Az Alkotmány mítosza

Az Alkotmány mítosza
Az Európa Unió és annak mintaszerűen demokratikus államai kórusban utasítják el a katalán népszavazást. Miközben az alkotmányosságra hivatkoznak. De mi van, ha maga az alkotmány voltaképpen (azaz rafináltan kigondolt kis kapucskákkal) antidemokratikus? Nem egészen zsenge fiatalkoromban a bálványosi találkozókon még – keletiek és nyugatiak – egyhangúlag különbséget tettünk a többségi és a kisebbségi demokrácia közt. Az alapgondolat az volt, hogy a többség nem hozhat olyan döntéseket, melyek a kisebbségek demokratikus jogait sértenék.

Evidencia volt számunkra, hogy a többségi demokrácia csak akkor nem züllik mélységesen antidemokratikussá, ha a kisebbségek önrendelkezéséhez, azaz a demokratikus kisebbségi döntéshozatalhoz való jogát (azaz a kisebbségi demokráciát) is önmagába építi.

Az ezzel ellentétes esetek nem állnak példa nélkül a történelemben. És mindig katasztrofális következményekkel járnak. Hitler, sőt bizonyos értelemben még Lenin is legálisan szerezték meg a hatalmat. Aztán olyan alkotmányokat hoztak össze, melyeket a korábbi zűrzavar után a többség lelkesen fogadott. Legalábbis kezdetben. Később ugyanis, s ebben rejlik az efféle alkotmányok „szépsége”, ha valaki közben észhez tért, az börtönben, kivégző osztagok előtt vagy koncentrációs táborokban végezhette. A nemzetközi közösségnek ezeket az alkotmányokat is tiszteletben kellet volna tartania? A kérdés költői. Tiszteletben tartotta.

Prémium tartalom

Ha érdekli a teljes történet, legyen prémium tag vagy ha már az, jelentkezzen be!