Alma bosszúja
Alma-napló
Alma-napló
Vissza

Alma bosszúja

Nem kell rosszra gondolni, csupán csak annyira, hogy Alma is részben olyan, mint egy ember, mint egy gyermek. Előfordul vele is, hogy nem tetszik neki minden, amit mi teszünk. Édesanyaként biztos jobban észrevenném a közös dolgokat Alma és a gyermekem között, de egyelőre csak azokat a viselkedési formákat tudom összevetni, amelyeket eddig tapasztaltam, észleltem. Visszakanyarodom Almához, kedves Olvasóm, hiszen nem gyereknevelési tippeket akarok adni, csak a kiskutyám csintalanságait akarom megosztani.

Az elmúlt napokban, hetekben úgy alakult a helyzet, hogy Almának több időt kellett egyedül töltenie, mivel nekem elkezdődött az iskola. Talán ez is az oka annak, hogy Alma ilyen dolgokra szánta el magát, hiszen a nyár alatt megszokta, hogy nincsen sokat egyedül, mivel én itthon voltam vele. Most vissza kellett szoknia, és úgy veszem észre rajta, hogy elég nehezen megy ez neki, mivel mindennap a rafiazacskóink ki vannak terítve a konyhán, és az előszobán végig. Egyik délután még a hátizsák is a zacskók közé került, és pont a bejárati ajtó elé, emiatt alig tudtam bejönni. Miután nagy nehezen bepréseltem magam, a félig kinyitott ajtón (beszorult a táska az ajtó alá, s alig tudtam kinyitni), elnevettem magam, hogy a saját kutyusom akarata ellenére is ki tud zárni a lakásomból. Igazából ez csak az egyik dolog volt, de rögtön utána észrevettem, hogy a tegnapi mogyoró, amit az ágyam melletti kis asztalon hagytam, már nincsen meg. Alma pedig nyugodtan, mint aki jól végezte dolgát, az ágyamban a párnámon édesdeden alszik. Megbosszulta, hogy egész nap magára hagytuk, és amikor már nem volt más ötlete, hogy a lakásban, még mit lehetne felforgatni, gondolta, lefekszik, és alszik egyet. Ez csak egy nap volt, azóta fejlődött, és be kell látnom, hogy a találékonyságát tőlem örökölte. Eszébe jutott valamelyik nap – unalmában, természetesen –, hogy le kéne pakolni a ruhákat a fotelemből. Okos, rendre akar tanítani, értem én, ez csak jó szándék részéről. A szemetest is kirágta, amit reggel elfelejtettünk levinni, kedves Olvasóm, azóta kétszer is megnézem, hogy biztosan levittem-e a szemetet, milyen jó, hogy van egy kutyám, aki nevel. 

Kedves Olvasóm, lehet, te már tapasztaltad, hogyha a gyermekednek valami nem tetszett, akkor annak hangot adott. Tört, zúzott, kiabált, hogy felhívja a figyelmet arra, hogy neki valami nem tetszik. Almának az egyedüllét nem tetszik, és meg is tudom érteni, de mit tehetnék? Sajnos semmit. Viszont mindennap mikor haza jövök, az az örömtánc, amit eljár, ugat és látszik, hogy nagy izgalomban van, az nekem mindent megér. Szeretem azt látni rajta, hogy szeret, és azt, hogy hiányzom neki. Ezeket a csínytevéseit meg úgy gondolom, hogy elnézhetem neki. Nem olyan polgárpukkasztó dolgok, szerintem. 

Okos, tényleg nagyon okos, érez mindent. Megérzi, ha nem vagyok olyan jó kedvemben, vagy ha feszült vagyok. Másképp viselkedik. Nem ismerem annyira a kutyapszichológiát, ha egyáltalán létezik ilyen, de valamilyen érzéküknek csak kell lennie, ha ezeket a dolgokat Alma megérzi. Bújósabb lesz ilyenkor, nyugodtabb. Látványosan megváltozik a viselkedése. Ezen meg én szeretek elmélkedni, hogy vajon honnan érzi meg ezeket. Van, amikor kísérletezem vele. Leülök a szőnyegre, ő meg áll velem szemben. Sokáig így vagyunk, és csak nézünk egymás szemébe. Megnyugtat engem, nem tudom biztosra, de lehet őt is. Akkor már nem huncutkodik, csak néz, és ha halkan suttogom, hogy ÜLSZ, nem makacskodik, hanem leül. Lehet, bolondnak tartasz most engem, kedves Olvasóm, de hidd el, hogy engem ez sokszor megnyugtatott már. Próbáld ki, s talán rajtad is segít ez a terápia.        

Demény Ágota


EZ ÉRDEKELHETI
ÉLETMÓD ROVAT CIKKEI

ROPOGÓS ROPOGÓS

Pártot alapít Dacian Cioloș
Újabb tüntetések országszerte – ...
Kolozsváron komoly irodalmi lehetőségek ...

NÉPSZERŰ NÉPSZERŰ