Nem kell szuperapának lenni, csak játszani kell a gyerekkel
– Semmilyen férfi érdekvédelmi szervezetnek tagja nem vagyok – jegyezte meg viccesen „apaforradalma” felvezetőjében Léder László pszichológus, majd komolyra fordítva a szót, hozzátette: az apák megerősítése, az apák visszahozása a családba és a nevelési intézményrendszerekbe a családot erősíti meg. Ennélfogva a nőknek, anyáknak is csak előnye származik belőle, mivel a nők számára is elképesztő teher, hogy nekik kell mindent megoldani, az olyan helyzeteket is, ahol ott lehetne a férfi. Azt is elmondta, hogy az apaság kérdésével néhány évvel ezelőtt kezdett el foglalkozni, miután elolvasta Matthias Matussek Apátlan társadalom című könyvét, amely szerint a válások sokasága futószalagon termeli az apátlan családokat, alakítja az apátlan társadalmat. Arra is felhívta a figyelmet: a témában annyi városi hiedelem van már, hogy előadásában kizárólag evidenciák alapján hajlandó beszélni a témáról. Ugyanakkor arra bátorított minden résztvevőt: bátran nézzenek be az Aapaakadémia honlapjára, ahová saját írásokat is bele lehet küldeni, de lehet ajánlani apás filmeket, vannak apafüzetek, apavideó-pályázat és még sok más.
Épkézláb férfiból óvóbácsi?!
Az apátlan társadalom kérdése az 1950-es évek óta téma a pszichológusok, szociológusok körében: mi lesz a mai társadalmakkal a modern országokban, ahol az apák egyre inkább kiesnek a családból, a nevelésből? – vetődött fel a kérdés.
– Mi jellemzi az apátlan társadalmat? – tette fel a kérdést Léder László is, majd maga adta meg a választ: teljesen egyértelmű anya-gyermek központú családkép; kialakul a „két anya koncepció”, vagyis sok olyan családi modell van, ahol bevonják ugyan az apát, de igazából anyaszerepeket szeretnének vele elvégeztetni, tehát egyfajta pótanya lesz az apából. Arra is felhívta a figyelmet, hogy a nevelési intézményrendszerekben átlagban 20/80 százalék a férfiak/nők aránya, és hogy a mai társadalomban sokaknak egyszerűen „nem fér a fejébe”, miért lesz egy épkézláb férfiból óvóbácsi...
– Ha az apátlan családban felnövő gyerekek találkoznak a férfiak nélküli iskolarendszerrel, az nagyon furcsa kombináció... – tette hozzá.
Hollywoodi családképben gondolkodunk, amelyben zavarosak az anya- és apaszerepek. A sztereotípiák szerint a férfi kemény, macsó, tartja a fegyelmet, szabályoz, ennél fogva a környezet elvárja, hogy az apa kemény legyen. Ezt maguk a férfiak is megszenvedik, hiszen valójában mind az apának, mind az anyának kell fegyelmeznie, szabályokat betartatnia, és mindkettőnek kell gyöngédnek is lennie, szeretnie. Sajnos nagyon sokszor látjuk a férfi és a nő szembeállítását, mintha egymás kárára kellene dolgozniuk. A modern apaság nem erről szól – összegzett.
Ha apátlan a gyermek – ijesztő statisztikák
Az elmúlt évtizedekben számos komplex, többéves külföldi kutatás foglalkozott azzal, hogy milyen hatással van a gyermekre, ha apa, illetve apamodell nélkül nő fel. Csak néhány eredmény: a tinédzser öngyilkosságokat 63%-át apátlan családokban felnövő fiatalok követik el; a javítóintézetekbe kerülők 70%-a, drogközpontokba beutaltak 75% apa nélküli családokból való. A nemi erőszakot elkövetők esetében ez az arány 80%, a börtönbe került fiatalok esetében 85%, míg az elszökött, eltűnt gyerekek 90%-a apa nélküli.
– Persze az, hogy ha valakinek nincs apja, az még nem determinálja arra, hogy deviáns, pszichésen terhelt vagy esetleg bűnöző legyen, az élet ennél sokkal bonyolultabb. A lényeg ebből az, hogy az apa nem másodszerepű lény. Az apának annyira fontos és annyira elsődleges szerepe van egy gyerek egészséges fejlődésében, hogy igazából alig, vagy nagyon nehezen pótolható – vonta le a következtetést Léder, majd amerikai szociológusok statisztikáival folytatta. Ezek drámai módon bizonyítják, ha egy gyereknek nincs apja, akkor annak egy apás gyermekhez képest 2-3-szoros az esélye, hogy bűnözővé váljék. Ha pedig olyan környéken él, ahol apátlan családok vannak, akkor ez a rizikó megsokszorozódik. Ugyanezt vizsgálták a lányoknál is, a tinédzserkorú terhesség kapcsán: ha a lánynak nincs apja, akkor a tinédzser terhesség rizikója kétszeres, és ha olyan környéken él, ahol nincsenek apák, akkor ötszörös.
– Nagyon jól látszik, az apa valami olyat képvisel, ösztönösen – és ezzel az apák sincsenek tisztában! – ami a gyerek pszichés stabilitásához elengedhetetlen.
A 10 milliós Magyarországon egyébként 300 ezer egyszülős család van, ami 500 ezer gyermeket jelent, ezek 90% apa nélkül nevelkedik. Amerikában 24 millió apa nélküli gyermek él...
Az iskolarendszer kasztrálja a fiúkat
Miért bizonytalanok és passzívak a férfiak? – tért át társadalmunk egy másik, de az apátlansággal összefüggő problémájára az előadó.
– Megdöbbentő, és durván hangzik, amit most mondok, de a mostani modern iskolarendszer tulajdonképpen kasztrálja a fiúkat. Nem valami összeesküvésről van szó, de egyrészt olyan a tanterv, hogy a fiúk nem tudnak megfelelni – magyarázta, majd azt is felhozta példaként, hogy a lányoknak sokkal hamarabb kifejlődik a képességük például a szépírásra, míg a fiúknak abban a korban hatalmas a mozgásigényük, így aztán a „jó” pedagógus a hátsó padba ülteti a „rossz” fiúkat... És mint arról már szó volt, a pedagógusok zöme nő, így azt lehet mondani, hogy az iskolák elnőiesítik a fiúkat, alig találni egy férfitanárt, akit a fiúk mintának tekinthetnének. Az iskola tehát tulajdonképpen valami nőies dolog, egy rendes fiú ezt valahogy túléli, s utána majd férfiként valahogy megvalósul... Talán ezért is van az, hogy később még az értelmiségi férfiak is automatikusan kivonják magukat minden olyan alól, ami iskolát vagy tanulást igényel. Bemenni szülőértekezletre – az az anya dolga, rendes férfi nem megy el egy ilyen „hülyeségre”.
– És ez óriási gond, mert nagyon fontos apai feladat, hogy az iskolával, óvodával tartsa a kapcsolatot, érdeklődjön a gyermeke iránt, kövesse a gyermeke iskolai tevékenységét, tanuljon együtt a gyerekkel. Klasszikus példa a baráti körben: 12 éves a fiú, egyébként videóblogger, A walesi bárdokat tanulja – ez most más kérdés, hogy ezt egy mai fiatalnak kellene-e tanulnia 12 évesen –, nagymamával. Kint apa áll a konyhában, notebookkal, s néha beszól, hogy figyelj oda nagymamára... Tehát ő is hozzájárul a tanuláshoz – folytatja viccelődve példáját Léder László. – Mit lát a gyerek? Walesi bárdok, nagymama, nagyjából egyidős, és kicsit hibbant mind a kettő, ott meg kint apa nyomkodja a notebookot. „Hú, ha innen kiszabadulok...!”
Az persze egy külön előadás témája lehetne, hogy mennyire fontos az apa szerepe az egész online világban – tesz rövid kitérőt a pszichológus –, az IT egy óriási kihívás, a kamasz fiúk teljesen elvéreznek... A környezetemben a kamasz fiúk olyan 80%-a függő – magyarázta.
Hova lettek a könyvekből az apák?
Egy amerikai elemzés szerint 200 amerikai meséskönyvből 24-ben szerepel apa. Vagyis az jön le a meséből: apa? hát az minek? De nem túl biztató az sem, amit a filmekben, kedvenc sorozatokban látunk: a férfi sok esetben szociálisan inkompetens, már-már hülye, főleg, ha gyerekek közelébe kerül – el is kell venni tőle, mert elejti, s ha otthon marad a gyerekkel, akkor minden össze lesz kenve lekvárral...
– A cuki, kicsit ügyetlen apa jól eladható formula; csak hát ezzel megint az a baj, hogy semmi köze a valósághoz – vonja le a következtetést az előadó, aki egyik saját közelmúltbeli élményéről is beszámolt: elmentek a Bambi bábelőadásra, amelyben egész végig egy olyan jelenet nem volt, ahol „apa”, „anya” és „gyerek” egyszerre lettek volna a színpadon. Az efféle „bakik” pedig – hiszen nincs szó összeesküvésről – csak erősítik az apátlan társadalom képét a fiatalokban, mintha az lenne a természetes, hogy nincs sehol apa.
– Még az UNICEF (az Egyesült Nemzetek Nemzetközi Gyermek Gyorssegélyalapja – szerk. megj.) is jól elvan apák nélkül, logóján csak anya és gyermeke van... – hívta fel Léder a hallgatóság figyelmét, majd egy másik „érzékeny” témát, a családon belüli erőszak paradigmáját is elővette.
– Ha beírjuk a családon belüli erőszak kifejezést a Google-be, akkor 18 ezer képet ad ki, amelyen egy férfi ver valakit. A családon belüli erőszak ennek alapján azt jelenti, hogy a férfi veri az összes többi családtagot, miközben a valóság az, hogy a családon belüli erőszak nem köthető nemekhez, az személyiség kérdése. Tehát ez is egy városi legenda...
Mikor születik az apa?
– Hollywood, női főszereplő, pozitív a terhességi teszt, mi történik? – teszi fel az újabb kérdést Léder László, majd mondja is a helyes választ: körbehívja az összes barátnőjét, és valamilyen stratégiát próbálnak találni arra, hogy mondják meg ezt a gyermek apjának. És aztán természetesen az apa össze is törik a hír hallatán, elmegy az első bárba, ahol leissza magát.
S hogy ezzel szemben mi a valóság? Huszonéves, családalapítás előtti fiúkat kérdeztek meg a gyerekvállalásról, és kiderült: sokkal nagyobb arányban szeretnének gyermeket, mint a velük egykorú nők. Persze az is a képhez tartozik, hogy a fiatal lányok miért nem szeretnének. Ennek is megvan a magyarázata. De ami a lényeg: az az elképzelés, miszerint a fiú minden mással foglalkozik huszon-harmincéves korában, csak családról és gyerekről ne halljon, egyszerűen nem igaz. Egy másik amerikai kutatás szerint a férfiak nagyobb arányban akarnak második-harmadik gyermeket, mint a nők.
– Tehát valaki még normális férfinak számít attól, ha gyereket akar. Találkoztam már olyan személlyel, akit emiatt kellett megnyugtatnom. Csak hát ezt kódolják belénk – magyarázta a pszichológus, aki szerint teljesen normális dolog, ha egy nőt az apa „visz bele” a gyerekvállalásba. Mert egy apa nem akkor születik meg, amikor a gyereke már focizni tud, bár erre is látott már példát...
Hova lett a tesztoszteron?!
Léder László egy másik érdekes kutatási eredményt is ismertetett, az elmúlt 15 évben ugyanis nagyon komolyan vizsgálták az apaság biológiáját. Az egyik legizgalmasabb eredmény: kimutatták, hogy az anya várandósága alatt az apákban elképesztő mértékű tesztoszteron-csökkenés történik. Olyan szintű a tesztoszteron-csökkenés, hogy ilyet csak már az andropauza – tehát a férfikor – végén, úgy 80 éves korban lévő férfiaknál figyelhető meg. De ami még izgalmasabb: a születés körüli időszakban van egy óriási zuhanás, mindez arra utal, hogy a férfit hormonálisan is arra készíti fel a szervezete, hogy a külvilággal egyre kevesebbet foglalkozzon, és egyre inkább forduljon a családja és a gyereke felé.
– Ez maga a csoda... – állapította meg a pszichológus. – Nagyon sok elmélet van, hogy ez hogyan lehet, az egyik szerint ez maga az apai ösztön. Az a tudat, hogy apa leszek, átállít engem az „apabiológiára”. Az apákban továbbá oxitocin (kötődési hormon) és prolaktin növekedés tapasztalható. Már a prolaktin hormon neve is arra utal, hogy ez a tejelválasztást serkenti... Sőt, egy Kim nevű amerikai kutató azt találta, hogy az apákban a szülés körül agyi változás történik a frontális területeken, amelyek a gondoskodásért, a szociális kapcsolatokért felelősek: több milliméter változás történik, vagyis szemmel látható a szürkeállomány-növekedés.
Egy másik kutatás szerint a baba hathetes korára az anya és apa között nincs különbség a gyereksírás okának felismerésében, tehát egy átlagos apa ugyanúgy meg tudja állapítani, miért sír a gyermek, mint az anya. Egy másik kísérletben bekötötték az apák szemét, és behunyt szemmel, tapintás alapján kellett felismerniük a saját gyermeküket. És megtalálták...
– Tehát nem arról van szó, hogy anya átrendeződik hormonálisan, ami maga a természet csodája, apa meg ott billeg körülötte, jól-rosszul, hogy mit hozzak, szívem, teát? – magyarázta.
– Ezt nevezem én apaforradalomnak. Ez azért teljesen más apakép, mint ami ma él. Jó lenne, ha átmenne a társadalmi gondolkodásba is – fogalmazott az „apaforradalmár”.
Az érintés és a játék mint az apai szeretet nyelve
– A gondozói magatartást leszámítva az apák többet érintik meg gyerekeiket, mint az anyák. A kimondottan apai szeretet-nyelv az érintés, ha ott a gyerek, rögtön úgy érzed, hogy meg kell „gyurmázni”. Az apai játék is sokkal több testi érintést tartalmaz, mint az anyai – klasszikus példa a birkózás. Az érintés nagyon-nagyon mély pszichológiai kapocs. Sokszor mondják nem túl jó célzattal: „csak játszani tud a gyerekkel”. Nos, teljesen egyértelmű, hogy a korai időszakban az apa játéka a gyerekkel direkt módon hat a gyermek intellektuális fejlődésre és a pszichés stabilitásra. Mert a játékban szabályokat tanulunk, kommunikálunk, megismerjük a határokat („ilyet ne csinálj, mert fáj”), hogy mi az, amit szabad, s mi az, amit nem – magyarázza, aztán hosszasan sorolja a mindenféle „hülye” játékot, amit csak apák tudnak kitalálni, kezdve attól, hogy a motorháztetőn csúszdáztatják a gyereket.
– A játékot az egyik fogódzónak tartom az olyan apáknál, akik eddig nem kapcsolódtak be a gyereknevelésbe. Nem kell szuperapának lenni, csak játszani kell a gyerekkel, és az apás viselkedés automatikusan kialakul – mondja, és meséli is a hozzá tartozó viccet:
Kérdezik a kisgyermeket:
– Jó lenne, ha apa többet lenne otthon?
– Hát igen, az jó lenne...
– És neked ez miért lenne jó?
– Hát nem nekem, neki lenne jó...
Léder László szerint az apák, ha elkezdenek a gyerekükkel játszani, „rácuppannak” erre. És ez egy apa számára kilépés a mókuskerékből, relaxáció – nem pedig feladat. Nem arról beszélünk, hogy „Apa, dolgozzál, plusz még legyél nagyon jó fej apa, s még játsszál a gyerekkel”.
– Pont ez a modern apaságnak az egyik legfontosabb része, hogy fölismerjük: igenis, van mit még csinálni, nem kell melózni reggeltől estig (a magyar, vagy éppen közép-európai apákra ez nagyon jellemző). Sok fölösleges dolgot csinálunk a munkahelyen. Már hazamehetnének, de kicsit még megnézzük az e-mailjeiket, kicsit valamit ott még teszünk-veszünk, pedig már két órája otthon lehetnének. Hozzászoktunk ehhez, de az a baj, hogy a gyerek csak azt látja: itthon van apa, vagy nincs. Márpedig otthon kell lennie. Többet kell otthon lenni. A mai modern apa magát is vissza kell, hogy csempéssze a családba. Kérdezlek titeket, apákat, melyikőtöknek van a naptárában olyan hely, hogy családdal töltött idő? Amikor nem érdekel más, ha törik, ha szakad? – hangzott el a költői kérdés.
„És az anyjával mi van?”
Persze ehhez – mármint, hogy vannak olyan órák, amikor az apa nem veszi fel a telefont, még ha a főnöke is hívja – a környezetet is rá kell szoktatni. Mint ahogy sok máshoz is az apaság kapcsán. Megtörtént eset: a férfi kérdi a főnökét, „beteg a gyermek, hazamehetek?” Gond nélkül elengedik, de miután elment, a kollégák összenéznek: „És az anyjával mi van?”
– Ez is a forradalom része. Még ha egy kicsit bután is hangzik ez a szó, de tényleg radikális változást kell elérni, hogy megértsék: a gyereknek az apjára is szükség van, és nincs semmi probléma azzal, hogy a lázas gyermekhez az apa megy haza, mert mondjuk az anya éppen nem tud.
– Van ez a szenzitív időszak – az egész gyerekkor az, de az első három év kiváltképp –, amikor a legtöbbet kellene a babára koncentrálni, otthon lenni. Mégis ilyenkor van a legkevesebb idő: ilyenkor vállalják túl magukat a fiatal párok – új lakás/lakásfelújítás, autót veszünk, kiköltözünk... Pedig pont arra kellene koncentrálnunk, hogy leálljunk, amennyire csak lehet, és minél több időt együtt legyünk, otthon legyünk – tanácsolta.
Ugyanakkor Léder szerint az is jó lenne, ha az anyák a gyermekvállalás mellett nem szakadnának ki a munkából, főleg, ha fontos számukra a karrier. Ez esetben legalább részmunkaidővel benne maradhatnának a körforgásban – és ezt az időt az apa töltse a gyerekkel. Persze nagyszülőkre is nagyon nagy szükség van, de nem úgy, hogy az apát pótolják – tette hozzá, javasolva, hogy a nagyszülőket úgy vonjuk be, hogy a családi intimitás megmaradjon. És a nagypapát se hagyjuk ki, mert ő is ugyanannyira fontos a gyereknek, mint a nagymamája.
Az apa – érték
– Ha az apának van apás attitűdje, erős apai identitása, az már önmagában pozitív hatással van a gyerekek lelki fejlődésére. Ha egy apa úgy gondolja, hogy rá nincs igazából szükség, neki csak másodlagos szerepe van – vagy az anya gondolja ezt, netán a nagyszülők –, az mind gyengíti azt, hogy legyen apakultúra a családokban. Az apára ugyanakkora szükség van, mint az anyára. Az apa legyen a családban mindenki által elfogadott érték. Ha ez megvalósul, akkor az apa is tud erős lenni – természetesen, ha erre ő maga is kész – hangzott el.
S milyen is legyen az apa? Hát ugye az amerikai filmek szerint maszkulin, kemény, járjon off-road fesztiválra, baseballra... A valóság azonban mást mutat: egy fiúból úgy lesz egészséges fiú, férfi, ha az apja szereti és elfogadja – magyarázza Léder. Sztereotípiákkal élve: tök mindegy, hogy az apa kétbalkezes, nyolcdioptriás, a biciklizéstől is fél, és csak sakkozni tud, semmi probléma nem lesz a gyerekével, ha szereti. Ha szereti és elfogadja. Például ha a sportos apa elfogadja, hogy a fia foci helyett inkább a könyveket bújja, és nem mondja neki azt, hogy hát mi vagy te, egy kislány is jobban focizik nálad... Ezzel kinyírható a gyerek – magyarázta.
– Nagyon fontos dolog: az apaság nem maszkulinkodás, nem versengés. De akkor mi, ki az apa? Ugye azt mondják, az apa fegyelmezzen. De nem. Erre egyetlen egy recept van: a jelenlét, a figyelem. Azt szoktam mondani: apai fegyelem helyett apai figyelem. A figyelem egyenlő az apai jelenléttel. Viszont, ha az apa nincs jelen, s úgy akar fegyelmezni, az súlytalan lesz, főleg a kamaszkorban – fejtette ki meglátását, majd úgy vélte, a modern világ legnagyobb problémája, hogy a szülők közönyösek, igazából nem foglalkoznak a gyerekkel. – Mert az, hogy figyeljek a gyerekemre, hogy jelen legyek az életében, az melós – magyarázta, majd folytatta: – Mindez, amiről beszéltünk, nem valami modern, ilyen „skandináv” vagy „liberális” valami. Az, hogy egy apa részt vesz a családban, jelen van, ez a normális. Ez régen így volt. A gondoskodás pedig, mint láttuk, férfias ösztön. Az apát hagyni kell, hogy a gyerekével kialakuljon a saját gondoskodói magatartása, ha ebbe beleszólunk – ne úgy csináld, így csináld! – akkor elvész belőle a személyes kapcsolat. A gondoskodás, gyengédség nem feminin, nem anyai kompetencia, hanem emberi. Nagyon fontos, hogy elmondjuk a fiatal férfiaknak, sőt magunknak is: az apaság az egy férfias dolog – zárta előadását Léder.
