Szerkesztőségi „kulisszatitkok”
De van ennél rosszabb is: például amikor olyan gyorsan elrepül, hogy az ember csütörtökön is azt hiszi, hogy még csak szerda. S ha már a főnök napokkal azelőtt elküldte valami unalmasnak tűnő szerdai kiállításmegnyitóra, hát el is indul…
Persze csak nyugisan, úgyis csak 1-től van. Igaz ugyan, hogy kint a repülőtéren, de hát jó a közszállítás. Van idő betérni előbb a polgármesteri hivatalhoz, körbeszaglászni egy kicsit, hátha kipattan valami téma. Aztán az ember szépen felül a 9-es buszra – ha már éppen az jön elsőre a Memón – és lemegy az állomásra, hogy onnan átüljön az 5-ös trolira, ami majd leviszi a reptérre.
Hoppá! Hát nem épp a Szabadság írta meg, hogy az Árpád híd felújítása miatt az 5-ös nem megy le az Állomás térig?! Na, nem baj, hamar visszaülök ugyanarra a 9-esre, s feljövök vele a Széchenyi térig, s akkor onnan majd a 8-assal… Na persze, ez meg a Radák/Dacia utcá- ban tesz le. Most mehetek körbe. Nem baj, addig levideózom, hogy állnak a munkálatok az Árpád hídnál. Plusz egy anyag, az ilyen sohasem árt.
És milyen szerencse, pont a megállóban a 8-as. Ekkor volt az a pillanat, amikor azt hittem, minden visszazökkent a normális kerékvágásba, s a busz indulására várva, gondoltam, írok hamar egy sms-t Bencének, emlékeztessem, hogy megyek a reptéri eseményre, biztos már rég elfelejtette, hogy ő küldött.
A válasz nem sokat késett.
– Nem baj, hogy tegnap volt?
Olyan gyorsan életemben nem szálltam még le autóbuszról.
