Amikor a fagyi visszanyal

Amikor a fagyi visszanyal
Nyugodt ember vagyok, de azért engem is ki lehet hozni a sodromból. Például hazugságokkal. Főleg az olyanokkal, amelyek emberek tíz- vagy százezreihez jutnak el, és céljuk a tudatos félretájékoztatás, a gyűlöletkeltés – történjék az előre megfontolt aljas szándékkal vagy egyszerűen csak vaskos tudatlanságból, fafejűségből.

Igen, elsősorban azokra haragszom, akik (ezzel nem utolsó sorban a sajtó becsületét rontva) álhíreket gyártanak a világhálón, közösségi portálokon, másodsorban azokra, akik az ilyesmit meg is osztják, sok esetben egyébként teljesen jóhiszeműen, hiszen miután valós hírnek találják az illető információt, úgy gondolják, hogy annak terjesztésével segítenek, tájékoztatnak. Erre a „segítségre” szemléletes példa a PIN-kódos „körlevél”, amely időről időre visszatér, egy látszólag igen hasznos tanáccsal: ha bankautomatából vennél ki pénzt, és valaki megtámad, akkor, ha fordítva írod be a PIN-kódodat, a rendszer azonnal értesíti a rendőrséget, de azért a pénzt is kiadja (gondolom, ne fogjon gyanút a támadó, és túl hamar elszeleljen vagy bántalmazza áldozatát). Akár hihető is lehetne, érdeklődésemre azonban egy elismert bank kolozsvári fiókjának igazgatója cáfolta, hogy ilyen létezne a valóságban.

Ezt a típusú álhírt még megmosolyogja az ember, de aztán jönnek a különféle „bomba hírek”. Hogy megérkezett Székelyföldre az első 50 azokból a migránsokból, akiket a kvóta alapján Romániának kell befogadnia. Mielőtt még bárki ellenőrizte volna e hír hitelességét, már nemcsak számos megosztása volt, hanem érkeztek is a hozzászólások, amelyek azt taglalták, hogy Románia miért a Székelyföldre és miért nem más vidékre telepíti a migránsokat. Rögtön le is csapódott, hogy a románok megint „bántják” a magyarokat… És amit egyszer az ember elhisz, azt már nehéz kiverni a fejéből, ráadásul az internetes közösségek szokásai szerint egy-egy ilyen álhírt, magas szenzáció-tartalma miatt, sokkal többen osztanak meg, mint annak az utólagos cáfolatát. Mert arra már nem jönnek úgy a lájkok…

Az álhírek egy másik kategóriája az, amikor korábbi esetet melegítenek fel egyesek úgy, mintha az most történt volna, vagy amikor egy több éve készült fotót más kontextusban használnak fel – különösen bevett eljárás ez a migráns-jelenséggel foglalkozó rémhíreket gyártók, provokálók esetében, akiknek honlapjain egyébként – ez jó tipp lehet a hamis tartalmak kiszűrésére – nincs feltüntetve sehol semmiféle elérhetőség, a kiadó/cég neve, az ott dolgozó újságírók neveit tartalmazó impresszum stb.

Ennél is jobb, amikor az illető bejegyzés/cikk – mint a Székelyföldre érkezett migránsokról szóló is – már egyből úgy kezdődik, hogy „meg nem erősített hírek szerint”. Hát ugyan, miért nem erősítették meg, főleg, ha nem valami ördöngös ügyről, nyomozás alatt álló bűncselekményről vagy hasonlóról van szó, amiben senki sem kíván nyilatkozni, hanem olyanról, ami egy telefonhívással ellenőrizhető? A válasz egyszerű: egyrészt mert gőzük nincs, mit jelent az újságírás, egy ilyenformán felvezetett írásba pedig bármit bele lehet csomagolni. „Meg nem erősített hírek szerint” például Angelina Jolie és Nicole Kidman is velem fog hálni ma éjjel, a jövő héten pedig ötösöm lesz a lottón, egyszerre Németországban, Franciaországban, és az Arab Emírségekben, ami után Donald Trump hagymás rántottát fog készíteni nekem reggelire, füstölt szalonnával, ráadásul az én konyhámban.

Egyik ismerősöm megtalálta a módját annak, hogy az efféle álhírek feléje való özönlését megállítása: egyszerűen törli a Facebookon ismerősei köréből azokat, akik már a második-harmadik álhír-megosztásnál tartanak. Csakhogy ezzel egy baj van: attól, amiért ő nem lát majd többet, a jelenség létezik. Struccpolitika, mondhatni, ő nem, de pont azok fogják látni az álhíreket, akik nem tudják megkülönböztetni azokat az igazi hírektől.

Gyökereiből elfojtani a jelenséget sajnos vélhetően már nem lehet, hiszen olyan világot élünk, amelyben – némi túlzással – gyakorlatilag mindenki újságírónak gondolja magát attól, hogy van egy fényképezni képes és internetkapcsolattal rendelkező mobilja, s van profilja valamelyik közösségi hálón. Persze a jelenség ez utóbbiak működtetői előtt sem ismeretlen, a Facebook is folyamatosan dolgozik a hírfolyamok javításán. Ennek „eredménye”, hogy néhány napja automatikusan törölt több korábbi, exkluzív, minőségi tartalmat a Szabadság Facebook-oldaláról. Vélhetően nem hitte el, hogy az Isten háta mögötti Románia egy városának helyi lapja egy-egy cikkével tud akkora nézettséget kiváltani, mint azt a statisztikáink mutatják. Vagy mert valamilyen logaritmus, algoritmus vagy másfajta ritmus miatt nem tetszett neki az oldalunk, így, szintén néhány napja, nem lehet a portálunkról cikket megosztani.

Hát így harcolj az álhírekkel…