Ebben a lehetetlen helyzetben vergődik a PSD elnöke, akinek az elmúlt fél évben többszöri próbálkozása ellenére sem sikerült a kormányán keresztül átvernie azokat a Btk.-módosításokat, amelyek felmenthetnék és védelmet nyújtanának számára. A kormányfői tisztség betöltésének lehetőségétől is elesett, miután az alkotmánybíróság elutasította Victor Ciorbea ombudsman keresetét, aki a Dragnea kormányfői kinevezését akadályozó törvénycikkely alkotmányellenességét próbálta elérni. A taláros testület nem volt hajlandó belemenni a politikai játszmába, így Dragneának nem maradt más hátra, minthogy kétségbeesetten, Európában igencsak ritkán látott manőverhez folyamodjon, és minden áron megbuktassa saját kormányát. Ez nem lesz olyan könnyű, mint ahogy eredetileg gondolta, mert a báb Grindeanu időközben megbokrosodott, és hirtelen magatartásváltással, gyanús módon szembeszegült „atyjával”, akinek köszönhetően országos ismertségre tett szert a politikában.
Dragnea és Grindeanu egy tőről fakad. Grindeanu a PSD-elnök kreációja, önerőből a temesvári politikus soha nem került volna miniszterelnöki székbe, ugyanis semmi nem ajánlotta erre a tisztségre. Grindeanu fél éves kormányzása alatt nem tűnt ki semmivel, ugyanazokkal a strukturális, bürokratikus hibákkal küszködött az általa vezetett kormány, amelyek fölött az előző kabineteknek sem sikerült felülkerekedniük. Sem az infrastruktúra-fejlesztés, sem a közigazgatás, sem az oktatás, sem az egészségügy nem javult jelentős mértékben, egyedül a kivételesen jó gazdasági helyzet biztosított nyugalmat a kormánynak. A gazdasági növekedés azonban a Boc-kormánytól kezdve a Ponta-kabineten keresztül valamennyi kormány érdeme, és távolról sem csak a Grindeanu munkáját dicséri.
Grindeanu nem írja be nevét a történelembe, hiszen semmilyen jelentős eredményt nem tud felmutatni. De nem is ezért volt kitalálva. Dragneának pusztán egy kézi vezérlésre működő bábkormányra volt szüksége. Időközben a PSD elnökének népszerűsége megingott pártján belül, így mindenáron bizonyítania kellett, hogy ki a főnök a háznál. Ezért folyamodott a kormány megbuktatásának irracionális és brutális manőveréhez. Dragnea egyéni politikai pályafutása tekintetében időt nyerhet, de olyan zsákutcába került, amiből középtávon nincs kitörési lehetősége.
Az ország Grindeanu leváltásával sokat nem veszít, ugyanakkor egy felelőtlenül elhúzódó válságnak igen borsos számlája lehet, amit a lakosságnak kell megfizetnie. Rövidtávon vagy Dragnea, vagy Grindeanu nyer. Erre több esélye a PSD elnökének van, de középtávon egyik politikus sem fog túlélni a román politika élvonalában. A PSD-ben hamarosan új elnök után fognak nézni, ennek a hatalmi harcnak a főpróbája a Grindeanu-kormány megbuktatása körüli várható helyezkedés lesz, amelyben aktív tagként most már Victor Ponta is résztvesz.
A Dragnea-Grindeanu párharc pirruszi győzelmet ígér, de lényegében csak vesztesei lesznek a csatának. Az egyedüli lényeges kérdés most az, hogy az ország is a vesztesek sorába kerül a mérhetetlen személyes ambíciók és hatalomvágy miatt, vagy sikerül megúszni nagyobb sérülések nélkül a PSD önsorsrontó ámokfutását.
