A borstól a falra hányt borsóig
Vissza

A borstól a falra hányt borsóig

Mondják a hírekben, hogy baleset történt a Torda–Bors autópálya valahányadik kilométerénél… Tessék? Megnézném a kedves sajtós kollégát, aki ilyesmiket mond, hogy mikor fog ő lemenni Tordáról Borsig autópályán… Mert az kizárt dolog, hogy az éj leple alatt, nagy titokban megépült volna a híd a Kis-Szamoson Gyaluba, tehát még Magyarnádasig sem lehet autópályán lekocsikázni, arról nem is beszélve, hogy onnan még szép zöld a fű a leendő autópálya nyomvonalának jelentős részén (a többin pedig már sárga a szárazság miatt…).

Mindenesetre ez a Bors alaposan borsot tört az orrom alá. Mert ráadásul azt megértem, ha az éppen kormányon lévő politikusok már úgy emlegetik a Torda–Bors autópályát, mintha az már készen lenne, de hogy egy magyar nyelvű helyi rádióban ilyet mondjanak, az mégiscsak bosszantó. Mint amilyen egyébként az egész erdélyi autópálya-építés üteme, s általában véve a közlekedés is. „Marosvásárhely–Kolozsvár 100 km – 3 óra 20 perc” – posztolja ismerősöm a közösségi hálón, s miután sportos ember hírében áll, hamarosan jön a pontosítás: nem biciklivel, autóval.

Hány éve is épül az észak-erdélyi autópálya?

Persze, nem ártana közben összeszámolni azt is, hány szállításügyi minisztere volt Romániának mondjuk az utóbbi 10 évben. Ha jól számolok, csak az utóbbi két esztendőt tekintve most állunk a negyedik kormányalakítás küszöbén, ilyenformán nem is lehet elvárni, hogy valami történjen az országban: mire az új miniszter elfoglalja a helyét, berendezi az irodáját és sorrendbe teszi a megoldásra váró ügyeket, már jön is a következő kormány, és az egész kezdődik elölről.

Így aztán hosszú évek óta játszunk autópályásdit, regionális sürgősségi kórház-építősdit, szelektív hulladékgyűjtősdit és még ki tudja hányféle „társasjátékot”, amelyekben az a legrosszabb, hogy mindig mi, polgárok veszítünk – és nemcsak azért, mert megint maximumon az euró árfolyama, miközben mi még mindig lejben kapjuk a fizetést (euró-övezethez való csatlokozósdi…)

Kolozsváron legalább az a jó, hogy történnek dolgok. Például hamarosan elkészül az Árpád-híd, amiről már 2014-ben megírtuk, hogy még abban az évben felújítják. Aztán tavaly augusztusban végre el is kezdődtek a munkálatok. A jókora forgalmi fennakadásokat okozó átépítést fél év alatt el lehetett volna végezni, ha már tavasszal nekifognak, ám így a tél miatt félbe kellett szakítani, vagyis 6 helyett már 10 hónapja „ülünk a dugóban”. És ez csak egy fránya híd, nem autópálya…

Ennél sokkal hamarabb kikerült viszont egy elsőbbségadásra ösztönző tábla a Nicolae Iorga utcában, egy olyan helyre, ahol semmi logikája, mert nincs kinek elsőbbséget adni – a piros háromszög legfeljebb annyit „segít”, hogy az értelmét firtató autósok ijedtükben beletaposnak a fékbe. 

Másfelől, biztosan az Árpád-híd munkálatainak elhúzódásából okulva, az eredetileg bejelentettnél néhány nappal hamarabb elkezdték a Főtér északi oldalának javítását. Ezzel viszont azt érték el, hogy tanévzárásra, amikor mindenki amúgy is megbolondul, még nagyobb forgalmi dugók alakultak ki az egész belvárosban, hiszen a kocsisor vége a Kétágú templomig ért, így nem csak a város kelet–nyugat, hanem az észak–dél (Széchenyi tér–Tordai út) irányú forgalma is bedugult az útkereszteződésekben ragadt autók miatt.

Hiába, ha nem dolgoznak, az a baj, ha dolgoznak, az a baj.

Mi pedig mondhatunk rá akármit, úgyis annyit ér, mint falra hányt borsó…


EZ ÉRDEKELHETI
MÁSKÉP(P) ROVAT CIKKEI

ROPOGÓS ROPOGÓS

Százéves történelem korabeli ...
Még mindig vonz a Pénzmágnes
Megújul a kolozsvári kereskedelmi ...

NÉPSZERŰ NÉPSZERŰ