75 fölött

75 fölött
A Die Welt szerkesztője, Mareicke Kürschner figyelemre méltó interjút készített Ezekiel Emanuel onkológussal és orvosetikussal, a Pennsylvaniai Egyetem Orvosetikai és Egészségpolitikai intézetének igazgatójával. Az interjúhoz a neves szakember „Miért szeretnék hetvenöt évesen meghalni?” című esszéje szolgáltatta. Az esszé két tételmondata: „Tény, hogy az idős emberek fizikailag, szellemileg és érzelmileg fokozatosan leépülnek.” És: „Az az életkor, amelynek eléréséig az ember még tejes értékű életet élhet, a 75 év, ezt követően már a jelentékeny teljesítmények valószínűsége rohamosan csökken.”

Az esszé négy évvel ezelőtt látott nyilvánosságot. S Amerikában is komoly vitákat kavart. A riporter kérdésére, hogy a ma 61 éves tudós még mindig fenntartja-e 57 évesen közzétett nézeteit, a válasz az volt, hogy jobban hisz bennük, mint négy évvel ezelőtt. „Egy jelentőségteljes élethez ugyanis három dologra van szükség: jelentőségteljes munkára, jelentős kapcsolatrendszerre és valamiféle szenvedélyre, legyen az utazás, főzés, festés vagy bármi más értelmes tevékenység. Ezek az összetevők az időskorban mindinkább megfogyatkoznak. Kevés olyan ember van, aki 70. életéve után még jelentőségteljes munkát végezhet. Ez a munka ugyanis komoly szellemi és fizikai képességeket feltételez. Még az emberi kapcsolatok is csak jól karbantartott kognitív képességeken alapulhatnak.”

Prémium tartalom

Ha érdekli a teljes történet, legyen prémium tag vagy ha már az, jelentkezzen be!