A Valentin nap margójára
Vissza

A Valentin nap margójára

A Valentin napot utáló, gyűlölő bejegyzések legalább olyan zavaróak számomra, mint a Valentin napos piros szívecskék áradata. Nem áll szándékomban ma egyiket sem támadni, sem védeni, egyszerűen csak leírom, mit gondolok róla.

LÁSZLÓ JUDIT

A Facebook nagyon sok ember életét befolyásolja akarva-akaratlanul, sokkal több ember véleményét meghalljuk, vagy legalábbis elolvassuk. Így aztán felháborodni is sokkal nagyobb lehetőség kínálkozik, nap mint nap.  Régen csak a helyi lapot olvashattuk, és be kellett érnünk annyi információval, amennyit csepegtettek nekünk benne, akár igaz volt, akár hamis. Az internet azonban olyan lehetőségeket teremtett, amiben addig nem volt részünk. Én például egész nap élőben hallgatom a kolozsvári rádiót, ha akarom, a világ másik oldalán, vagy egy kattintással olvashatom a Szabadságot, és követhetem, hogy mi történik otthon.

Egy dolgot még nem tanultunk meg viszont rendesen: szelektálni, hogy mit olvasunk és írunk, saját ízlés és életfilozófia szerint, de ítélkezés nélkül. Miért szabad nekem ítélkezni azon emberek fölött, akik a piros kis szívecskéket szeretik, vagy imádnak piros rózsacsokrot, piros szívecskés csokoládét kapni vagy adni, vagy éppen pezsgős vacsorával szeretik eltölteni az estét, ahelyett hogy otthon a mosatlan edényhalmaz fölött veszekednének? (Vagy nem...) Miért nem háborodunk fel ugyanolyan mértékben, amikor piros tojásos, nyuszis ajándékkal halmozzuk el családtagjainkat, gyerekeinket? Vagy miért nem háborodunk fel akkor, amikor jó magyar hagyomány szerint egy veder vízzel nyakon önti a fiú az ünnepi ruhába öltözött falusi magyar lányt szeretetének jeleként? Ja, mert az hagyomány .... értem. Az a mienk.

Olvasom továbbá a Facebookon, hogy az év 365 napból áll. Hát igen, annyi. Nem lehet 365 napon keresztül piros szívecskéket küldözgetni szerelmünk jeléül, vannak napok, amikor csak egy mosolyra telik. És piros rózsacsokrot sem lehet minden nap küldeni, illetve lehet, de néha a kenyeret is nehéz kiteremteni, nemhogy rózsa csokorra fussa! Azt mondják, az év minden napján szeretni kell, nem csak február 14-én. Igaz. Az év minden napján, és az élet minden napján szeretni kellene egymást. De van, amikor belerokkan a nehézségekbe az ember, nem jut piros szívecskékre idő és erő. Mégis: ha mindennek és mindenkinek van ünnepnapja, miért ne lehetne a szerelemnek is? Kérdezem én tőletek, miért ne lehetne? Miért kell lekicsinyíteni azt a napot, amikor néhány ember ünneplőt ölthet magára és tiszteletet adhat valaminek az életében? Van Anyák napja, Apák napja, Gyereknap, Föld napja, Rákos betegek napja, Homoszexuálisok napja, kutyák napja, macskák napja, miért ne lehetne szerelmesek napja is?

Eszembe jutnak Okos István tiszteletes szavai, még gyerekkoromban hallottam a templomban. Azt mondta egy karácsonyi istentisztelet alkalmával, mert ugye legtöbben csak ünnepnapokon mentünk temploma, (pedig 365 napból áll egy év), azt mondta: "öltöztessétek fel lelketeket ünneplőbe" . Gyerek fejjel azon gondolkoztam ott a hideg templomban, Magyarfenesen, hogyan is gondolja vajon a pap bácsi, hát a legszebb ruhámat adták rám és az ünneplő csízmámat, és ahogyan körülnéztem, úgy láttam, mindenki szép volt, a férfiak mindig meg is borotválkoztak, ha templomba mentek. Akkor még nem tudtam, hogy a lelkünket ünneplőbe öltöztetni kicsit több ennél.

Nem akarom a piros szívecskéket karácsonyi áhítat szintjére emelni, vagy akár hasonlatosságot vonni, távol áll ez tőlem. Csak azt akarom megérteni, miért kell más emberek, más csoportok, kisebb vagy nagyobb, okosabb vagy butább, vallásos vagy nem vallásos emberek szokásait, valamiben való hitét kicsinyíteni, vagy elítélni.

Nemrég olvastam a Facebookon a pápa egyik kijelentését az új amerikai elnökről. Azt mondta, "nem ítélkezem addig, amíg ....". Meddig, pápa úr? Meddig nem ítélkezel?

Ezt jelenti számomra az ítélkezés a piros szívecskék fölött is. Van-e hozzá jogom, hogy megsértsem azokat az embereket, akik szeretik a piros szívecskéket február 14-én? Miért ne tudnám őket tiszteletben tartani, vajon ártanak nekem vele?

Tudom, azzal érveltek most, hogy a kereskedelem és a profit. Óriási üzlet van benne, rengeteg haszontalan tárgyat el tudnak ilyenkor adni, nyomják, szinte fulladásig, vásárolj, vásárolj, vásárolj! Karácsonykor is, és minden alkalommal, amit meg tudnak ragadni. Ha fel akarjátok venni a harcot, akkor inkább ezzel kellene! A profitéhes nagyvállalatok eltipró erejével, akik láthatatlanok, és valahonnan a háttérből manipulálják a szeretet szót, a szívecskét, és a lelkünket.

A minap olvastam a Facebookon, Kolozsvár Főterén nem lesz az idén Márciuska-vásár, illetve lesz, csak nem a helyi, a kolozsvári kézműveseknek. Jó pénzért eladták a lehetőséget olyannak, aki többet fizet. Pedig néhány helyi kézműves igencsak rá lenne szorulva arra a kis pénzre, amit a piros szívecskék, vagy márciuskák árúsítása hozott volna a családnak. És talán az öreg néni is örül február 14-nek, és a hasonló szívecskés napoknak, aki a sarkon árulja a hóvirágot. Minden csak nézőpont kérdése.


EZ ÉRDEKELHETI
MÁSKÉP(P) ROVAT CIKKEI

ROPOGÓS ROPOGÓS

Alkotmánybíróság: a korrupcióellenes ...
A nyolcvanéves Murádin Jenőnek, ...
Megbukott az ellenzék bizalmatlansági ...

NÉPSZERŰ NÉPSZERŰ