– A „legkisebb királyfi” száz éve született. Nem indult világjáró útra, de Erdélyt járta, és az erdélyi magyarság legfontosabb néprajzkutatójává vált. Kutatási területe szerteágazó volt: foglalkozott az építkezéssel, árucserével, népi iparral. Elsősorban a kalotaszegi kultúrával foglalkozott, de már az 1940-es években kutatott a mezőségi falvakban. Rendszerbe foglalta a hagyományos népi kultúra elemeit. A Mezőségről szóló monográfiája a legteljesebb. A rengeteg anyagot egyedül gyűjtötte és dolgozta fel. Örülök, hogy néhány alkalommal szüleimmel együtt én is elkísérhettem kászoni, moldvai, széki gyűjtőútjaira. Már akkor feltűnt, mennyi mindenre kiterjed a figyelme, milyen pontos rajzokat készít – emlékezett Kós Károly néprajzkutatóra Szabó Zsolt, majd azt is felelevenítette, amikor negyven évvel ezelőtt, 1979. augusztusában életinterjút készített Kós Károly néprajzkutatóval, aki további huszonegy évre előre megfogalmazott terveiről is beszélt.
A nagy fa árnyékában című dokumentumfilmet pár évvel ezelőtt készítette Somogyvári Rudolf és a néprajzkutató fia, Kós Béla, aki megtisztelte jelenlétével a csütörtöki kolozsvári rendezvényt. A filmben pályatársak és ismerősök elevenítik fel a néprajzkutatóhoz kapcsolódó emlékeiket: Szentimrei Judit néprajzkutató néhány gyerekkori emléket mesél el, majd Tötszegi Tekla, az Erdélyi Néprajzi Múzeum jelenlegi munkatársa Kós Károlynak ebben az intézményben kifejtett munkásságát ismertette. „Kós Károly munkássága alapot jelent a magyar néprajzkutatás számára. Utódjának tekintem magam, habár Kós Károly 1984-ben ment nyugdíjba, én pedig 2004-ben kerültem a múzeumba, de folytatom tevékenységét. Kós Károly kutatásának középpontjában a tárgyi és a társadalmi néprajz állt. Munkásságára döntő hatást gyakorolt az, hogy az erdélyi magyarság kisebbségi sorsba került. Számára az értelmiségi törekvés, az erkölcsi tartás volt a fontos”, hangzott el a filmben Tötszegi Tekla vallomása.
Kós Béla, A nagy fa árnyékában című dokumentumfilm egyik alkotója
„A romániai falurombolás ellen 1988-ban több tüntetést szerveztek Budapesten, amelyek politikai célzatúak voltak. Mivel úgy véltem, hogy a tüntetőknek fogalmuk sem volt arról, mi minden pusztulhat el a falurombolás miatt, ezért Kós Károly munkái révén próbáltam erre rávilágítani. Ezeket lefotózták, és a filmtekercseket titokban, több ember csempészte ki Budapestre”, emlékezett a dokumentumfilmben Balassa M. Iván magyar néprajzkutató, aki már az 1960-as évek végétől ismerte Kós Károlyt.
„Kós Károly néprajzkutatónak megvolt a bűvköre, illetve a tisztelői köre. Saját tudásával és munkájával vívta ki az elismerést”, mondta Szabó Tamás fotóművész, aki tíz Kós Károly-könyvhöz készített illusztrációt.
Ioan Toşa muzeológus arra emlékezett, amikor az 1960-as években a néprajzi múzeum munkatársa lett, és Kós Károlytól a részletekre való odafigyelést, az aprólékos és pontos munkát tanulta meg. Gazda Klára néprajzkutató azokat a néprajzi gyűjtéseket elevenítette fel, amelyen együtt vettek részt.
„Kós Károly komoly, határozott ember volt, aki precizitással követte a tárgyi világot”, jellemezte a néprajzkutatót Sütő Gábor bútorfestő.
A Györkös Mányi Emlékházban szervezett megemlékezésen közreműködött a Gancos zenekar (Ludasán Gabriella hegedű, Kasabian Kamilla brácsa, Sájter Zsolt bőgő), szólót énekelt Szakács Imelda.
(Fotók: Horváth László)
