-csatlakozásának) „frenetikus” jeleneteire utalni, jóval kevésbé vált „liberálissá”, mint Németország. Az osztrákok többségének jobban tetszett az áldozat szerepe, mint az agresszoré. Így aztán jobbára fel is mentette önmagát a történelmi bűnök alól. Akárcsak a kelet-német tartományok, melyekben a szovjethatalom a honi fasizmust a kelet-német népesség immár mélyen „kommunista érzelmeire” való tekintettel jóval kevésbé demonizálta, mint a kapitalista nyugat-németet, melyet a hitleri fasizmus közvetlen folytatásaként állított be. A kelet-németek ezért '89 után sem próbáltak minden – valóban jobboldali – törekvést jobboldali szélsőségként megbélyegezni. Inkább felejteni, mintsem vezekelni akartak. Nem kis sikerrel.

A „nyugat-német” jobboldal, a CDU és a bajor CSU a keresztény hagyományt puszta paravánként használta arra, hogy az amerikai liberalizmus klónjává váljék. Akárcsak a német szociáldemokrácia, melynek viszont a kelet-német szocializmustól kellett ugyanannak a liberalizmusnak a védőernyője alá menekülnie.

Csakhogy az utóbbi évtizedek amerikai szabadságeszméje a szabadságot nem az egyes ember és az egyes közösségek tényleges szabadságának, hanem világhatalmi törekvéseinek szolgálatába állította. Drezda bombázásától vagy Hirosimától máig se szeri se száma az amerikai hatalom emberjogi visszaéléseinek. Az emberi jogok gyönyörű és ma is jobbára valamiféle álomként derengő elmélete eleddig jobbára a gazdasági-politikai érdekek katonai érvényesítésének eszközéül szolgált. Elegendő pusztán az Amerikában élő zsidó származású elit értelmiségi, Noam Chomsky írásaiba beleolvasni. De ugyanez érvényes a szovjet egyenlőség-eszmére is..

Nem csoda tehát, hogy az európai bal- és jobboldal gyakorlatilag megkülönböztethetetlenné vált. Hosszú évtizedeken át ezek a pártok váltogatták egymást a hatalomban anélkül, hogy bármi is változott volna. A nagykoalíciókról nem is beszélve. Egyetlen ideológia vagy hatalmi elit sok évtizedes kormányzása pedig elkerülhetetlenül egyensúlyzavarokhoz vezet.

{Tovább olvasható még 681 szó.}
Az utóbbiak a 2008-cal kezdődő ingatlanválságban csúcsosodtak. Ebből Amerika és Európa úgy lábalt ki, hogy adófizetőik pénzén szanálta azokat a bankokat és pénzalapokat, melyek – ugyanazoknak az adófizetőknek a pénzén rulettezgetve  –magát a válságot előidézték. Az „eredmény”: továbbra sem változott semmi. A német gazdasági lapok már jó ideje
Ha érdekli a teljes történet, legyen prémium tag vagy ha már az, 

EZ ÉRDEKELHETI
MÁSKÉP(P) ROVAT CIKKEI

ROPOGÓS ROPOGÓS

A nyolcvanéves Murádin Jenőnek, ...
Megbukott az ellenzék bizalmatlansági ...
Ki árulja olcsóbban a hazai termelőktől ...

NÉPSZERŰ NÉPSZERŰ

  • Poraikból támasztották fel a ...
  • Hagyjatok kiszakadni!
  • Volt egyszer egy Szentháromság vagy ...
  • Gebe-Fügi Renáta a Mozart Fesztivál ...
  • Miért nem másképp?