Anyátok!

Anyátok!
Napok óta visszhangzik Emil Boc káromkodásától a helyi és országos sajtó: a kolozsvári ingtalan maffia ellen kifakadó polgármester elvesztette önuralmát a Napoca FM-nek adott nyilatkozatában, és egy jó nagyot anyázott élő adásban, főműsoridőben.

A dühroham oka egy besztercei ingatlanfejlesztő volt, aki néhány éve engedély nélkül alakított át garázsokat lakásokká, amelyeket aztán eladott drága pénzen. A polgármesteri hivatal 5o.ooo lejre büntette. Négy év után most végre megnyerték ellene a pert, ami arra kötelezi az üzletembert, hogy a törvénytelen építkezéseket lebontsa. A méreg akkor öntötte el Bocot, amikor azon méltatlankodott, hogy a környék lakói, bár látták, mi készül, nem jelentették. Pedig ha időben a polgármesteri hivatal tudomására jut a dolog, azonnal leállítják az építkezést! – mondta Boc. (Hogy a lakósoknak mi a véleménye a polgármesteri hivatal reagálási idejéről, hatékonyságáról, az egy másik cikk témája lehetne…)

A nyomdafesték korlátozott tűrőképességére való tekintettel nem adjuk vissza a káromkodást magyar fordításban. Aki esetleg nem hallotta volna, látatlanban el kell hinnie: A-kategóriás kifakadásról van szó. Bocnál egyszerűen elszakadt a cérna!

Bár a kifejezésmód eléggé szerencsétlen, nem lehet nem kiérezni mögüle azt a szenvedélyt, elszántságot, amellyel a városvezető az ingatlanmaffia elleni harcba belevetette egy ideje magát. Nyilatkozatok szintjén legalábbis. Boc ugyanis évek óta hajtogatja, hogy nem bánja, ha a város valamennyi üzletemberét magára haragítja, de az ő városfejlesztési hitvallása: “Mi az emberekért és nem a profitért építünk!” Tömörebben: “Parkokat és nem profitot!”  Az azonnali haszonra leső ingatlanfejlesztőknek meg kell érteniük, hiába vetnek be minden talpalatnyi helyet irodahelyiségekkel, lakóházakkal, ha az embereknek nincs hol közlekedniük, ha ezáltal a város élhetetlenné válik. Meglátják, egy idő után már nem is lesz olyan vonzó Kolozsvár, nem lesz kereslet drága ingatlanjaikra! - magyarázta-magyarázza Boc.

Jelenleg azonban az ábra valahogy úgy néz ki: az ingatlanfejlesztők zavartalanul építenek a leglehetetlenebb helyeken a polgármesteri hivatal által kibocsátott engedélyek birtokában, a városban egyre nagyobb a káosz és az elégedetlenség – Boc pedig tehetetlenül káromkodik mint a kocsis és aláír. Az egykori Békásban, a mostani Buna Ziua negyedben gombamódra nőnek ki a földből a tízemeletes tömbházak, hiába toporzékol a polgármester. A gond nyilván nem a fejlesztéssel, annak lendületével van, hanem azzal, hogy erre alkalmatlan helyre kerülnek az épületek, túlzsúfolttá téve a helyet. Az építtetők a törvény hiányosságait, kiskapuit, értelmezhetőségét, és nem utolsó sorban a politikai, gazdasági érdekcsoportokat kiszolgáló hatóságok korrumpálhatóságát kihasználva elárasztottak mindent, most meg irány a  zöldövezet! (Lásd Hója erdő, amelynek védelméért a civil szervezetek hirdettek meg tüntetést nem is olyan rég.) Mindeközben pedig a polgármesteri hivatal játssza a “jajhatudtamvolnát”, és szitkozódva a lakosságot okolja, hogy miért nem szólnak... És ezek csak az utóbbi hónapok kirívó eseményei. Hogy az építők nem tartják be a telek besorolásából következő magasságot, hogy a lakóház-övezetekben rafinált módon oda nem illő emeletes tömbházak épülnek… - szólni kéne? Hányadszorra?

A belvárosban az a módi járja, hogy az ingatlanfejlesztő megszerzi a műemlék megerősítésére-rendbetételére az engedélyt, aztán zsupsz, a munkálatok során a szegény sokszáz éves épület sajnálatos módon hirtelen összedől, újat kell építeni helyette, lehetőleg nagyobbat, tágasabbat, tessék-lássék megőrizve az eredeti homlokzatot. (Lásd a Bagolyvár esete.) Vagy megkerülik a helyi önkormányzatot, műemlékvédelmet és Bukarestből szerzik meg az engedélyeket, amelyek előtt aztán a városi tanács “tanácstalanul” vonogatja a vállát. (Lásd: koporsóhotel a volt Petőfi utcában.)

Kolozsvár ésszerűtlen terjeszkedése, alakulása nem kimondottan az elmúlt évtizedek jelensége, ezt várostörténészek is visszaigazolhatják, sóhajtoznak is közülük elegen, hogy annó mit hogyan kellett volna csinálni. Kolozsvárra is illik: itt nem az ember uralja a környezetét, hanem a környezet uralkodik el az ember fölött. Na meg a profitorientált ingatlanfejlesztők – tehetjük hozzá.