Alkalmazhatatlan a román élelmiszertörvény?

Az ős- és helyi termelők nagy örömére dolgozta ki a mezőgazdasági minisztérium tavaly a 150-es törvényt, amely a nagy üzletláncokat kötelezi az általuk árusított zöldség, gyümölcs, tej és tejtermékek, tojás, méz, pékáru 51 százalékának az úgynevezett rövid ellátási láncból való beszerzésére. A rövid ellátási lánc (REL) kifejezés sokféle értékesítési csatornát takar. Általában jellemző a termelő és fogyasztó közötti kis földrajzi, társadalmi, kulturális távolság, illetve gyakori jellemző a környezetbarát módon termesztett egészséges élelmiszer iránti igény. A helyi élelmiszer és a rövid ellátási láncok egyre nagyobb figyelmet kapnak a fogyasztók, a civil szervezetek és a döntéshozók körében egyaránt.

A 2016-ban elfogadott 150-es törvénynek a Hivatalos Közlönyben való megjelenésétől (2016. július 15-től) számított hat hónap elteltével kellett volna életbe lépnie, ám az Európai Bizottság véleményezése szerint a törvényben tisztázatlan fogalmak szerepelnek. Az EU azt nehezményezte, hogy a törvényben eredetileg nem a rövid ellátási lánc, hanem a román termék fogalom szerepelt. Emellett az EB úgy ítélte meg, hogy az élelmiszertörvény megsérti a szabad árukereskedelem jogát, és gátolja a közösségen belüli kereskedelmet.

Laurenţiu Baciu, a Mezőgazdasági Termelők Ligájának elnöke a közelmúltban a törvény kapcsán elmondta, hogy a szaktárca még nem dolgozta ki alkalmazási módszertanát. Még távlatilag sem tudta felmérni, mikorra várható a szabályozás. Tavaly decemberben ez ügyben csak annyi előrelépés történt, hogy elkészült egy kormányhatározat-tervezetet, ami a rövid ellátási láncot úgy határozta meg, mint „a szállító, a kereskedő és a fogyasztók közötti kereskedelmi kapcsolatot”, de ezt utólag módosították, és jóváhagyása sem történt meg. 

Az sem elhanyagolható szempont, hogy a 150-es törvény csak az évi kétmillió eurós forgalmat bonyolító üzletekre vonatkozik. Ugyanakkor a jogszabály azt is előírja, hogy decembertől február végéig az importból származó zöldségek és gyümölcsök aránya sem haladhatja meg a 70 százalékot.

Achim Irimescu volt mezőgazdasági miniszter értelmezésében a törvény nem arra kötelezi az üzletláncokat, hogy 51 százalékban romániai termékeket forgalmazzanak, hanem hogy rövid ellátási láncból szerezzék be termékeiket. Ez pedig azt jelenti, hogy bármelyik regionális termelő – Magyarországról vagy Bulgáriából – közvetlenül szállíthat árut a nagy üzletekbe. Ha így értelmezzük a kifejezést, akkor az unió már nem róhatja fel Romániának, hogy hazai termékek forgalmazására kötelezte az üzleteket. 

A versenytanács elnöke, Bogdan Chiriţoiu is egyetértett az egykori tárcavezetővel, aki szerint a törvény nem romániai, hanem rövid ellátási láncból származó termékek eladására kötelezi az üzletláncokat. Amennyiben a törvényben romániai termék szerepelt volna, akkor az unió figyelmeztetése jogos lett volna, de így indokolatlannak tartotta a szankciókkal való fenyegetést. 

Az élelmiszeripari munkaadókat tömörítő Romalimenta egyesület elnöke úgy véli, a törvény nehezen alkalmazható, és téves meghatározásokat használ. – Az első hibásan használt kifejezés a rövid ellátási lánc. Az európai meghatározás szerint ez a termelő–fogyasztó-piac közötti kapcsolatot jelenti, ami tökéletesen alkalmazható a zöldségeknél és gyümölcsöknél, de más termékek esetében nem. A másik hiba a friss termékek fogalom, mivel a pasztörizált tej nem sorolható ebbe a csoportba. A harmadik tévedés a regionális és területi kifejezés. Az országos kifejezés ilyenszerű alkalmazását tiltja a versenytanács, a regionális termelő fogalmába viszont beletartozik a magyar, a bolgár, az ukrán termelő is. Egyelőre a törvény nem a hazai áru polcokra kerülését ösztönzi, de az alkalmazási normák még változtathatnak ezen – nyilatkozta Minea.

Amennyiben az élelmiszertörvény életbe lép, gátat vethet a gyenge minőségű élelmiszerek dömpingjének. Többen is jelezték, hogy az EU-s címkét viselő termékek gyengébb minőségűek, mint a hazaiak. Például lengyel tojások lepték el egy-egy nagy üzlet polcait, amelyekről kiderült, hogy szalmonellával fertőzőttek. Az uniós tej minőségét is többen sérelmezték: nem jó ízű és kékes-fehéres színű – mondták a vásárlók. A joghurtok és tejfölök esetében is megütközést keltett, hogy szavatossági idejük jóval hosszabb, mint amennyi józan ésszel elvárható volna. Ami pedig a húsokat illeti, olyan is előfordult, hogy a kifagyasztott külföldi húst friss húsként próbálták értékesíteni. Ezek a hiányosságok természetesen nem szolgálhatnak mentségül a bizonyítottan helyi eredetű termékek kétes minősége esetében, ám egyre több az olyan vásárló, aki tudatosan arra törekszik, hogy romániai vagy ismert gazdaságból származó terméket fogyasszon.

Mi a tudatos vásárlás, ki a tudatos vásárló?

Kicsit sarkítva: a klasszikus fogyasztóvédelem szerint tudatos vásárló az, aki nem hagyja, hogy átverjék. Aki tisztában van fogyasztói jogaival, és él is velük. Aki tájékozódik az árakról, a termékek minőségéről, a kapcsolódó szolgáltatásokról, és a legjobb ajánlatot választja ki.

Mindez valóban fontos, de a tudatos vásárlás ma többet kell, hogy jelentsen annál, hogy képviseljük és érvényesítjük saját jogainkat és érdekeinket. Fontos, hogy etikailag és környezetileg is tudatosak legyünk, ami azt jelenti, hogy saját magunkon túl másokra is tekintettel vagyunk. Ezek a mások lehetnek ma élő emberek, vagy a jövőben megszületendő gyermekeink, unokáink, vagy nem emberi létezők: állatok, növények, sőt, ökológiai rendszerek. Mi, tudatos vásárlók tehát olyan fogyasztói döntéseket próbálunk hozni, amelyekkel nem csak mi járunk jól, hanem a világ is. Döntéseink alapvető értékeket tükröznek: hitünket az igazságosságban, a méltányosságban, az ökológiai felelősségben.

Miért fontos ez?

A fogyasztói társadalom azonban nemcsak azt jelenti, hogy a fogyasztás jelensége fontos, hanem azt is, hogy mennyiségét tekintve is jelentős. A modern gazdaság a globalizáció révén behálózza az egész világot. Legalább két alapvető probléma említhető ezzel kapcsolatban. Az egyik az, hogy a messziről jött termékről keveset tudunk. Pedig talán elborzadnánk, ha tudnánk, hogy a csokoládénkhoz a kakaót gyermekrabszolgák szüretelték, vagy hogy a márkás sportcipő milyen elképesztően megalázó és kizsákmányoló munkakörülmények között készült valahol Délkelet-Ázsiában.

A másik alapvető probléma az, hogy a mai gazdaság ökológiailag nem fenntartható. Minden komoly környezetvédelmi kutatás azt mutatja ki, hogy túl sok anyagot, energiát veszünk ki a környezetünkből, és túl sok szennyezést, hulladékot engedünk bele vissza. Mindeközben visszafordíthatatlan ökológiai károkat okozunk. A számítások szerint azonban az ökológiai katasztrófáért korántsem pusztán az emberiség növekvő létszáma a felelős, hanem sokkal inkább a fejlett országok pazarló életmódot folytató lakossága: az összes anyag- és energiafelhasználás 80%-a a világ összlakosságának mindössze 20%-át adó fejlett országokban realizálódik. Megfordítva: az emberiség 80%-ára jut az erőforrások 20%-a.

Ne higgyük azt, hogy az, ami tőlünk távol, vagy a világ környezeti állapotával történik, az nem lesz hatással ránk! A globalizáció nem csak azt jelenti, hogy a messzi termékek eljutnak hozzánk, de azt is, hogy így vagy úgy, de a drámai társadalmi vagy környezeti következményekkel is szembe kell néznünk egyszer.

Mit tehetünk?

Változtathatunk! Mi más reményt keltő van a fogyasztói társadalomban, mint az, hogy vásárlói döntéseink befolyásolhatják a dolgok menetét? Néha gyorsan, és látványosan, mint néhány sikeres fogyasztói bojkott-mozgalom példája bizonyítja. Néha pedig lassabban, de reméljük mélyrehatóan, mint azt az organikus mezőgazdálkodás, vagy a nap- és szélenergia hasznosításának terjedése mutatja.

Légy tudatos: vásárlás előtt írd össze, mire van szükséged

A tudatos vásárló 12 pontja

1. A pénzeddel szavazol!

A vásárlás a te döntésed. Eldöntheted, mit és kit támogatsz, mit nem. Nem kell támogatnod a környezetszennyezést, vegyszerezést, gyermekmunkát, a buta, káros és felesleges dolgok tömeges gyártását.

2. A szemét a legdrágább!

A szemét értelmetlen pénzkidobás neked és terhelés a környezetnek: mindig gondold végig, mennyit dobsz majd ki abból, amit megveszel.

3. Cetli

Vásárlás előtt írd össze, mire van szükséged! A nagy üzletek profi módszerekkel csábítanak felesleges pénzköltésre. Ne hagyatkozz „polctrükkökre”!

4. Helyben

A nagy bevásárlóközpontok helyett vásárolj piacon, vagy helyi boltban. Kutasd fel a jó helyeket!

5. Mennyi műanyagot viszel haza?

Vigyél magaddal táskát, szatyrot, ne fogadj el zacskót mindenhol! Válaszd az egyszerűen csomagolt árukat! Keresd a visszaváltható, illetve újrahasznosított csomagolást!

6. Keresd az eredetit!

Ne dőlj be a szép külsőnek és a vicces dumának: kerüld a nem természetes alapanyagból, vegyszerek segítségével, gyárilag előállított ételeket!

7. Olvasd el a címkéket!

Az élelmiszerek és kozmetikumok rengeteg káros (és felesleges) anyagot tartalmazhatnak. Ne kezeld magad vegyszerrel, se kívülről, se belülről, ha vegyszer nélkülit is kaphatsz!

8. Erőszakmentes szépség

Válassz olyan kozmetikumokat, amelyeket állatkínzás nélkül tesztelnek, illetve nem tartalmaznak állati eredetű anyagokat!

9. Tartós használat

Kerüld az eldobható dolgokat, ezek tömeges előállítása és kidobása energiapazarlással és környezetszennyezéssel jár!

10. Frisset

Friss, hazai idényzöldséget és -gyümölcsöt vegyél az üvegházi, több tízezer kilométert utaztatott, mesterségesen érlelt, agyoncsomagolt és tartósított áruk helyett!

11. Helyi termékeket vegyél!

Keresd a lakóhelyed közelében készülő dolgokat! Így a helyi környezetedet támogathatod, valamint kevésbé járulsz hozzá a szállítással járó környezetterheléshez.

12. Nem mindegy!

Ha nincs is tökéletes termék, keresheted mindig a jobbat. Legyél tudatos: járj utána, hogy ki állítja elő, mit tartalmaz, mibe csomagolják, hová kerül!

(Borítókép: Rohonyi D. Iván felvételele)