Az eléggé jó magyar
Vissza

Az eléggé jó magyar

Andrei Pleşu legfrissebb dilemmatermelő írása – újra – a nemzeti értékek okos féltéséről arra késztet, hogy elmerengjek az elégséges, a jó, a nagyon jó és a kitűnően jó magyarról: mert ha románok közt ekkora választék van, ugyan mi sem maradhatunk le akár egy kisebb(ségnyi) arasszal.

Jó az a magyar, aki minden egyes március 15-én kokárdát ölt, s egyébként többségi iskolába járatja a gyereket, ő maga pedig tükörfordításokkal tarkított, romlott anyanyelvi állaggal kommunikál naponta. Jobb az a magyar, aki mesterséget tanul és kitűnik a munkahelyén, mert megbízható, precíz és fegyelmezett, immár kétnyelvű, de a társai mégis lejoskázzák, véletlenül sem joszifozzák. Ennél mennyivel jobb az, aki „odaátról” okít ittmaradottakat, és könnyez, gesztikulál, felelősségre von?  Esetleg dölyfösen végigparádézik Tusványos gyepén, hogy hadd lám, mire vitte tavaly óta e keleti provincia. Vagy éppen az, aki Kanadából egyenesen valamely erdélyi tánctáborban landol nyaranta, nyelvet és mozgást visszatanulni. A keresztény konzervatív jobb magyar mint a jobbközép, a centrista, a balos (balliberális), az anarchoökologista. S ha igen, akkor hány fokozattal magyarabb ugyan. Hol leng ki inkább a magyarságmutató?

{Tovább olvasható még 310 szó.}
Eddig úgymond házon belül kerestettek az árnyalatok, kategóriák, s ez még az enyhébb változat: legalább eleve tételezi, hogy mindenik magyar (vagy román, stb.), csak nem eléggé (jó). Egy másik paradigma szerint ugyanis van a magyar és az idegenlelkű, nemzetidegen, áruló, internacionalista perverz, akit a nemzet egészséges szervezete mintegy kilök a
Ha érdekli a teljes történet, legyen prémium tag vagy ha már az, 

EZ ÉRDEKELHETI
MÁSKÉP(P) ROVAT CIKKEI

ROPOGÓS ROPOGÓS

Kémelhárító különítményt akar ...
Megjavíttatja a Bánffy-palota ...
Az MRG a többnyelvű helységnévtáblák ...

NÉPSZERŰ NÉPSZERŰ