Krémer Tamás Kolozsváron született, 1930. május 26-án, magas rangú katonatiszt fiaként, jómódú zsidó családban. Az akkor több mint 13 000 főt számláló kolozsvári zsidó közösség tagjaként, a fiatal Krémer szülei is arra kényszerültek, hogy fiúkat a Kolozsvári Zsidó Gimnáziumba írassák, ahol 1940 és 1944. március 27. között tanult. Az 1940 őszén Észak-Erdélyre is kiterjesztett magyarországi törvények értelmében ugyanis zsidó gyerek keresztény iskolába nem járhatott. A németek 1944. március végi bevonulásával pedig nemcsak a korabeli zsidó kultúra akkori kolozsvári fellegvára és a zsidó gyerekek közössége, a Zsidlic szűnt meg órák alatt, de az ott tanuló gimnazisták élete is örökre megpecsételődött: Tibori Szabó Zoltán becslése szerint, az akkor ott tanuló diákok 70%-a – többségük serdülőkorú, 12–18 éves fiatal – mártírhalált halt az 1944–1945 közötti vészkorszakban. Krémer Tamás életének utolsó éveiben is csodának nevezte azt a szerencsés egybeesést, hogy 1944. júliusában, a Kasztner-vonatnak nevezett, kivételezetteket szállító transzporttal a bergen-belseni különleges táborba, majd onnan Svájcba került. A szomszédságukban levő koncentrációs táborban rögzítették a felszabadító amerikai katonák azt a képsort, amely – a lágerben talált mintegy 13 ezer temetetlen tetem munkagépek segítségével történő elföldelése által – 1945-ben először tudatta a világgal, hogy milyen méreteket öltött a népirtáshoz vezető emberi hitványság és felsőbbrendűség-érzet Európában. Krémernek szerencséje abban állt, hogy 1944 decemberében – közel 40 egykori kolozsvári zsidlicista társával együtt – a híres Kasztner-transzport második csoportjával Svájcba juthatott. Svájcból, tizenöt évesen, 1945-ben, Palesztinába ment, ahol a Neve Eitan, azaz Erős Ellenállás cionista kibuc tagja lett. Harcolt az 1948. október 21. bersebai (második) csatában, ahol egyike volt a legaktívabb katonáknak.
Krémer Tamás azonban hamar belátta, hogy nem igazán a kibucbeli életre vágyott. Pótolni akarta elveszett kamaszkorát, amelyet kettészakított a világháború és a vészkorszak. Néhány év tel-avivi tanulás után, 1950-ben, meglátogatta szüleit Rodéziában (ma Zimbabwe), majd úgy döntött, hogy tanulmányait a johannesburgi Witwatersrand Egyetemen folytatja. Itt angol nyelv és irodalmat, matematikát és filozófiát tanult. Az angol kultúra iránti érdeklődése folytán döntött úgy 1953-ban, hogy elhagyja Afrikát, és az Egyesült Királyságba megy. Egyetemi tanulmányait Edinburgh-ban folytatta. Latin és ógörög nyelvismeret hiányában, héber nyelvtudással sikerült felvételiznie az egyetem filozófia szakára. Itt ismerkedik meg élete párjával, az angol arisztokrácia sarjával, Lady Alison Balfourral, a cionista mozgalom egyik alapdokumentumának számító 1917-es Balfour-nyilatkozat névadójának, Arthur James Balfournak az unokahúgával. Házasságuk nyomán Krémer Tamás anyagi helyzete valamelyest javult, igaz az 1950-es években is viszonylag sokat nélkülöztek. 1956-ban Londonba költöztek, ahol az 1960-as években, Krémer futballedzőként és szellemileg sérült gyermekek nevelőjeként sikeresen tevékenykedik. A gyermekekkel való foglalkozása és a futballjáték szeretete, meg Krémer Tamás elveszett kamaszkora volt talán az az inspiráló forrás, amely 1963-ban arra vezette, hogy megalapítsa a Seven Towns (7Towns) játékgyártó céget. A kezdetben kisforgalmú, főleg helyi piacon tevékenykedő angliai cég az évtizedek során a világ egyik vezető játékgyártó cégévé vált, amely mára több mint 350 játékot szabadalmaztatott és forgalmaz a világ minden szegletében.
Krémer Tamás és cégének életében azonban az igazi áttörést egy magyar ember és a véletlen hozta el 1979 februárjában. Egyik nürnbergi üzleti vásáron, ahol kisebb-nagyobb cégek és feltalálók mutatták be új találmányaikat és szerzeményeiket, távozása előtt figyelt fel Rubik Ernő budapesti építész és feltaláló akkor még ismeretlen, alig ötéves találmányára, a bűvös kockára. Krémer hamar felfedezte a játék zsenialitását. A jogok megszerzését követően, az Ideal Toy Company-val szerződve, a Seven Towns monopolizálta az azóta Rubik-kocka (Rubik’s cube) néven ismert játékot, s levédte annak minden formáját és lehetséges változatát. A játékot az amerikai piacon 1980-ban mutatták be. A kor diszkóhangulatába és a pop art korszakába is tökéletesen beillő játék bombasiker lett: milliók vásárolták, televíziók előtt rendeztek bűvöskocka kirakó versenyeket. A Rubik-kocka őrület aranykorában, 1980 és 1983 között, Krémer cége 300 millió bűvös kockát adott el világszerte, ami mai napig a világ legnépszerűbb játékának számit. Ahogy minden divat, a Rubik-kocka sem maradt örökéletű: 1983-ban már milliószámra álltak az eladatlan példányok. Krémer Tamás volt az egyetlen, aki még hitt ennek az árunak a sikerében. Kapva a megfelelő alkalmon, levédte a kocka márkáját, megvette a jogokat a magyar államtól és a társcégektől, és 1986-ban újra kezdte gyártani a bűvös kockát, immár kizárólagos jogörökösként. Nagyrészt neki köszönhető, hogy a Rubik-kocka, feltalálása után közel 45 évvel is, világszerte óriási népszerűségnek örvend. Cégét azóta fia, David Kremer és fiatal, 20-30 éves feltalálókból álló csapata vezeti, hasonló sikerrel.
Krémer és felesége 1979-ben megvásárolta Anglia egyik legjobb állapotban megmaradt középkori házát, a Widworthy Barton rezidenciát, amelyet mintaszerűen restauráltak. Ez vezette őt és néhány barátját arra, hogy az ingatlanpiacon is teret hódítson, főleg régi épületek restaurálására és revitalizációjára szakosodva.
Idősebb korára egyre inkább az írás, a filológia és a szépirodalom foglalkoztatta. Első regényét 1998-ban írta, 2004-ben pedig kiadta nagy visszhangot keltő kötetét az Egyesült Királyság sorsáról (The missing hearth of Europe. Does Britain hold the key to the future of the Continent? June Press, 2002), amely több mint tíz évvel a Brexit előtt megjósolta Nagy-Britannia eltávolodását az Európai Uniótól. 2006-ban tagja lett az Open Europe társaságnak és az euroszkeptikusok egyik vezérhangjává vált Angliában – ami kevésbé szerzett jó hírnevet Kolozsvár egyik legnevesebb szülöttének. 2011-ben megalapította saját nyomdáját és kiadóját, a Notting Hill Editions kiadót, amely azóta több mint félszáz kötetet publikált. 2013-ban létrehozta a Notting Hill Editions Essay Prize elnevezésű, 20 000 font értékű díjat, amely olyan esszéket jutalmaz, amelyek az emberiség nagy problémáival vagy azok ellen küzdő hősökkel és jeles személyiségekkel foglalkoznak. 2013-ban a díjat Michael Ignatieff történész, a CEU rektora nyerte el, Raphael Lemkinről, a „genocídium” szó megalkotójáról írott esszéjével.
Krémer Tamás soha nem feledkezett el erdélyi múltjáról, kolozsvári gyökereiről. Bár itteni 14 éve és az 1944-es deportálása hosszú életének talán legtragikusabb időszaka volt, mégis honlapján büszkén hirdette, hogy Erdélyben, Kolozsváron (Magyarországon) született. Ugyan 1930-ban Kolozsvár nem Magyarországhoz tartozott, Krémer Tamás magyar nyelvűségét végig, identitásának szerves részeként őrizte. Jelentős összegekkel támogatta az 1980 óta rendszeresen megrendezett Zsidlicisták Világtalálkozóját Kolozsváron és Sfájimban (Izrael). 2010-ben, felesége, Lady Alison Kremer adott életinterjút Ghiţă Andreának. 2014-ben részt vett a kolozsvári világtalálkozón és a Holokauszt Emlékmű felavatásán is.
Tom Kremer – a kolozsváriak számára Krémer Tamás – 2017. június 24-én hunyt el, 87 éves korában. Izgalmas életútja és világhírneve méltán teszi Kolozsvár büszkeségévé; munkásságával és életével az elkövetkezőkben érdemes lenne többet foglalkozni*.
* Köszönet Ghiţă Andrea és Tibori Szabó Zoltán tanácsaiért.
