Az óvodás gyermekek számára kiírt megmérettetés pénteken zajlott, a Sonia Iovan sportteremben, amelynek előterében már korán délelőtt lelkesen zsibongva gyülekeztek a csapatok. Idén 15 intézmény 18 óvodai csoportja vett részt az „ötkarikás” játékokon, minden csapat más-más színű, a szervezők által biztosított mezben vonult fel a pályára, s figyelte fegyelmezetten a verseny menetét.
Lészai Lehel, a Csemete Alapítvány elnöke kérdésünkre, hogy miért tartja fontosnak a már hagyománnyá vált rendezvénynek az évről évre való megszervezését, elmondta: a gyermekek eleve szeretnek mozogni, és szeretnek együtt, közösségben, játékosan mozogni. Ennek megfelelően, az oviolimpia a sportszerűen, fegyelmezetten művelt mozgás iránti érdeklődés mellett célként tűzi ki a közösségformálást, építést is; az egymással versengő, szurkoló közösség pedig egyre bővül, hiszen idén már 18 csapat méri össze ügyességét – magyarázta. – Másrészt, nemcsak a versenyszellem fejlesztésére fektetjük a hangsúlyt, hanem arra is, hogy a gyermekek megtanuljanak egymásra figyelni, hiszen a versenyfeladatok teljesítésében akkor sikeresek a csapatok, ha tagjaik egymást segítik – hangsúlyozta Lészai Lehel. Véleménye szerint az ilyen rendezvényeken való részvétellel alakul, fejlődik ki az a közös szellemiség, közös értékrend, amelyre épülhet közösségi életünk. „Másrészt, motiváló erővel bír, erőt ad a további munkára az is, hogy láthatóan örömet szerzünk a gyermekeknek” – tette hozzá a Csemete Református Óvodát is működtető alapítvány elnöke.
A szervezők elképzelései mindenesetre helytállónak bizonyultak: mind a 18 óvodai csapat tagjai bámulatra méltó, örömteli lelkesedéssel, összpontosítással, kitartással teljesítették a próbákat. A Kovács Éva tornatanárnő által levezényelt megmérettetésen volt ügyességi akadálypálya, célba dobás, egyensúlyozás, és – akárcsak a valódi olimpiai játékokon – váltófutás is, amely ugyan nem váltóbottal, de babzsákkal is kiválóan működött. Játéknak is, versenynek is tekintették a megmérettetést, mindegyik gyermek a maga ritmusával, egyéniségével összhangban a legjobban próbált teljesíteni, s nem maradt el a csapattársak lelkes szurkolása sem.
Az oviolimpiát a városi tanács is támogatta, a gyermekek megismerhették a Kolozsvári Magyar Napok főszervezőjét, Gergely Balázs tanácsost is, aki sok sikert kívánt nekik a próbák teljesítéséhez. A váltófutás versenyszámának utolsó futamára különben az önkéntesek és óvó nénik is benevezhettek, az ő versengésüknek különösen lelkesen drukkoltak a növendékek. Az értékelés és a díjazás előtt Szabó Kinga zenetanárnő dalolt, játszott közösen a oviolimpikonokkal.
A zsűrizésben Batiz Elly Erzsébet szaktanfelügyelő és Muszka-Pál Anna módszertanos óvónő vállalt oroszlánszerepet, akik a csapatoknak nem helyezéseket, hanem egyedi minősítést ítéltek; ilyenképpen, volt „leggyorsabb”, „legkitartóbb”, „legjobb csapatjátékos”, „legösszetartóbb”, „legsegítőkészebb”, „legbátrabb”, „leglelkesebb”, „legleleményesebb”, „legszabály-betartóbb”, csapat és így tovább….
A megmérettetés lebonyolításában Lészai Emőke, a Csemete Református Óvoda igazgatója mellett több fiatal önkéntes is szerepet vállalt, néhányan az Európai Önkéntes Szolgálaton (EVS) keresztül érkeztek a Csemete Alapítványhoz, de volt köztük óvónőképzős diák, angoltanárnő Debrecenből, szociális munkás-képző szakos hallgató a Babeş–Bolyai Tudományegyetemről, diák a BBTE Pszichológia és Neveléstudományi Karáról, valamint a Református Tanárképző Karról is. A díjazás, érmeosztás legalább olyan fontos pillanat volt az oviolimpikonoknak, mint a felnőttek olimpiáján: a gyerekek a legnagyobb örömmel, valósággal lenyűgözve fogadták a Queen győzelmi indulóvá vált dalának hangjaira a nyakukba akasztott emlékérméket, s a csapatkupákat…
