Az angyal üveggömbkészítő műhelyében jártunk

Az angyal üveggömbkészítő műhelyében jártunk
Ha angyalokra gondolunk, akkor elsőre gyermekarcú, mosolygós, szőke fürtös, szárnyas lények jutnak eszünkbe, akik értelemszerűen nőneműek. Hasonlóan, ha egy rendkívül szépen megmunkált, aprólékosan festett kézműves termék megragadja figyelmünket, hajlamosak vagyunk arra gondolni, hogy azt csakis nőszemély készíthette, leheletkönnyű kezekkel. Ehhez képest a karácsonyi angyal zsukiménesi (merthogy ott is van neki!) üveggömbké-szítő műhelyében egy fiatal férfi, Füleki Tibor fogad, majd vezet be műhelyének kívülről mit sem sejtető csodálatos világába, ahol minden gömbnek lelke van. Pedig évente úgy negyvenezer készül.

Kevesen gondolnák, hogy a karácsonyi angyalnak a Kolozsvár-közeli aprócska településen, Zsukiménesen (románul: Jucu Herghelie) is van egy üveggömbkészítő műhelye. Sőt, még a porta előtt állva sem sejthetünk semmit, gyanúsan hívom is Füleki Tibort, a műhely „földi” tulajdonosát: vajon nem tévesztettük el a házszámot? Aztán amikor belépünk az udvar végében a melléképületbe, s kattan a villanykapcsoló, rögtön a mesebeli világ közepén találjuk magunkat.

Negyvenezer tökéletes gömb

– 2010-ben munkát kerestem. Édesanyám Apahidán, egy üvegfeldolgozó, karácsonyi gömböket is készítő gyárban dolgozott, oda kerültem én is, ott tanítottak meg gömböt fújni – kezdi el mesélni történetét Füleki Tibor, aki a kedvemért (hiszen karácsony előtt két nappal már nem dolgoznak, nem kapná már meg a rendelést az ügyfél) életre kelti a szomszédos műhelyben a gépeket, és megmutatja, honnan kezdi útját az üveg, s hogyan változik át tökéletes gömbbé.

Az üveget Németországból hozzák – magyarázza két fújás közben –, és nagyon fontos, hogy jó minőségű üveg legyen, hiszen ez csökkenti a törés lehetőségét. Az üvegcsöveket előbb feldarabolják különböző méretekre, attól függően, hogy mekkora gömb, figura lesz majd belőle, aztán az üveg kompozíciójától függően felmelegítik 700-tól 1200 fokig, majd szájjal kifújják a gömböt. Utána kezdődik a díszítés, mégpedig általában előbb az ezüstözés, aztán a színezés bemártással. Ezt követi a kimondott festés, kézzel, amiben édesanyja és sógornője is bedolgozik. – Különböző festékeket, csillámport, olykor még üvegport is használunk, hogy a különböző effektusokat ki lehessen hozni. Végül a gömb „szárát”, vagyis amitől addig fogtuk – levágjuk, s felkerül a gömbre a fém akasztó. Aztán csomagoljuk az erre speciálisan készített dobozainkba, majd amikor a megrendelőnek küldjük, légzsákos fóliába, majd ötrétegű kartondobozba kerülnek, hogy el ne törjenek az úton.

– Ha bemegyek egy boltba, s látok egy üveggömböt, honnan tudom, hogy az jó minőségű, vagy eltörik az első kis koccanásnál?

– Hát meg kell nézni, hogy van eldolgozva, mekkora a súlya... Mi szemre látjuk azt, hogy vékony az üveg vagy sem, de elmagyarázni ezt így nehéz... De például van a gömb alján egy ilyen kis rész, ahol az üvegcső, amiből fújták, bezárul; marad egy pont vagy egy picike kiálló csücske. Ha az nincs a gömb alján, illetve annak pont a közepén, akkor abból látszik, hogy nem jó minőségű. Azt jelenti, hogy az üveg nem volt elosztva egyenletesen, miközben fújták, ez pedig azt vonja maga után, hogy a gömb egyik oldalába több üveg került, a másik pedig vékonyabb és nagyon törik.

– Mennyi idő alatt készül el nálatok egy gömb?

– Függ attól is, hogy mit festünk rá. Egy-egy rendet 50-es vagy 100-as mennyiségben készítünk, ezeken egyszerre csinálunk egy-egy fázist. Tehát például egyszer megfestjük az 50 darabnak mondjuk a kék alapját, s letesszük száradni. Utána vesszük a következő színt, majd megint hagyjuk száradni. S mind így, amíg minden szín, vonal a helyére kerül. Ez azt jelenti, hogy egy-egy gömböt akár 25-30-szor vagy még többször is kézbe veszünk, leteszünk. Nehéz tehát megmondani, hogy mennyi idő alatt készül el egyetlen gömb... Ami nagyon egyszerű, az mondjuk talán 10 perc lehet, egy bonyolultabb, komplexebb modell akár egy óra is... És ez csak a festés, nem beszéltünk az üvegfújásról, bemártásról, a szár levágásáról, s végül is a csomagolás is vesz el időt...

– Van egy elképzelésed arról, hogy az évek során körülbelül hány gömb „gurult ki” ki a Füleki Glass kapuján?

– Évről évre több. Az első évben olyan 8000 darab, most már olyan 40 ezer simán készül. Nem is foglalkozunk már mással, mert nincs idő rá. Pedig rengeteg más elképzelésem, tervem van az üveggel. De lekötnek a díszek, a bővítés pedig azért nem igen jöhet szóba, mert nem találunk embert rá. Próbálunk betanítani érdeklődőket, de a fiatalok nemigen akarnak ilyesmivel foglalkozni…

– Hogyan születnek a minták?

– Kigondolunk valamit, vagy látunk valamit, s hozzátesszük a saját részünket, elképzelésünket… Egyedi darabokra is nagyon sok a kérés, de arra nemigen van idő, főleg karácsony előtt nem.

Kéthavi fizetésből kezdte

Tibor 2013-ig dolgozott az apahidai gyárban, akkor fogott bele a saját vállalkozásba.

– Elég nehéz volt az indulás. Nem tanultam ilyet, hogyan kell egy vállalkozást indítani, vinni. Se a szüleim, se közeli ismerőseim nem voltak vállalkozók. Én mindig akartam valamit csinálni, hogy ne dolgozzak másnak. Hogy ne másnak az ötletét, álmát, hanem a sajátomat valósítsam meg. Akármit csináltam, gyerekkorom óta, erre törekedtem. Az ötlet 2012 körül jött, aztán édesapámnak a műhelye mellett egy kis szobában, mondhatni a garázsban állítottam be a kis lángfeldolgozót, amit külföldről vettem egy kis mennyiségű muranói üveggel együtt, amiből ékszereket készítettem. Onnan kezdődött… Elkezdtem árulni ezeket az ékszereket, az embereknek pedig nagyon tetszett. Kezdtem még többet készíteni, és lassan beindult az üzlet. Gyakorlatilag kéthavi fizetésemből, 2000 lejből… Nehéz volt, mert nem értettem ahhoz, mit jelent egy vállalkozás, hogyan kell csinálni. Sok kérdésem volt, sok embert kérdeztem, és a válaszok nagyon sokat segítettek. A szüleim is besegítettek, apukám elkészítette hátul a kis szobát, ahol dolgozhattam… Évről évre kezdtem fejlődni tudásban is, és nagy hangsúlyt fektettem arra, hogy mindig bővítsem a termékskálát. Ami még nagyon sokat segített, az az informatikai tudásom volt, amire gyerekkoromban tettem szert. Mert el tudtam készíteni saját magamnak a weboldalt, ami szinte első perctől működött, és ami nagyon fontos volt, mert meg lehetett tekinteni a termékeket, látta az egész ország, akár az egész világ, s meg lehetett rendelni őket. Nagyon sok munkával a háttérben sikerült eljutni ide, ahol most tartok.

– S a rajzolás-festés? Azzal hogy álltál, amikor kezdted?

– Nem képzőművészeti osztályba jártam, de a kézműves tevékenységek mindig lekötöttek. Én semmit sem tanultam, a festést sem... Az üvegfeldolgozást is lényegében csak mutatták, láttam. Nem is lehet ezt tantárgyként tanítani. Rövid kis dolgokból áll össze az egész. Elmondták, hogy ezt nagyjából így kéne csinálni, aztán a többit tanulja az ember magától. Érzés kell hozzá. Kell érezni az üveget, rá kell jönni, hogyan kell csinálni. Nincs alapszabály. Mindenki kicsit másképp csinálja, ahogyan ő érzi, ahogyan ő gondolja, hogy jó. A festésben is így van. Kipróbálod, megpróbálod… Végül is valószínűleg tálentum kérdése – mondja, de azért megtudom, mégsem teljesen „zöldfülű”: idén fejezte be – a rengeteg megrendelés miatt nem kis erőfeszítéssel – a kolozsvári Művészeti és Dizájn Egyetem (UAD) kerámia, üveg és fém szakát.

Csak olyat készít, ami neki is tetszik

Közben nézegetjük a jókora felületű falon a gömbök sokaságát. Van köztük szív, de tojás alakú is – utóbbit húsvétra készítették a tavaly. Tesztelték vele a piacot, hogy lássák, mi az emberek reakciója. – Ez egy új dolog, ilyet nem láttam még az országban. Megpróbáltam, és hát eléggé jól fogadták: nagyon vették őket. Elegáns, szép, jól mutat. És más, mint a megszokott, mint az egyszerű, kifújt-kidíszített tojás – magyarázza, majd további különleges darabokat mutat, egy hóemberkét meg egy nevetős pingvint. „Nálunk ilyen figurákat nemigen készítenek, ezeket szeretném most bedobni a piacra, de egyelőre még annyira nagy az igény a kerek gömbre, hogy nem jutott rá idő. A mintapéldányok megvannak, de még nem találtunk a csomagolásukhoz megfelelő dobozt sem. További terv, hogy mécsestartókat, miniatűr növényösszeállításoknak kis függő üvegtartót, további használati tárgyakat, például szalvétatartókat is készítsünk, és nagyon érdekelnek az üvegfúziók is, vagyis az üveglapok egybeolvasztása, amiből dísztányérokat, csillárokat lehet aztán nyerni – magyarázza lelkesen, egyben újságolva, hogy sikerült elnyernie egy pályázatot a Startup Nation programban, amiből így meg tudja majd venni az üvegfúzió-technikához szükséges berendezéseket. Már csak idő kell, hogy mindenre jusson – hiszen karácsony után lesz egy kis pihenés, de aztán kezdik is előkészíteni a következő idényt, hiszen márciuskák, Valentin-napi üvegecskék is szerepelnek a kínálatban. Az is szerepel a tervben, hogy majd az Amazonon lehessen Füleki Glass termékeket vásárolni, s jövőre talán beindítják a külföldi árulást is. Mert most épp le van zárva a weboldal a külföldi látogatók előtt, hogy ne lehessen rendelni, amire egyébként volt már példa, így Nagy-Britanniából voltak rendelések, csakhát nehéz azt is adminisztrálni – szerződés gyorspostával, egyéb papírdolgok, formaságok…

– Van kedvenc motívumod, gömböd? – kérdezem búcsúzóul.

– Nagyjából az összes a kedvencem. Ezek mind a mi ötleteinkből születtek, és alaposan megválogattuk, hogy az ötletekből mit valósítunk meg. Ami nekem nem tetszik, azt nem csináljuk. Lehet, hogy tetszene másnak, de ha nekem nem tetszik, akkor olyat nem készítünk. Úgyhogy ami itt van, az nekem mind kedvencem… Fotóriportunk ide kattintva tekinthető meg.