A világjárvány, a decentralizáció avagy autonómia
Vissza

A világjárvány, a decentralizáció avagy autonómia

Mégsem olyan ördögtől való dolog lenne a decentralizáció, mint ahogyan azt nagyon sokan ebben az országban gondolják? Nevezhetnénk nyugodtan akár autonómiának is, hiszen lényegében erről van szó: decentralizálni a túlzottan központosított államvezetést, és növelni a helyi hatóságok, önkormányzatok döntéshozatali hatalmát, beleszólási jogát az adott települések életének és lakosságának alakítása érdekében. Csak hát amint ez a kifejezés elhangzik, rögtön elkezdődik a tömeghisztéria, a politikai hangulatkeltés, egyszóval az azzal való riogatás, hogy íme, a magyarok megint el akarják venni Erdélyt, és ki akarják szakítani az egységes és oszthatatlan román nemzetállam kebeléből.

Ezért is találtam kissé furának azt, hogy a román államvezetés, azaz a kormány és az államfő az utóbbi napokban egyre másra olyan bejelentéseket tett, amelyekkel gyakorlatilag éppen a decentralizáció felé mozdította el a dolgok irányítását. Az új típusú koronavírus járvány megfékezése érdekében ugyanis bizonyos döntések meghozatalát kiengedte a saját kezéből, és átruházta azokat a megyei, illetve a helyi hatóságokra, illetékes szervekre. Remélhetőleg nem azért, hogy a felelősséget elsősorban rájuk hárítsák, és ne a „központi hatalmak” vigyék majd el a balhét, ha esetleg mégsem sül el valami jól.

Az első ilyen jellegű, decentralizációra vonatkozó közlés július végén hangzott el a járványügyi veszélyhelyzet további meghosszabbítása kapcsán. Az ebből az alkalomból elfogadott kormányhatározatban ugyanis a végrehajtó hatalom a helyi hatóságokra, a megyei járványügyi operatív törzsekre bízta az esetleges további korlátozások elrendelését. Láss csodát, a kormány végre ráébredt arra, amit egyébként az RMDSZ már hosszabb ideje hangoztatott, hogy földrajzilag, régióként, településekként kellene szabályozni a járványhelyzetet, azaz korlátozásokat, megszorításokat bevezetni, avagy engedményeket tenni számukra. Hiszen ki tudná a legjobban, hogy egy adott régiónak, városnak vagy községnek mire van a leginkább szüksége, illetve mit kellene tennie bizonyos helyzetekben, mint éppen azok, akik ott élnek, és akik az adott helységet, közösséget irányítják, vezetik. Bármiről is legyen szó, egészségügyről, gazdaságról, pénzügyről, oktatásról stb., teljesen egyértelmű, hogy mindez egészen másként látszik Bukarestből, mint Kolozsvárról, Szuceáváról vagy teszem azt az ország bármely más vidékéről.

És akkor következett Klaus Iohannis e heti bejelentése az őszi tanévkezdésről és az erre vonatkozó lehetséges forgatókönyvekről.  És lám-lám, ország legfőbb vezetői ismét a decentralizáció eszközéhez nyúltak… Tényleg nem fakenews, maga az államfő beszélt erről, és ki merte ejteni a száján a decentralizáció fogalmát. A kormány illetékes minisztereivel folytatott egyeztetése után ugyanis azzal rukkolt elő, hogy úgy határoztak: „decentralizálják az iskolakezdés módjával kapcsolatos döntések meghozatalát”, azaz a helyi hatóságokra bízzák annak eldöntését, hogy netalán tán a zöld, vörös vagy sárga megoldást válasszák, figyelembe véve az adott településen tapasztalható éppen időszerű járványügyi helyzetet.

Nem tűnik kissé tragikomikusnak, hogy éppen az a Iohannis beszél most decentralizációról, aki néhány hónappal ezelőtt éppen a szóban forgó téma kapcsán – csupán azzal a különbséggel, hogy az ország első számú embere akkor nem decentralizációról, hanem autonómiáról beszélt – durva, sértő és teljesen megalapozatlan támadást intézett a magyarok, a magyar kormány és annak miniszterelnöke ellen?! Iohannis akkor Székelyföld autonómia-statútumának szenátusi hallgatólagos elfogadásának apropóján minden józanságot és jóérzését nélkülözve a szociáldemokraták szemére vetette, hogy „lepaktált” az RMDSZ-szel, és előbbit azzal vádolta meg, hogy odaadná Erdélyt a magyaroknak, a PSD-elnökének pedig feltéve a szónoki kérdést: vajon mit ígért Orbán Viktor magyar miniszterelnök cserébe a megegyezésért?

Szóval, ha a helyzet éppenséggel megkívánja, akkor igenis lehet beszélni decentralizációról – az autonómia fogalmának az elfogadása azért már túl sok lenne (!) –, és ha akarják, akkor érteni tudják ennek a lényegét, fontosságát, hasznosságát. Sőt, mindenféle különösebb filozófia nélkül akár a gyakorlatban is alkalmazni is lehet… Ezúttal nem emlegették fel az alkotmány vonatkozó előírásait, hogy Románia szuverén, független, egységes és oszthatatlan nemzetállam. Szomorú, hogy egy egészségügyi világjárványnak kellett bekövetkeznie ahhoz, hogy Bukarestben a decentralizáció, mint valós lehetőség egyáltalán szóba jöhessen. Amennyiben viszont ezekről a kérdésekről az RMDSZ, a magyarság képviselői vagy a közösség tagjai kezdenek el beszélni, avagy ilyen értelemben akár a legkisebb célzást is teszik – hangsúlyozom: mindenféle hátsó szándék nélkül –, azonnal jönnek a retorziók, a bekeményítések, a minden valóságot nélkülöző vádaskodások és sértegetések. Reméljük, a járvány kapcsán helyi szinten meghozott vagy meghozandó döntések végül jól fognak elsülni, és egyre többen fognak meggyőződni a többségi lakosság körében is arról, hogy a decentralizáció-autónomia mégsem egy olyan borzasztó, ördögtől való dolog, és senki nem akarja elszakítani Romániától sem Erdélyt, sem a Székelyföldet.


EZ ÉRDEKELHETI
MÁSKÉP(P) ROVAT CIKKEI

ROPOGÓS ROPOGÓS

Romániában ismét meghaladta az 500-at a ...
Tetemes bírság a Mozi+-nak rossz ...
Forog az Oscar-díjas Deák Kristóf első ...

NÉPSZERŰ NÉPSZERŰ