100 év pár(huzamos) beszéd

Az elmúlt száz évben is voltak, és most is léteznek különbségek, problémák a románok és a magyarok között, ám ezeket párbeszéddel, közösen kell megoldani – tudhattuk meg a fentebbi címmel megszervezett kerekasztal-beszélgetésből szombaton, a 9. Kolozsvári Magyar Napokon. Szántai János kérdéseire Eckstein-Kovács Péter ügyvéd-politikus, Dan Clinci műépítész és Vadas László színházi rendező mondta el a véleményét.

Szántai János moderátor először Lucian Boia történészt idézte, aki szerint a nemzetállamok felzabálják kisebbségeiket. – Nemcsak Lucian Boia történész mondja ezt, hanem gyakorlatilag is ez történt. Az 1918-as nagy népgyűlés idején, amikor ígéreteket tettek Románia, azaz Erdély népeinek, az impériumváltást követően létrejött Románia lakosságának 33%-a nem volt román nemzetiségű. A második világháború után ezek aránya 10% körülire csökkent. Az első idők internacionalizmusa átváltott nemzeti nacionalizmusba. Mi, Kolozsváron megtanultuk, megtapasztaltuk, hogy a városok-régiók lakosságának módosítása az állampolitika része volt – válaszolta Eckstein-Kovács Péter Szántai János kérdésére.  

Eckstein elmondta: számára két város – Temesvár és Brassó – nemzetiségi arányának megváltoztatása tűnik drámainak. Ezek a többnyelvű, több kultúrájú városok mára monokultúrájúvá váltak.

–  A nemzetállam létrehozása a 19. századra volt jellemző, mára pedig teljesen idejét múlttá vált. Jómagam még a nemzeti kisebbség fogalmát is kerülném, hogy ne tegyek különbséget a többség és kisebbség között. Minden nemzetiség kultúráját ugyanazon esély illeti meg. Az effajta gondolkodásmódra azonban még nem vagyunk felkészülve, de saját magunkat kell erre megtanítanunk – mondta Dan Clinci műépítész.  

  – A történelem során a többségi kultúra többször rátelepedett a kisebbségi kultúrára. A probléma lényege, hogy a román és a magyar kultúra párhuzamosan él egymás mellett. A kisebbség kultúrájának visszafordíthatatlan beolvadását lassítani kellene, de erre nem látok semmilyen megoldást – mondta Vadas László színházi rendező. 
 Eckstein-Kovács Péter szerint a természetes asszimilációt nem lehet letagadni, de az erdélyi magyarok lélekvesztését nézve, legalább akkora, ha nem jóval nagyobb szerepe van a kevesebb gyerek vállalásának és a külföldre való kitelepedésnek. – A természetes asszimiláció harmadrendű, de létező tényező, ami ellen fel kell lépni. Az is asszimilációnak számított, amikor a kolozsvári gyárakba távolabbi környékről hozták a munkaerőt. Mostanában azt hallom, hogy 250 ezer ember akar Kolozsvárra költözni, de feltételezhetőleg nem magyar vidékről. Nem arra kell törekedni, hogy Kolozsvárról kiűzzük az IT-szektorban dolgozókat, hanem arra, hogy az itt élő 50 ezer magyar természetes közösségi életet éljen – vélekedett Eckstein-Kovács.  

Arra a kérdésre, hogyan látja egymást a két nép, Eckstein-Kovács felméréseket idézett, miszerint a románok szerint a magyarok büszkék, szorgalmasak, de nem érdekli őket Románia boldogulása. A magyarok szerint a románok lusták, főleg azok, akik nem Erdélyben élnek. De létezik olyan vélekedés is, miszerint a két népcsoport egymásra van utalva, és egyik sem ér többet, mint a másik. 

– Amikor gyerekként abban a Bariţiu utcai házban nevelkedtem, ahol ma a Tranzit Ház működik, nem éreztem nagy különbséget. A családom több etnikumú, sőt, nekem is vannak magyar felmenőim. Mindkét rész esetében létezik xenofóbia, feszültség, ami hol megenyhült, hol újra fellángolt, és az ilyen fellángolás után csak a keserűség marad – vélekedett Dan Clinci.

– Nagyon szeretek román színészekkel dolgozni, mert ez a nemzet pozitív értelemben gyermeklelkű és naiv, amelyet úgy lehet vezetni, ahogy akarjuk. A magyarokról való ismereteik elenyészőek. Rólunk csak sztereotípiákat tudnak, vagy ellenségként tekintenek ránk. Nagyon kevés olyan embert ismerek, aki románként rácsodálkozik a magyar népzenére és fordítva. Ezért nagyon fontos a párbeszéd – tette hozzá Vadas László.  

Az autonómiáról vélekedve Eckstein-Kovács Péter kifejtette: az ország regionális alapon való megszervezése nem tetszik a román kormánynak, mivel ezzel elvesztene néhány kompetenciát. Vadas László elmondta: őt inkább Erdély és nem a Székelyföld autonómiája érdekli. 

Eckstein megemlítette: a verespataki ciánbányászatot ellenző tüntetés egymás mellé állította a románokat és magyarokat.  – Az erdélyi autonómia kapcsán úgy vélem, hogy több száz éves hagyományból kiindulva az egészséges szövetségi rendszer mögé mindenki fel tudna sorakozni, és a történelmi régiók is megkapnák a saját fejlődési lehetőségeiket. A mócoknak külön országuk volt, külön hagyományuk. Ezt betörni és uniformizálni, bűnnek tartom.  A sokszínűség erősít, az egyszínűség unalmassá tesz – figyelmeztetett Eckstein-Kovács. 
Dan Clinci szerint az ország föderalizációja túl modern a jelenlegi közigazgatási rendszer számára. Ugyanakkor sokkal közelebb érzi magát a Kolozs megyeiekhez, semmint egy bákói románhoz.  

Eckstein-Kovács Péter szerint a székely embernek van arra igénye, hogy saját maga rendezze a dolgait, ám a megvalósítás aligha lehetséges. – Megértem egy etnikai egység azon óhaját, hogy elkülönüljön, de ennek az ideje még nem jött el. Remélem, hogy a kérdéskör kapcsán kirobbant feszültségek megoldódnak, és nem fogják tabuként kezelni ezt a problémát – vélekedett Dan Clinci, aki szívesen megismerné a székelyföldi autonómia előnyeit is.   

A két közösség párhuzamosságának feloldását Vadas László a tiszta környezetben látja, ahol mindenki otthon érzi magát. Eckstein-Kovács Péter szerint parancsszóval ezt nem lehet megoldani, hanem a döntésközelben levőkre kell hatni, közös projekteket létrehozni. Dan Clinci szerint az ország most sokkal súlyosabb kérdésekkel néz szembe, mint az etnikai probléma. A két nép közeledését a sztereotípiák lebontásában, a nagy problémák elleni közös harcban látja.