Az állványok mögött – a Szent Mihály-templom restaurálási munkálatairól
Vissza

Az állványok mögött – a Szent Mihály-templom restaurálási munkálatairól

A 2018 augusztusában elindult helyreállítási projekt kivitelezésére a KÉSZ Építő és Szerelő ZRt. nyerte el a megbízást. Első feladatok közé tartozott a tetőszerkezet megerősítése, a sérült cserepek cseréje (ehhez régi cserepeket használtak). Jelenleg az egyik legnagyobb feladatot a külső és belső kőfelületek tisztítása, kiegészítése és szerkezeti megerősítése jelenti.

Mivel a legutóbbi, 1956 és 1964 közötti időszakban végzett nagymértékű felújítás során sajnos a cementalapú anyagok alkalmazása mellett döntöttek, s ez a többnyire mészkő típusú építőanyagot igen jelentősen károsította az évtizedek során, most többek között ezeket a cementes pótlásokat, habarcsokat és fugákat távolítják el és mészalapú anyagokkal pótolják. Egyidejűleg folynak a belső falképek konzerválási munkálatai is, továbbá a szentélyben és az északi fal lábazatánál régészeti ásatás zajlik – magyarázta Sárosi Béla mérnök, építésvezető-helyettes és Szathmári Edina, művészettörténész, gyakornok, akik egy hosszabb templombejárás során ismertették olvasóinknak a Szent Mihály-plébániatemplom körüli helyreállítási munkálatok részleteit.

Mint azt korábban is elmondták, a munkálatok célja elsősorban az állagmegőrzés. Hozzátették: kiemelten fontos, hogy az állandó szakértői felügyelet mellett, a munkálatok építészek, restaurátorok, régészek és művészettörténészek együttműködése révén folynak, továbbá fotó- és rajzdokumentációval rögzítik a még érintetlen részeket és a munkafázisokat.

Képes riportunk szakszerű magyarázatait ezúton is köszönjük Szathmári Edinának.
/image/journal/article?img_id=4474558&t=1593075036931
/image/journal/article?img_id=4474559&t=1593075036960
A Szent Mihály-templom déli falának nyugati része már 2019 augusztusában elkészült, jelenleg a keleti felén és a szentély déli falain dolgoznak a kőrestaurátorok.
/image/journal/article?img_id=4474560&t=1593075036986
Nagymennyiségű állványzat került felhasználásra.
/image/journal/article?img_id=4474561&t=1593075037017
2020 márciusától vált láthatóvá a templom nyugati homlokzata és a Szent Mihály alakjával díszített, több építési periódust magán viselő nyugati kapuzat. Mész alapú anyaggal cserélték a cementes fugákat, pótlásokat és integrálva lett a teljes felület.
/image/journal/article?img_id=4474562&t=1593075037048
A templom öt kapuzata közül az egyik legdíszesebb a déli nagykapu, melyet a kassai Szent Erzsébet-dóm kapuihoz szoktak hasonlítani. A kapuzat előtt egy portikusz (előcsarnok) állhatott, melynek falpillérei ma is láthatóak a kapu két oldalán és a boltozat lenyomata a keleti támpillér oldalán.
/image/journal/article?img_id=4474563&t=1593075037075
Közelről megfigyelhetők az olyan részletek, mint a szoborbaldachinok precíz faragása, a kapu eredeti színezése (kék, vörös, zöld festésnyomok), a kőfaragójelek, kőtípusok és a kövek illesztése.
/image/journal/article?img_id=4474564&t=1593075037102
Középkori eredetű kék és vörös festésnyomok.
/image/journal/article?img_id=4474565&t=1593075037128
A kapu fölötti szamárhátíves fülke körül a külső párkányon vöröses festésű kúszóleveles díszítés, kétoldalt egy-egy fiatorony és egy mitrát viselő figura is látható. Megfigyelhető a kövek málladozó, rossz állapotban lévő felülete is.
/image/journal/article?img_id=4474566&t=1593075037159
Részlet a déli falról, a cementes fugák eltávolítása után és a bonyolult állványszerkezet.
/image/journal/article?img_id=4474567&t=1593075037185
Korábban nem volt a tetőzeten csatorna, a támpillérek oldalain távozott az esővíz. A helyreállítás során csatorna került a tetőhéjazatra és sok esetben a támpillérek sapkáit leemelték, néhol cserélték, illetve megerősítették a belsejét.
/image/journal/article?img_id=4474568&t=1593075037211
Fürge és szakavatott kezek dolgoznaka hiányos elemek pótlásán.
/image/journal/article?img_id=4474569&t=1593075037236
A kiterjedt restaurálandó felület óriási befektetett munkát igényel, a kőrestaurátorok lelkesedése segít a haladásban.
/image/journal/article?img_id=4474570&t=1593075037269
Kőfaragójeleket elég gyakran láthatunk. Több magyarázat is létezik a jelek előfordulására: a középkori kőfaragók egyrészt a kifaragott kövek szerint kaphatták a fizetséget, másrészt a műhelyt vezető mester leellenőrizhette az elvégzett munkát. A jelek sokat segítenek a művészettörténészeknek meghatározni a különböző építési periódusokat, ezzel tisztázva a templom építéstörténetét. A helyreállítás során már 145 különböző jel került összegyűjtésre, ezeket a felmérési rajzokon is jelölik.
/image/journal/article?img_id=4474571&t=1593075037293
Ez viszont már nem egy kőfaragójel, vagyis részben, de nem középkori. A távolról is kiszúrható világos-sárgás köveket az 1956–1964 közti restaurálás során helyezték a falba, pótlásképpen. Ezekre gyakran feltüntették az „R960”, „R961”, „R962” feliratokat, jelezve a kiegészítés idejét.
/image/journal/article?img_id=4474572&t=1593075037320
Fontos a munkaterv követése, így a restaurálás folyamatának rendszeres figyelése is. A művészettörténeti dokumentáció és a falak kutatása mellett a munkálatok általános felügyelete is Szathmári Edina egyik feladatköre volt.
/image/journal/article?img_id=4474573&t=1593075037347
Talán sokan nem gondolnák, de a huszártorony nem kőből, hanem faszerkezetre helyezett, festett fémlemezekből van építve. Mivel a lemezek igen rossz állapotban vannak, a csere elkerülhetetlen. Az újabb anyagok kiválasztását gyakran hosszas elemzések előzik meg, így ez is még megfontolás alatt áll.
/image/journal/article?img_id=4474574&t=1593075037373
A hajók belső falairól eltávolításra került a 20. századi vakolat, mely remek lehetőséget nyújt az előző korok építéstechnológiájának megismerésére, az izgalmas falkutatásra.
/image/journal/article?img_id=4474575&t=1593075037397
A déli rézsűs falon egy barokk kori drapériás falkép került elő szintén a vakolat megtisztítása során. A sötétebb folt egy középkori falképmaradvány, melynek szélére kissé ráfordul a barokk kori festés. Damián Ádám, falrestaurátor tárta fel, szerinte a falkép ezért is izgalmas, mert már eredetileg is láthatónak hagyták a középkori részletet,a drapériás díszítés közepén. A drapéria egy hagymakupolás baldachinból fut le, fentről két angyal tartja a széleken. A templomnak a katolikusokhoz való visszakerülésével (1716) állhat összefüggésben a falkép keletkezése, ezzel szándékozták kiemelni a középkori falfestést, díszes keretezésként festették köréje a drapériát.
/image/journal/article?img_id=4474576&t=1593075037423
Ádám a déli mellékszentély középkori freskóit is konzerválja. Ezek az aktuális konzerválási módszerek alkalmazásával konszolidálásra, majd megtisztításra kerülnek. Sajnos a 20. század során történt villanyszerelési beavatkozások nem kímélték a nagyértékű részleteket sem.
/image/journal/article?img_id=4474577&t=1593075037447
A közelmúltban néhol restaurálták a déli mellékszentély falképeit. Ezek könnyen észrevehetőek, mivel pontozásos, vagy vonalas módszerrel egészítették ki a hiányzó részeket, egy homogén, vizuálisan összeálló, érthető és élvezhető felületet létrehozva.
/image/journal/article?img_id=4474578&t=1593075037475
/image/journal/article?img_id=4474579&t=1593075037502
A Szent Sebestyén mártíromságát ábrázoló secco falkép a 16. század elején készülhetett. Ezt közvetlenül a korábbi középkori falképre festették, vakolatréteg nélkül.
/image/journal/article?img_id=4474582&t=1593075037534
A templombelsőt egészen a boltozatig felállványozták. A boltozatok restaurálása során szintén eltávolításra került a 20. századi vakolat, vigyázva a történeti vakolatok megtartására. Ezt követően a repedések javításán, a szerkezeti megerősítésen és a kövek további tisztításán dolgoznak.
/image/journal/article?img_id=4474583&t=1593075037559
A boltozatok repedéseit ékeléssel, mélyfugázással, injektálással, néha hálóval erősítik. Minden beavatkozás a szerkezet tervezőinek rendszeres konzultálásával, követésével történik. Itt például kőfalazású boltmezőket láthatunk. Néhány boltszakasz esetében fennmaradtak teljes kőfelületek, viszont gyakran téglás falazást is láthatunk, mely arra utal, hogy a korábbi századok során már történt beavatkozás.
/image/journal/article?img_id=4474584&t=1593075037586
Törekedve a középkorban is alkalmazott módszerekre és ezzel egy korhű látványra, ahajók oldalfalait kanálhátas technikával vakolják,ezáltal egy egyenletlen, kissé hepehupás felületet hoznak létre. Előbb habarccsal egyenlítik a felületet, majd erre kerül a vakolat.
/image/journal/article?img_id=4474585&t=1593075037637
A boltszakaszok bordái, a szakaszok közti íveket is megtisztítják, megerősítik.
/image/journal/article?img_id=4474586&t=1593075037662
Az ablaknyílásokon keveredik a középkori kőfaragás és a 19. század végi üvegművészet. Itt például nagyon látványos, ahogy a középkori halhólyagos mérmű keretezi a 19. század végi és 20. század eleji vitrókat. Az igényesen faragott mérműn az állványzat segítségével a kőfaragók szerkesztési vonalait is láthatjuk.
/image/journal/article?img_id=4474587&t=1593075037688
A belsőben 2020 februárjában bontották le a hajó nyugati feléből az állványzatot, de még pár utómunkálat hátra van a Schleunig-kápolnában és a karzaton.
/image/journal/article?img_id=4474588&t=1593075037711
/image/journal/article?img_id=4474589&t=1593075037734
A karzat fölötti boltszakaszokon már megtörtént a tisztítás, vakolás és festés is.
/image/journal/article?img_id=4474590&t=1593075037757
Ádám a szentélyben végzett falkutatás során kutató ablakokat nyit, megvizsgálva a barokk és középkori vakolatokat, valamint a falazás anyagát.
/image/journal/article?img_id=4474591&t=1593075037784
A szentély falainak vizsgálata kosaras emelővel történik. A főoltár és a stallumok már a falkutatások és ásatások során védve vannak.
/image/journal/article?img_id=4474592&t=1593075037809
Az alpinisták segítségével bontották le a 19. századi torony biológiailag károsodott faszerkezetét.
/image/journal/article?img_id=4474593&t=1593075037834
A torony belseje a faszerkezet eltávolítása után – ide egy új acélszerkezetű lépcsőt szerelnek majd be. A bontási munkálatokkal párhuzamosan a torony belsejéről egy részletes, 3D felmérés készült.
/image/journal/article?img_id=4474594&t=1593075037864
A meglehetősen bonyolult fedélszerkezet, előtérben egy eredeti helyén maradtcsörlő, amely korabeli emelőszerkezetként szolgált.
/image/journal/article?img_id=4474595&t=1593075037890
Lényegében a cserélt héjazat koncepciója: a régi cserepek megtisztított formában kerültek visszahelyezésre, illetve a cserélt cserepek is másodlagos felhasználásúak.
/image/journal/article?img_id=4474596&t=1593075037913
A cserélt elemek a tetőszerkezet megerősítését szolgálják. Számos példát láthatunk javított csomópontokra. A teljes tetőszerkezet nagyjából 480 köbméter faanyagból áll, melyből 160 cserélődött a jelenlegi helyreállítás alatt.
/image/journal/article?img_id=4474597&t=1593075037937
A bolthátak fölött, a gádorfalak közé acél rácsostartó merevítők kerültek beépítésre, ezek statikai szempontból nagyon fontosak.
/image/journal/article?img_id=4474598&t=1593075037961
Sipos István-Márton, kőrestaurátor épp bevetésen, ahogy a déli kapuzat tagozatairól szemcseszórással tisztítja az idők során lerakódott szennyeződéseket. Ehhez szükséges a védőfelszerelés is. A módszer előnye, hogy a kapu eredeti színezését nem károsítja a finomszemcsés tisztítás.
/image/journal/article?img_id=4474599&t=1593075037985
A hajók héjazata a cserélt és megtisztított cserepekkel, jobbra a még restaurálásra váró torony.
/image/journal/article?img_id=4474600&t=1593075038011
Kilátás a huszártoronyból.
/image/journal/article?img_id=4474601&t=1593075038044
A Szent Mihály-templom déli falának nyugati része már 2019 augusztusában elkészült, jelenleg a keleti felén és a szentély déli falain dolgoznak a kőrestaurátorok.
Nagymennyiségű állványzat került felhasználásra.
2020 márciusától vált láthatóvá a templom nyugati homlokzata és a Szent Mihály alakjával díszített, több építési periódust magán viselő nyugati kapuzat. Mész alapú anyaggal cserélték a cementes fugákat, pótlásokat és integrálva lett a teljes felület.
A templom öt kapuzata közül az egyik legdíszesebb a déli nagykapu, melyet a kassai Szent Erzsébet-dóm kapuihoz szoktak hasonlítani. A kapuzat előtt egy portikusz (előcsarnok) állhatott, melynek falpillérei ma is láthatóak a kapu két oldalán és a boltozat lenyomata a keleti támpillér oldalán.
Közelről megfigyelhetők az olyan részletek, mint a szoborbaldachinok precíz faragása, a kapu eredeti színezése (kék, vörös, zöld festésnyomok), a kőfaragójelek, kőtípusok és a kövek illesztése.
Középkori eredetű kék és vörös festésnyomok.
A kapu fölötti szamárhátíves fülke körül a külső párkányon vöröses festésű kúszóleveles díszítés, kétoldalt egy-egy fiatorony és egy mitrát viselő figura is látható. Megfigyelhető a kövek málladozó, rossz állapotban lévő felülete is.
Részlet a déli falról, a cementes fugák eltávolítása után és a bonyolult állványszerkezet.
Korábban nem volt a tetőzeten csatorna, a támpillérek oldalain távozott az esővíz. A helyreállítás során csatorna került a tetőhéjazatra és sok esetben a támpillérek sapkáit leemelték, néhol cserélték, illetve megerősítették a belsejét.
Fürge és szakavatott kezek dolgoznaka hiányos elemek pótlásán.
A kiterjedt restaurálandó felület óriási befektetett munkát igényel, a kőrestaurátorok lelkesedése segít a haladásban.
Kőfaragójeleket elég gyakran láthatunk. Több magyarázat is létezik a jelek előfordulására: a középkori kőfaragók egyrészt a kifaragott kövek szerint kaphatták a fizetséget, másrészt a műhelyt vezető mester leellenőrizhette az elvégzett munkát. A jelek sokat segítenek a művészettörténészeknek meghatározni a különböző építési periódusokat, ezzel tisztázva a templom építéstörténetét. A helyreállítás során már 145 különböző jel került összegyűjtésre, ezeket a felmérési rajzokon is jelölik.
Ez viszont már nem egy kőfaragójel, vagyis részben, de nem középkori. A távolról is kiszúrható világos-sárgás köveket az 1956–1964 közti restaurálás során helyezték a falba, pótlásképpen. Ezekre gyakran feltüntették az „R960”, „R961”, „R962” feliratokat, jelezve a kiegészítés idejét.
Fontos a munkaterv követése, így a restaurálás folyamatának rendszeres figyelése is. A művészettörténeti dokumentáció és a falak kutatása mellett a munkálatok általános felügyelete is Szathmári Edina egyik feladatköre volt.
Talán sokan nem gondolnák, de a huszártorony nem kőből, hanem faszerkezetre helyezett, festett fémlemezekből van építve. Mivel a lemezek igen rossz állapotban vannak, a csere elkerülhetetlen. Az újabb anyagok kiválasztását gyakran hosszas elemzések előzik meg, így ez is még megfontolás alatt áll.
A hajók belső falairól eltávolításra került a 20. századi vakolat, mely remek lehetőséget nyújt az előző korok építéstechnológiájának megismerésére, az izgalmas falkutatásra.
A déli rézsűs falon egy barokk kori drapériás falkép került elő szintén a vakolat megtisztítása során. A sötétebb folt egy középkori falképmaradvány, melynek szélére kissé ráfordul a barokk kori festés. Damián Ádám, falrestaurátor tárta fel, szerinte a falkép ezért is izgalmas, mert már eredetileg is láthatónak hagyták a középkori részletet,a drapériás díszítés közepén. A drapéria egy hagymakupolás baldachinból fut le, fentről két angyal tartja a széleken. A templomnak a katolikusokhoz való visszakerülésével (1716) állhat összefüggésben a falkép keletkezése, ezzel szándékozták kiemelni a középkori falfestést, díszes keretezésként festették köréje a drapériát.
Ádám a déli mellékszentély középkori freskóit is konzerválja. Ezek az aktuális konzerválási módszerek alkalmazásával konszolidálásra, majd megtisztításra kerülnek. Sajnos a 20. század során történt villanyszerelési beavatkozások nem kímélték a nagyértékű részleteket sem.
A közelmúltban néhol restaurálták a déli mellékszentély falképeit. Ezek könnyen észrevehetőek, mivel pontozásos, vagy vonalas módszerrel egészítették ki a hiányzó részeket, egy homogén, vizuálisan összeálló, érthető és élvezhető felületet létrehozva.
A Szent Sebestyén mártíromságát ábrázoló secco falkép a 16. század elején készülhetett. Ezt közvetlenül a korábbi középkori falképre festették, vakolatréteg nélkül.
A templombelsőt egészen a boltozatig felállványozták. A boltozatok restaurálása során szintén eltávolításra került a 20. századi vakolat, vigyázva a történeti vakolatok megtartására. Ezt követően a repedések javításán, a szerkezeti megerősítésen és a kövek további tisztításán dolgoznak.
A boltozatok repedéseit ékeléssel, mélyfugázással, injektálással, néha hálóval erősítik. Minden beavatkozás a szerkezet tervezőinek rendszeres konzultálásával, követésével történik. Itt például kőfalazású boltmezőket láthatunk. Néhány boltszakasz esetében fennmaradtak teljes kőfelületek, viszont gyakran téglás falazást is láthatunk, mely arra utal, hogy a korábbi századok során már történt beavatkozás.
Törekedve a középkorban is alkalmazott módszerekre és ezzel egy korhű látványra, ahajók oldalfalait kanálhátas technikával vakolják,ezáltal egy egyenletlen, kissé hepehupás felületet hoznak létre. Előbb habarccsal egyenlítik a felületet, majd erre kerül a vakolat.
A boltszakaszok bordái, a szakaszok közti íveket is megtisztítják, megerősítik.
Az ablaknyílásokon keveredik a középkori kőfaragás és a 19. század végi üvegművészet. Itt például nagyon látványos, ahogy a középkori halhólyagos mérmű keretezi a 19. század végi és 20. század eleji vitrókat. Az igényesen faragott mérműn az állványzat segítségével a kőfaragók szerkesztési vonalait is láthatjuk.
A belsőben 2020 februárjában bontották le a hajó nyugati feléből az állványzatot, de még pár utómunkálat hátra van a Schleunig-kápolnában és a karzaton.
A karzat fölötti boltszakaszokon már megtörtént a tisztítás, vakolás és festés is.
Ádám a szentélyben végzett falkutatás során kutató ablakokat nyit, megvizsgálva a barokk és középkori vakolatokat, valamint a falazás anyagát.
A szentély falainak vizsgálata kosaras emelővel történik. A főoltár és a stallumok már a falkutatások és ásatások során védve vannak.
Az alpinisták segítségével bontották le a 19. századi torony biológiailag károsodott faszerkezetét.
A torony belseje a faszerkezet eltávolítása után – ide egy új acélszerkezetű lépcsőt szerelnek majd be. A bontási munkálatokkal párhuzamosan a torony belsejéről egy részletes, 3D felmérés készült.
A meglehetősen bonyolult fedélszerkezet, előtérben egy eredeti helyén maradtcsörlő, amely korabeli emelőszerkezetként szolgált.
Lényegében a cserélt héjazat koncepciója: a régi cserepek megtisztított formában kerültek visszahelyezésre, illetve a cserélt cserepek is másodlagos felhasználásúak.
A cserélt elemek a tetőszerkezet megerősítését szolgálják. Számos példát láthatunk javított csomópontokra. A teljes tetőszerkezet nagyjából 480 köbméter faanyagból áll, melyből 160 cserélődött a jelenlegi helyreállítás alatt.
A bolthátak fölött, a gádorfalak közé acél rácsostartó merevítők kerültek beépítésre, ezek statikai szempontból nagyon fontosak.
Sipos István-Márton, kőrestaurátor épp bevetésen, ahogy a déli kapuzat tagozatairól szemcseszórással tisztítja az idők során lerakódott szennyeződéseket. Ehhez szükséges a védőfelszerelés is. A módszer előnye, hogy a kapu eredeti színezését nem károsítja a finomszemcsés tisztítás.
A hajók héjazata a cserélt és megtisztított cserepekkel, jobbra a még restaurálásra váró torony.
Kilátás a huszártoronyból.

EZ ÉRDEKELHETI
ZOOM ROVAT CIKKEI

ROPOGÓS ROPOGÓS

Filmtettfeszt: díjátadó kézfogás és taps nélkül
Szexedukáció, utcai okoskönyvtár, kukaszenzor, mesehősök sulifalon
Nyári túrákon: Árnyas erdők, kék tó és forró napsütés

NÉPSZERŰ NÉPSZERŰ