Amikor egy törvény életveszélyes

Amikor egy törvény életveszélyes
Rossz törvényekre, elégedetlenséget szülő jogszabályokra bőven van példa a hazai törvénykezésben, jelenleg is hangos a sajtó az adóügyi szabályozások miatt, vagy a bankokat érintő úgynevezett kapzsisági adó szintén megosztja a véleményeket a pénzintézeteket sajnálók, valamint az intézkedést elégtétellel nyugtázók között. Ezeknél azonban mérhetetlenül súlyosabb az a jogszabály, amely szó szerint is életveszélyes: a büntetés-végrehajtási jogorvoslatról van szó, amelynek törvénye, a 169-es törvény 2017 októberében lépett hatályba, módosítva a büntetések végrehajtásáról és szabadságvesztésről szóló 254-es törvényt 2013-ból.

A jogszabály lehetővé tette ugyanis, hogy a nem megfelelő fogvatartás miatt jelentősen csökkentsék elítéltek börtönbüntetésének idejét, és több száz nappal illetve akár évekkel korábban szabaduljanak. Olyanokat is kiengedtek a börtönökből, akiket már több ízben erőszakos bűncselekményekért, emberölésért, nemi erőszakért, rablásért ítéltek el évekre, tehát a visszaeső bűnözők közül is kiszabadultak jónéhányan. A szabadon bocsátás okai a rossz börtönkörülmények, amiért Romániát már nem egyszer, és azóta is folyamatosan elítélnek valamint kártérítésre köteleznek. Ilyen okok, vagyis rossz börtönkörülmények például a túlzsúfoltság, hogy nagyon kis hely jut az elítélteknek, továbbá a szabadtéri tevékenység, mozgás lehetőségének a hiánya, a természetes napfénynek a hiánya, nem megfelelő szobahőmérséklet, penészes és nedves falak, vagy, hogy nem használhatják egyedül a mellékhelyiséget. Lehetne azon elmélkedni, hogy bezzeg hányan laknak szűkösen, hasonlóan rossz körülmények között valamilyen szükséglakásban vagy akár saját tulajdonú házban, ami kevésbé érdekli a hatóságokat, nemzetközi intézmények sem sajnálkoznak, sem nem bírságolnak érte. Értjük persze, hogy ez más történet. A börtönkörülményeket, az ítéletvégrehajtást is szabályozzák, a feltételeket be kell tartani, ha pedig megszegik, az büntethető. Ezért fizet Románia tehát kártérítést az elítélteknek nem egy esetben. A börtönkörülményeket azonban azóta sem sikerült rendezni. Az említett jogorvoslati törvény egyrészt tehát arra volt jó, hogy a fogvatartási intézmények zsúfoltságán enyhítsen. Történt azonban a hétvégén egy borzalmas eset a Szeben megyei Medgyesen, ahol egy fiatal férfit megyilkoltak. Támadói közül ketten az említett jogorvoslati törvénnyel szabadultak, letöltendő börtönéveiknél több évvel korábban. Az eset érthetően felháborította, megbotránkoztatta a közvéleményt, és azóta egyre több hasonló erőszakos bűncselekményről derül ki, hogy elkövetői szintén nemrégen szabadultak, a büntetésük lecsökkentését lehetővé tevő jogszabálynak köszönhetően. Illetve újabb áldozatokról érkeznek hírek, kedden egy 76 éves idős embert ütlegelt brutálisan egy rablásért és tolvajlásért korábban elítélt, majd most szabadult férfi. A törvény alkalmazása óta már több mint 14 ezer elítéltet kiengedtek, és közülük körülbelül 900 ismét visszakerült a börtönbe újabb bűncselekményekért, a félelmetes, hogy nagy részük mind erőszakcselekményeket követett el, ismételten, és rövid időn belül.

A medgyesi gyilkosságból politikai ügy lett, egymást vádolják a politikai pártok, mindegyik a másikat hibáztatja a törvényért. Az ellenzék felemlegette, hogy 2017 májusában a törvényt a képviselőház döntő házként fogadta el (175 mellette szavazattal a PSD-ALDE koalíció, az RMDSZ és a kisebbségek részéről, 85 ellene szavazattal a liberálisok és a Mentsétek meg Romániát/USR részéről). A kormányzó párt viszont azt hangoztatta, hogy a jogszabály kezdeményezője a technokrata Ciolos-kormány volt. Az időközben hozott törvénymódosításokért is egymást okolja a jelenlegi igazságügyminiszter valamint elődje. Klaus Johannis államfő sem maradt ki a hangzatos vélemény nyilvánításból, és szerdán arra szólította fel a kormányt, hogy sürgősen megoldást dolgozzon ki a helyzetre, ne pedig a vétkeseket keressék az előző kormányokban, hiszen a lakosság nem élhet félelemben.

A megoldások között máris körvonalazódik, hogy vagy hatálytalanítsák a törvényt, vagy ne alkalmazzák azok esetében, akiket erőszakos bűncselekményekért ítéltek el. Sajnos a helyzet sokkal súlyosabb és összetettebb annál, hogy megoldódna a fogvatartás lecsökkentésének megszüntetésével. Kicsit cinikusan hangzik szociáldemokrata képviselők megállapítása, miszerint ezek a bűnözők akkor is elkövetnének illetve elkövettek volna hasonló cselekményt, ha nem is részesülnek a jogorvoslati törvényben, és a büntetésük teljes letöltése után szabadulnak, mert az is igaz, hogy a bebörtönzéssel még nem változnak meg. Mert meddig kellene elzárva tartani őket, hogy biztosak legyenek benne, többet nem lesznek visszaeső bűnözők? Arra már pszichológusok hívták fel a figyelmet, hogy az agresszív, visszaeső bűnözők viselkedését egyébként sem fogja jó irányba megváltoztatni egy ilyen jellegű kedvezményes törvény, cselekedeteiket rendszerint nem bánják meg, és megfelelő rehabilitációs programok hiányában a társadalmi beillesztésük sem lehetséges.

És mint már annyiszor, a rossz törvényeknek, intézkedéseknek nincsen “arca”, nincs gazdája. Elmarad a felelősségvállalás és a felelősségre vonás. Mindezek nélkül pedig a jó megoldás is csak teljesítetlen elvárás marad.