Átadták a Házsongárdi temetőben a felújított Bethlen-kriptát

Átadták a Házsongárdi temetőben a felújított Bethlen-kriptát
Gróf Bethlen Béla, Erdély kormánybiztosa leszármazottai jelenlétében adták át a Házsongárdi temetőben gróf bethleni Bethlen-család kriptáját. Az 1800-as évek végén épült, nagyon leromlott állagú kripta a Házsongárd Alapítvány közbenjárására, a magyar kormány harmincmillió forintos támogatásával kívül-belül megújult. Kató Béla, az Erdélyi Református Egyházkerület (EREK) püspöke áldotta meg a felújított síremléket. „Bethlen Bélát családja, református iskolája és egyháza, hite tette azzá, aki volt” – fogalmazott a püspök. Az eseményen felszólaltak a Bethlen-leszármazottak is. Ezt megelőzően pedig Murádin János Kristóf, a Sapientia EMTE Kolozsvári Karának egyetemi docense a Vallásszabadság Házában tartott előadásában ismertette részletesen a méltatlanul elfeledett, Erdélyhez a megpróbáltatások közepette haláláig hű politikus életútját, aki képes volt „ember maradni az embertelenségben”.

– Isten adott nekünk elkötelezett egyéneket és családokat, Erdélyben 23 grófi és 24 bárói családot. Kiemelkedő volt közöttük a Bethlen család. Református egyházunk számos helyen őrzi és ápolja emléküket – fogalmazott a Házsongárdi temetőben található, magyar kormánytámogatásból felújított gróf bethleni Bethlen-kripta átadásakor Kató Béla, az Erdélyi Református Egyházkerület (EREK) püspöke. – Ma különösképpen Bethlen Bélára gondolunk, aki minden megpróbáltatás ellenére nem vált emberkerülővé. Méltatlan helyzetét szelíd humorral élte meg. Mindig megtalálta a szépséget és a biztatót – tette hozzá. – Azért kell nekünk magunkkal vinnünk Bethlen Béla emlékét, hogy példakép legyen azoknak, akiknek ma Isten gazdagságot ajándékozott. Bethlen Bélát családja, református iskolája és egyháza, hite tette azzá, aki volt – jegyezte meg Kató Béla.

– Államférfiként, a hazáját híven szolgáló emberként soha nem adta fel hitét és meggyőződését. Volt földbirtokos, nemes, de volt vagyonától megfosztott, bebörtönzött rab. Sorscsapásait mindig alázattal és méltósággal viselte. Emlékiratait megírva abban bízott, hogy műve megjelenik, és élettörténetével hozzájárul a magyarság történelmi ismeretének megerősítéséhez. Erősítsük meg mi is történelmi ismereteinket. Magyarként van kire és mire büszkék legyünk. Bethlen Béla élettörténete nemcsak alázatra, tudatos sorsvállalásra, szülőföldhöz való töretlen ragaszkodásra tanít, hanem a viharos időkben méltóságra, becsületre és kitartásra hív. Akkor tudjuk megtartani azt, ami a miénk, ha ragaszkodunk hozzá. Bethlen Béla legyen lámpás előttünk, élete legyen kapaszkodó és mérce döntéseink meghozatalakor, hogy mi is megmaradhassunk embernek – mondta Szilágyi Péter magyar államtitkár.

Bethlen Farkas leszármazott (a Pest megyei Verőce község volt polgármestere), aki személyesen is ismerte nagyapját, a gróf bethleni Bethlen család nevében köszönte meg a Házsongárd Alapítvány és Gergely Erzsébet áldozatos munkáját. Felidézte nagyapja emlékét, aki szerint minden embernek kötelessége az Istentől kapott tehetségét kiaknázni a maga és nemzete javára.

Atzél Ferenc leszármazott úgy vélekedett: a nagy feladatok megvalósításakor élő erőre van szükség, aki ebben az esetben Gergely Erzsébet volt, hiszen hihetetlen munkabírással felügyelte a munkálatokat. – Hihetetlen erőfeszítései nélkül nem állhatnánk itt. Végig ellenszélben, a megmaradásért és a túlélésért folytatott harc közben született ez a nagyszerű eredmény – mondta Atzél Ferenc. 

Gergely Erzsébet a munkában részt vevő elkötelezett mérnökök, munkások teljesítményét emelte ki. Az ünnepség végén a család, a magyar kormány részéről koszorúkat helyeztek el.

Murádin János Kristóf Sapientia-oktató a kriptaavatást megelőző előadásában elmondta: a Trianon utáni erdélyi magyarság összefogásáért, a túlélésért nagyon sokat tett gróf Bánffy Béla, ám keveset tudunk róla, mert a kommunista vezetés „kimosta” a társadalom tudatából a személyiségét, tetteit, eredményeit.

– Bethlen Béla megpróbált úgy tenni a magyarságért, hogy ne a neve legyen előtérben. Ezért is tudunk keveset róla, akiben élt az erdélyi magyar arisztokráciára jellemző népszolgálat gondolata. Életének három fontos pillanatában választás elé került, és mindig Erdélyt választotta olyan körülmények között is, hogy tudta, a román államhatalom kiemelt ellenségként fogja kezelni a magyar arisztokratákat, vezetőket – kezdte beszédét Murádin János Kristóf. Az előadásból megtudtuk: Bethlen Béla 1888-ban született, gróf Bethlen Bálint és uzoni gróf Béldi Berta negyedik gyermekeként. Tanulmányait Pozsonyban, Berlinben végezte. A kolozsvári Ferenc József Tudományegyetemen szerzett jogi diplomát, majd a kolozsmonsotori Magyar Királyi Gazdasági Tanintézetben mezőgazdász oklevelet nyert el. Végigharcolta az első világháborút, ahonnan főhadnagyi ranggal tért vissza. 1918-ban, leszerelése után visszatért Erdélybe. 1919-ben házasságot kötött gróf Kornis Klárával, négy leánygyermekük született, akik közül a legfiatalabb, Bethlen Ágnes még életben van. Az 1921-es romániai földreform következtében csak ezerholdnyi területe maradt, mégis gazdálkodott, példát mutatva arra, milyen fontos, hogy az erdélyi magyarság gazdaságilag talpra álljon, erőssé, önellátóvá váljon. 1940-ben kinevezik Szolnok-Doboka és Beszterce-Naszód vármegye főispánjává, bár ez utóbbi megyében a román lakosság abszolút többségben volt. Főispánként humánus, européer gondolkodás, testvéri együttműködés jellemezte, elkötelezett híve volt a transzilvanizmusnak. 1944. szeptember 1-jén észak-erdélyi polgári kormánybiztosnak nevezték ki, feladata volt a polgári lakosság védelme, képviselete. Néhány nappal később, szeptember 6-án sikeresen megmentette a tervezett deportálástól a tordai zsidókat. 1945-ben többször letartóztatták, vagyonát elkobozták, Kolozsvárra költöztették. 1946-ban ismét letartóztatták, majd öt év börtönbüntetésre ítélték. A börtönbüntetés letöltése után további 36 hónapra internálták különböző börtönökben, 1954 márciusában szabadult, rakodó gyári segédmunkásként, raktárosként dolgozik. A román titkosszolgálat 1957-1977 között megfigyelte. 1959-ben a román kommunista vezetés rehabilitálta, de nyugdíjat csak 75 éves korától kapott. Emlékiratait 1967-1976 között írta meg, majd kijuttatta Budapestre. 1979. november 6-i halála után szerény házsongárdi temetés után helyezték örök nyugalomra.

Az előadás végén Kerekes Zoltán bethleni lakos elmondta: 1994-ben a bethleni református egyházközségben szobrot állítottak Bethlen Bélának, így őrzik emlékét.