A mi kis „Loire-völgyünk” – Szamos menti kastélyseregszemle

A mi kis „Loire-völgyünk” – Szamos menti kastélyseregszemle
A Szamos menti kastélyokat és várakat dokumentáló kiállítás tizenegy ismert vagy kevésbé ismert, nagyrészt tragikus sorsú műemléket mutat be. Közöttük vannak azonban olyanok is, amelyek pozitív példaként szolgálhatnak. Mivel nem létezik országos stratégia épített örökségünk megmentésére, megőrzésük közös felelősség – vallják a tárlat szervezői. Az erdélyi épített örökség ápolásában kulcsszerepet játszó Transylvania Trust Alapítvány (TTA) égisze alatt megrendezésre kerülő kiállítás célja: együtt gondolkodásra ösztönözni olyan stratégiák létrehozására, amelyek a műemlékek revitalizációja mellett hosszú távú és fenntartható fejlődést hozhat az illető település, régió közösségei számára is. A kiállításról Berki Tímeával, a program egyik felelősével beszélgettünk.

– Miért épp ez a tizenegy kastély került figyelmük középpontjába?

– A kiválogatott tizenegy kastély mindegyike védett műemlék. Egyrészt ezeknek a történetére igyekeztünk fényt deríteni művészettörténészek (Eke Zsuzsánna, Ioana Rus) bevonásával. Arra voltunk kíváncsiak, hogy a Szamos mentén elhelyezkedő kastélyok milyen kapcsolatban álltak egymással, beszélhetünk-e olyan hálózatról, mint mondjuk – nagy szavakkal élve – a Loire menti kastélyok esetében. Közismert, a Loire folyó völgyében több mint 100 kastély található, ezek funkcióikat tekintve kiegészítik egymást: egyesek múzeumként, mások szállóként, étteremként vagy kulturális és egyéb rendezvények helyszíneként működnek.

Örökségnap Bonchidán – Berki Tímea programfelelős az „erdélyi Versailles-ként” is emlegetett Bánffy-kastély múltjáról beszél a rendezvényen részt vevő kisiskolásoknak (ARCHÍV/FORRÁS: TTA)

Másrészt igyekeztünk feltérképezni, milyen állapotban vannak ezek a kastélyok, illetve hogy a jelenlegi tulajdonosoknak milyen terveik vannak velük.

Kutatómunkánk eredményeit – első lépésként – a máris több helyen bemutatott „utazó kiállítás” pannóin tüntettük fel. A tárlatot Bonchidán, a Bánffy-kastély udvarán nyitottuk meg, majd elvittük Válaszútra. Mivel a válaszúti Bánffy-kastély, amely szintén kiállításunk része, épp felújítás alatt van, a Kallós Zoltán Alapítvány udvarán tettük közszemlére. Nemrég Kolozsborsán, az ottani Bánffy-kastélyban szerveztünk nyílt napot,  innen Kolozsvárra került a tárlat, a néprajzi múzeum szabadtéri, majd belvárosi részlegén állítottuk ki. Tervezzük, hogy a Deák Ferenc (Hősök) utcai időalagútban is kiállítjuk, talán itt kapná a legnagyobb publicitást.

– A bemutatott kastélyok között vannak teljesen romos állapotban, illetve restaurálás alatt lévő kastélyok. Min múlik egyik-másik műemlék „megmenekülése”?

– Három csoportba különítettük el a bemutatott kastélyokat, és ezt grafikailag is érzékeltettük: vörös, sárga és zöld színnel jelöltük a műemlékek állapotát. A vörös kategóriába tartoznak azok a kastélyok, amelyek esetében vagy tulajdonjogi bonyodalmak vannak a háttérben, vagy nem látogathatók, vagy a pusztulás olyan szakaszában találhatók, ahonnan már nincs visszaút. A sárgák azok, amelyek esetében a tulajdonosokat ismerjük, és ha nem is zajlanak helyreállítási munkálatok, vannak tervek, elképzelések és valamilyen szintű felügyelet is létezik a műemlékek körül, például bekamerázták a területet, takarítási akciókat szerveznek.A késő reneszánsz stílusú kendilónai várkastélyból csupán a 35 méter magas vadásztorony maradt meg

Van néhány „zöld kastélyunk” is, amely jó példával jár elöl, köztük a Transylvania Trust Alapítvány által működtetett bonchidai Bánffy-kastély, ahol immár húsz éve, 2001 óta zajlanak a helyreállítási és hasznosítási munkálatok. Egyik legfontosabb célunk épp az, hogy azokat a tapasztalatokat, amelyeket Bonchidán szereztünk, továbbadjuk a többi kastélytulajdonosnak. Alapelvünk, hogy oktatás útján állítsuk helyre a kastélyt, azaz kiveszőfélben levő, hagyományos építőmesterségeket oktatunk nyári szaktáborokban – ácsmesterséget, kőművességet, asztalosságot és kőfaragást. Miközben a résztvevők megtanulják ezeknek a szakmáknak az alapfogásait, a szerszámok használatát, munkájuk által a kastély helyreállítása is halad. Mindaz, amit ma a bonchidai Bánffy-kastélyban látunk, nagyrészt ennek a több ezer önkéntesnek a munkája. Ezáltal a résztvevőknek kialakul egyfajta kötődése is a műemlékekhez, hosszú távon is valamilyen elköteleződést jelent az ügy iránt. Ezeket a táborokat akár más helyszínekre is elvihetjük, ha van rá igény.

– Melyek a vörös kategóriás kastélyok?

– Mindenekelőtt a dobokai Rhédey-kastélyt említeném. Beomlott a tetőzete, a megmaradt romokon a természet lassan eluralkodik. Az egykori tulajdonosok visszakapták az inkább kúriának nevezhető épületet, de jogi háttere egyelőre nem tisztázott.

A kendilónai Teleki-kastély is vörös kategória, pontosabban a kastélyegyütteshez tartozó vadásztorony. Magában a kastélyban – méreteit tekintve ez is inkább udvarház – jelenleg kórház működik. A melléképületek nagy része magántulajdonba került. Mi a kiállításba az egykori vadászkastély ma is látványos tornyát foglaltuk be. Ez az építészeti szempontból jelentős műemlék a dobokai helyi önkormányzat tulajdona. Ott áll a semmi közepén, érdemes lenne valamit kezdeni vele. Az útról is jól látszik, mindenkinek megakad a szeme a neogótikus kastélytornyon, jó lenne helyreállítani, megközelíthetővé tenni.

Bár sárgával jelöltük, akár vörös is lehetne részben Szentbenedek, a Kornisok egykori rezidenciája. Pontosabban a 19. században klasszicizáló stílusban épült új kastély. Sajnos mára teljesen beszakadt a tetőzete, ilyen esetben nehezen visszafordítható károk keletkeznek. Ha most valamiféle csoda folytán gyors beavatkozásra lenne lehetőség, akkor lenne esélye a túlélésre. Ellenkező esetben a kapjoni Haller-kastély sorsára jut. A Déshez közeli Kapjonban valamikor gyönyörű szép barokk kastély állt, kagylós kastélynak is nevezték a homlokzaton található faragott kagylódíszek miatt, amelyek ma is láthatók. Ott rogyadozik a település határában, nem foglalkozik vele senki, bár művészettörténeti szempontból nagyon értékes.

– Az „átmenetet” a sárga zónába a szentbenedeki ősi kastély képezi, ha jól értettem…

– Bár állagát tekintve egyértelműen a vörös kategóriába tartozik, mi azért jelöltük sárgával, mert a tulajdonos létrehozott egy alapítványt, amelynek célja a Kornisok örökségének megmentése-átmentése. Egy-két, a kastélyhoz kapcsoló rendezvény is volt már, a szamosújvári diákok rendszeresen szerveznek itt takarítási akciót, tehát valami megmozdult. Ha az épület helyreállítása még nem is kezdődött el, annak tudatosítása a közösség soraiban, hogy van itt egy kastély, amivel lehetne valamit kezdeni, már előrelépést jelent.

Szóltam korábban a kolozs­borsai Bánffy-kastélyról. A szintén sárga kategóriás műemlék épületben pszichés betegeket kezeltek hosszú évtizedekig, végül visszaszolgáltatták a család leszármazottainak, akik azt a kolozsvári alsóvárosi református egyházra hagyták.

Sárga kategóriás a Doboka faluban található, a középkorban jelentős szerepet játszó várfal, ma már csak a 13. századi alapokra 1960 körül épített falrész látható. Az önkormányzat tulajdonát képezi, látogatható.

Sajátos eset a felsőzsuki Teleki-kastély, amely ugyan jó állapotban van, de onnan is kiköltözött a helyi általános iskola és ez a funkciónélküliség, a gondozás hiánya egy idő után az épület romlásához vezet.

A szentbenedeki új kastély tetőzete mára teljesen beszakadt

– A már említett Bonchida mellett további két zöld kategóriás kastély is szerepel a szemlén…

– A gyalui Rákóczi–Bánffy-várkastély egyértelműen zöld, a válaszútihoz hasonlóan itt is nagy fokú helyreállítási munkálatok folynak, a tervek szerint mindkettő két év múlva átadható a közösségnek. Bizonyára sikerül bekapcsolni ezt a két kastélyt is a kulturális turizmus körforgásába. Az érzékenyítésen túl a másik célunk ezzel a kastélyseregszemlével ugyanis az volt, hogy olyan műemlékeket ajánljunk, népszerűsítsünk, amelyek potenciális turisztikai érdeklődés célpontjai lehetnek. Főleg a világjárvány idején, amikor az ország lakossága belföldi turizmusra „kényszerült”. Szeretnénk olyan helyeket megmutatni, amelyeket érdemes felkeresni, megismerni történetüket.

– Kívülállók számára felmérhetetlen, milyen összegekbe kerülhet egy-egy sorsára hagyott műemlék állagmegőrzése, hogy a teljes rendbetételről ne is beszéljünk. Milyen források állnak azok rendelkezésére, akik látnak fantáziát ilyen feladatokra vállalkozni?

– Bár valóban nem egyszerű feladat, vannak kiaknázható lehetőségek. A visszaigényelt kastélyok nagy része elhanyagolt, romos állapotba került vissza egykori tulajdonosaihoz, ez a helyzet gyakran nemcsak érzelmileg, hanem anyagilag is nagy kihívást jelent az örökösök számára. A magánszemélyek nehezebb helyzetben vannak, mivel nem pályázhatnak EU-s forrásokra, viszont az önkormányzatok igen.

– Mennyire partner a Szamos menti községek román többségű önkormányzata arra, hogy energiát és pénzt fektessen egy-egy magyar műemlék rendbetételére?

– Önkormányzata válogatja. Úgy vélem, amint felismerik azt a kulturális, de különösen gazdasági erőforrást, amit egy ilyen műemlék jelent, nyitottabbá válnak. Ezt mi Bonchidán tapasztaltuk, a Bánffy-kastélyt kezelő alapítvány és a helyi önkormányzat együttműködött különböző rendezvények szervezésében. Miután pedig olyan nagyszabású rendezvények kerültek Bonchidára, mint a Tiff vagy az Electric Castle, és a falu „a maga bőrén” tapasztalta ennek a jelentőségét, javult a kastély megítélése is. Ha tehát olyan tevékenységeket, programokat lehet szervezni egy-egy ilyen műemlék köré, amelyek a helyi közösség javát is szolgálják, akkor – jó esetben – élni fognak a benne rejlő lehetőségekkel. Még akkor is, ha olyan műemlékről van szó, amelyhez történelmileg másként kötődnek.

– Véleménye szerint milyen turisztikai potenciál rejtőzik a bemutatott Szamos menti kastélyokban?

– Az eddigi tapasztalatok szerint idegenforgalmi szempontból igen jól tud működni egy kastélyszálló, Székelyföldön nagyon jó példák vannak arra, mennyire profitáló lehet a kastélyturizmus. Egyre népszerűbbé válik a lassú pihenés, a környezet valódi értékeire való figyelés elvén alapuló úgynevezett „slow” turizmus is. A Szamos mente természeti örökségét tekintve pedig nagyon érdekes és értékes. Azt gondolom, nagy potenciál van ebben a régióban, egy stratégiailag jól kidolgozott elképzelés igenis sikeres lehet.

• Felsőzsuki Teleki-kastély – Feltételezhetően a 19. század második felében épült fel jelenlegi formájában a korábbi udvarház átalakításával, erre utal az épület eklektikus stílusa is. 1934-ig ifj. Teleki Géza volt a tulajdonos, tőle br. Kemény Pál vette meg. Az épületben államosítás után iskola működött. 2002-ben szolgáltatták vissza, az örökös 2006-ban egy magáncégnek eladta, jelenleg rendeltetés nélküli épület.

• Válaszúti Bánffy-kastély – Mai arculatának kialakítása br. Bánffy Ádám nevéhez fűződik. A kastélybelső nagy része 1944-ben elpusztult, leégett a könyvtár, eltűnt a fegyver-, vadásztrófea-, népitárgy- és gyermekjáték-gyűjtemény, nyoma veszett a jelentős értéket képviselő családi arcképcsarnoknak is. 1967–2007 között fogyatékos gyermekek iskolája volt, amelyet a jelenlegi tulajdonos, a Kolozs megyei önkormányzat kiköltöztetett. Jelenleg nagyszabású felújítási munkálatok zajlanak.

• Gyalui Rákóczi–Bánffy-várkastély – Erdély talán legnagyobb ma is álló középkori épületegyüttese, amelynek rendkívül gazdag történelme van. A vélhetően a 15. században felépített várkastélyt többször átépítették. Mai képét az 1830–1840-es évek építkezései folytán kapta. Az államosítást követően gyermektábor és kisegítő iskola működött. 2002-ben az örökös, Barcsay Tamás igényelte vissza. A jelenlegi tulajdonos a Traditio Transylvanica Alapítvány, amelynek célja a várkastély régi fényét visszaállítani, az épületegyüttest és a 14 hektáros kastélyparkot közkinccsé tenni. Uniós finanszírozással a műemlék jelenleg felújítás alatt van.

• Kolozsborsai Bánffy-kastély – A 19. században épült eklektikus stílusban. Hatalmas park veszi körül, itt található az építtető, báró Bánffy Dániel (1812–1888) – megrongált – síremléke. A kastélyban 1957-től pszichiátriai betegeket kezeltek. 2012-ben visszaszolgáltatták az örökösöknek, akik a kolozsvári alsóvárosi református egyházra hagyták.

• Bonchidai Bánffy-kastély – Az épületegyüttes utolsó lakója gr. Bánffy Miklós volt, aki 1944 októberében a német megszállás elől menekülve hagyta el a kastélyt. A visszavonuló német csapatok kifosztották és felgyújtották azt, berendezése, könyvtára, valamint híres portrégalériája elpusztult. Az 1948-as államosítás, a nem megfelelő hasznosítás, az állagmegóvás hiánya az épületek állapotának gyors leromlásához vezetett. 2001 óta a kolozsvári Transylvania Trust Alapítvány gondozza a kastélyt, amely 2008-tól ismét a Bánffy család tulajdona. Az alapítvány átfogó helyreállítási munkálatokba kezdett.

• Doboka vára – A vár feladata a környező terület ellenőrzése és védelme, amely az itt található sóbányák, illetve a Kis-Szamos völgyét átszelő országút miatt volt kiemelt jelentőségű.

• Dobokai Rhédey-kastély – A 18. század végén barokk stílusban építették át a korábbi udvarházat. Kisrédei gróf Rhédey Ádám volt az udvarház utolsó Rhédey tulajodonosa, majd az épület a Mikó, illetve a Teleki család birtokába került, a 20. század elején Gidófalvi István vásárolta meg. A család visszakapta az épületet, jogi háttere azonban nem tisztázott.

• Szentbenedeki Kornis-kastélyok – 1593-ban épült fel az ókastély reneszánsz épülettömbje, amit a 17–18. században több alkalommal is kibővítettek, átépítettek. 1906–1916 között gr. Kornis Károly modernizálta a kastélyt, vízvezetéket és telefont vezetett be, villanyerőművet építtetett, így 1910-től villanyvilágítást kapott az épület. Ő tette lakhatóvá a 19. században épült új kastélyt is, amelyet korábban magtárnak használtak, majd 1905-től a család új lakóhelye lett. 2018-ban a Kornis család alapítványt hozott létre a válaszúti Kallós, a szamosújvári Téka alapítvánnyal és a Kemény Zsigmond-líceummal, hogy helyreállítsa és közösségi célokra használja a visszakapott örökséget.

• Kendilóna, Teleki-kastély – A jelenleg is álló klasszicista épület vélhetően a 19. század első felében épült. Az államosítás után a termelőszövetkezet székhelye lett. 1974 óta fizikai és értelmi fogyatékosok gondozásával foglalkozó központ létesült itt, tulajdonosa a megyei tanács. A ma is látható vadásztorony a késő reneszánsz stílusban épített várkastélyból maradt, amelyet a Rákóczi-szabadságharc idején a császáriak leromboltak.

• Kapjon, Haller-kastély – A 19. században a kapjoni Hallerek fiúágon kihaltak, a késő barokk-rokokó kastély, amelyet a kor egyik legszebb alkotásának tekintettek, „sorscsapások egész sorozatának áldozatává vált”. A kommunizmus éveiben a helyi téesz használta, pusztulása, mint oly sok más erdélyi kastély esetében a rendszerváltozás után gyorsult fel.

Forrás: TTA; Bicsok Zoltán – Orbán Zsolt: „Isten segedelmével udvaromat megépítettem” – Történelmi családok kastélyai Erdélyben, 2012.

Borítókép: A kapjoni Haller-kastély – kagylós kastélynak is nevezték a homlokzaton található faragott kagylódíszek miatt (Füstös Raymond felvételei)