Adatok a rideg valóságra

Adatok a rideg valóságra
Ismertette a Korrupcióellenes Ügyészség (DNA) elmúlt évi tevékenységét a rettegett intézmény rettegtető vezetője, Laura Codruta Kövesi, és úgy tűnik, sikertörténetet könyvelhetnek el ismételten. Hiszen elismerően szólt a jelentésről illetve az ügyészség munkájáról általában, az államfő, Klaus Johannis is, valamint a beszámolón részt vevő Cristina Tarcea, a Legfelső Ítélő és Semmitőszék elnöknője úgyszintén. Mert a „számok nem hazudnak, a számok hidegek, objektívek”, mondta az államfő, és minden bizonnyal igaz a megállapítás: mert sok szám és hatalmas – a közember számára szinte hihetetlen – értékek, összegek hangzottak el a jelentésben, amely a hazai korrupciónak adatokra lecsupaszított valósága.

Tavaly a Korrupcióellenes Ügyészségnek több mint tizenegyezer iratcsomón (dosszién) kellett dolgoznia, alig száz ügyészre hárult a tényleges vizsgálati munka, ennek ellenére körülbelül 3800 ügyiratot megoldottak – ez volt az intézmény megalakulása óta a legnagyobb évi eredményesség, emelte ki Kövesi. A további számok is jelentősek: több mint 23 ezer személyt meghallgattak, naponta átlagban 85 embert, és meghaladta a 12 milliót az áttanulmányozott okiratok száma. Az ügyészek nem tetszés szerint folytatják a nyomozást, kivizsgálást, hanem minden olyan feljelentést kötelesek kivizsgálni, amely az ügyészség hatáskörébe tartozik – magyarázta Kövesi. Az év végére megoldatlan maradt több mint hatezer dosszié. Elítéltek pontosan 713 vádlottat (hogy hányból, az nem hangzott el), és ebben a díszes társaságban helyet kapott 28 polgármester, 38 közintézményi igazgató, valamint egy szenátor. Azt is kiemelték, miszerint az ügyészség hatékonyságát jelzi, hogy csökkent kilenc százalékkal a felmentések száma (arról sem osztottak meg adatot, hogy milyen felmentési arányhoz viszonyítottak). Az ismertetett adatok azonban egyértelműen a Korrupcióellenes Ügyészség hatékony munkáját igazolják, nyomatékosította az államfő, hiszen a megoldott dossziék száma is jelentősen nagyobb volt, az előző évhez viszonyítva 16,5 százalékkal. Kétségtelen, hogy a DNA a korrupcióellenes harc élvonalában áll, annak ellenére, hogy az elmúlt héten „valaki” egy szubjektív, tendenciózus és félkész értékelést ismertetett a közvéleménnyel a DNA munkájáról - mondta Johannis.

Mindez valóban sikertörténetnek tűnik – mert a DNA az őt ért politikusi- és médiatámadások ellenére végezte a munkáját az úgynevezett magas szintű korrupció felderítésében, a meg nem félemlítés abban is látszik, hogy a bíróság elé állított vádlottak között a tavaly volt három miniszter, öt képviselő, egy szenátor, egy volt képviselőházi elnök, meg egy főtitkár. Különböző állami intézmények – sok esetben kórházak – vezetőire sikerült rábizonyítani a megvesztegetést, hogy jelentős pénzösszegeket fogadtak el a beszállítóktól, vagy millió eurós állami összegek tűntek el jutalék címen, fiktív, soha meg nem valósult beruházásokban. Közel kétszáz személyt hivatali visszaélés vádjával állítottak bíróság elé, az általuk okozott kár megközelítőleg 85 millió euró. A végleges bírói döntések révén több mint 150 millió euró értékben foglaltak le árukat, az adóhivataloknak el kellene járniuk ezek behajtása érdekében.

Mégis, hiába a nagy számok, hiába a gratulációk, az egymásnak elmondott értékelések meg elismerések. Mert az egész jelentés, tartalmát és lezajlását tekintve, inkább egy nagyon szomorú és kiábrándító romániai valóságot tükrözött. A DNA tevékenységének hatékonyságát, a korrupcióellenes harc eredményességét leginkább az bizonyítaná, ha ezek a számok annyi év óta nem növekvő, hanem jelentősen csökkenő arányt mutatnának,

Prémium tartalom

Ha érdekli a teljes történet, legyen prémium tag vagy ha már az, jelentkezzen be!

A rovat cikkei

Miközben egyre jobban radikalizálódik a társadalom a korrupcióellenes küzdelemről szóló vitákban, egyre nehezebb racionálisan beszélni arról, hogy mi a korrupció, hol lehetnek túlkapások az igazságszolgáltatásban, mi a tényleges és mi a mondvacsinált korrupció. Az utóbbi években felértékelődött az ügyészség szerepe, a társadalom jelentős része már elfogadja, hogy az ügyészek mondják meg, milyen törvényeket fogadjon el a parlament és a kormány ahhoz, hogy a vádhatóság hatékonyan végezhesse munkáját. Egyeztetésekre szükség van, csakhogy az elmúlt években pont ugyanolyan gumitörvények születtek a vádhatóság sugallatára, amelyeknek az alkalmazása számos kérdést vet fel. Már csak az sokat elmond a mostani helyzetről, hogy olyan büntető törvénykönyvet és perrendtartást szavazott meg vita nélkül a parlament, amelyekben tucatnyi alkotmányellenes cikkely található.
Máskép(p)