„Tudod, hogy nincs bocsánat!”

Szívesen jön Erdélybe Földes László

„Tudod, hogy nincs bocsánat!”
Földes László (Hobó) József Attila verseiből összeállított előadóestjére 2017. március 20-án került sor Nagyenyeden, a Bethlen Gábor Kollégium dísztermében, ez alakalomból készítettünk interjút a hetvenes éveiben járó zenészlegendával.

– Hogyan jött létre ez az előadás?

– Ez volt a 422. előadás, 66 ezer embernél is többen látták, a határon túl is hatvannál több előadás volt már. Ezt a műsort 2005-ben állítottam össze és úgy tűnik, továbbra is van érdeklődés iránta.

– Mit jelent Ön számára annyi meg annyi hatalmas koncertcsarnok után itt, a szórványban föllépni?

– Az a morális mocskolódás, ami Magyarországon folyik és amit alig lehet elviselni, mind kimegy az emberből, ha ide eljön. Régóta készülök Nagyenyedre, itt jó látni, hogy szemben a rothadó világgal, ez a kollégium feltámadott. Az utóbbi egy-két évben úgy éreztem, hogy nem vagyok egyedül, igenis vannak kiutak, a fiatalok elkezdtek érdeklődni, részükről történnek újabb és újabb gesztusok. Az enyedi közönség lélegzetvisszafojtva hallgatta végig ezt az irtózatos mennyiségű információt, holott nem nagyon lehet 2-3 versnél többet hazavinni , olyan mennyiségű fájdalom, öröm, kétségbeesés halmozódik fel egyszerre. A nagy és a kisebb koncertek egyaránt fontosak és én zenélek is bárhol, ahova meghívnak, mostanában kevesebbet, mert rengeteg írnivalóm van: könyveket, lemezeket meg színdarabokat írok és nem tudok annyit koncertezni, de ez ősztől megváltozik.

– Akkor rögtön rá is kérdeznék, milyen könyveket ír, melyek a tervei?

– Lenin összes művei után most megjelenik Hobó összes művei, de ez csak két kötet, 700-800 oldal körülbelül, amiben az eddigi munkáim vannak benne, ezt állítjuk most szépen össze. Elkezdtem írni egy könyvet, van egy monodrámám, ami a Nemzeti Színházban megy és már itt is volt bemutatója Marosvásárhelyen meg Kolozsváron... Halj meg és nagy leszel! – ez a címe... és mivel ebben az előadás 2 óra 20 perc, borzasztó hosszú, rengeteg anyag nincs benne, mint amennyi lehetne, ezért elhatároztam, hogy ebből írok egy könyvet. Most készítek egy Bob Dylan emlékműsort magyarul, most folyamodok az engedélyekhez, hogy a Bob Dylan dalait magyarul elénekelhessem, és csinálok egy lemezt Csokonai Vitéz Mihály verseiből, ez a lemez egy-két héten belül megjelenik, utána pedig elkezdek írni egy blues lemezt, aminek az a címe jelen pillanatban, hogy A Magyar Hey, Joe... Ez egy fiúról szól, akit Joe-nak hívnak, de magyar és az ő élettörténete lesz benne ebben az egy szál gitáros, teljesen egyszerű dologban.

– Honnan ennyi energia, hiszen a színpadon is mintha a 30 évvel ezelőtti Hobót láttuk volna?

– Ezt nem tudom megmondani, hiszen én nem vagyok egy önelemző, én nem magammal, inkább a munkámmal törődöm. Az a szerencsém, hogy van egy megértő családom, egy fantasztikus feleségem, akitől rengeteg mindent kapok, egyrészt egészségileg – ő homeopatikus gyógyító –, másrészt emberileg is ... És hát egy nagyon komoly, szép családi életem van, ami egy óriási háttér, nem is járok sehova, csak a Nemzeti Színházba, ahol játszom már 4-5 éve. Igazából társasági életet nem élek, hanem a családommal vagyok otthon.

– Milyen szempontok szerint kerültek kiválasztásra a versek? Mert ez az egész előadás egy szép kerek egésznek hatott, nincs sehol zavaró törés, jól összekomponált darabról van szó.

– Ez a harmadik József Attila-estem, 1991-ben volt az első a Katona József Színházban, a második az Új Színházban volt 1999-ben, és ez a harmadik pedig 2005-ben kezdődött, 12 éve játszom. Vidnyánszky Attila rendezte, és ez a harmadik változat  József Attiláról szól, az első kettő inkább énrólam szólt. Olyan dolgokról beszéltem a József Attila-esten, amit én nem tudnék úgy megírni, ahogy ő megírta, és ezért kisajátítottam ezeket a dolgokat ebben az előadásban. Itt inkább sokkal nagyobb figyelmet fordítottam arra, és ezt tette Vidnyánszky úr is, hogy mivel már nagyon sok dolgot elmondtak József Attiláról, ezért most belekerüljenek olyan dolgok is, amelyek borzasztóan nehezek, de nem maradhatnak ki, mert abból a három különálló triptichonból, amit én József Attiláról felállítottam, nem maradhatnak ki. Így kerültek bele folyamatosan olyan versek, mint az Elégia, Levegőt – és a sort folytathatnám.

– Melyik az a verssor, amelyik a legjobban kifejezné mostani lelkiállapotát?

– Nem tudom, talán nincs is ilyen, gyönyörű dolgok vannak az életemben, ami mindennap változik.

– Köszönöm a beszélgetést, szívesen várjuk máskor is városunkba.

– Én köszönöm a meghívást, mindig boldogan jövök Erdélybe.