„Örömmel tanítani és örömmel tanulni”
Bemutatták Máthé Kriszta Apróka eszponka című kötetét
Bemutatták Máthé Kriszta Apróka eszponka című kötetét
Vissza

„Örömmel tanítani és örömmel tanulni”

Kolozsváron immár személyesen is bemutatkozott a Szabadságban közölt apróka eszponkák szerzője, Máthé Kriszta. A több mint tizenegy évig a moldvai Frumószán tanító Máthé Kriszta írásaiból, amelyek lapunkban Apróka eszponka rovatcím alatt jelentek meg, kötet is született, a hasonló címet viselő könyv a nagyváradi Europrint Kiadó és az Anyanyelvápolók Erdélyi Szövetsége közös gondozásában jelent meg idén. A kötetet a szerző jelenlétében a kolozsvári Minerva-házban mutatták be péntek déután.

A könyvet Péntek János egyetemi tanár, nyelvész, néprajzkutató, az Anyanyelvápolók Erdélyi Szövetségének elnöke méltatta, aki elmondta: már legalább 5–6000 tételes szakirodalmi bibliográfia létezik a moldvai magyar csángók világáról. Kiemelte azonban: Máthé Kriszta kötete nem ezek közé a kiadványok közé sorolható, hiszen ő a moldvai csángók életét mutatja be.

– Máthé Kriszta szerint a frumószaiak beszéde nagyon szép. Ennek pont az ellenkezőjét írja a szakirodalom, amely lesajnálja ezt a nyelvet, azt írja róla, hogy a csángók sejpítenek, gügyöknek, nem is magyarul beszélnek – mondta bevezetőként Péntek János. A csángó nyelv eredetéről kifejtette: a székely nyelvjárás egy archaikus formájának románosított változata, amely olyan környzeteben alakult ki, ahol mindenki kétnyelvűvé vált, és ahol 1900–1950 között az iskolákban irtották a magyar nyelvet.

Egy ilyen környezetbe költözött Máthé Kriszta párjával, Neagu Adriánnal, ahol feladatként azt kapta: tanítsa vissza azt, amit sikerült elfelejtetni az ottani magyarokkal. Péntek János szerint a kötetben Máthé Kriszta az elfelejett anyanyelv visszatanítási – nyelvélesztő, nyelvrevitalizációs – oktatási módszertana is „leolvasható”, amelyet ajánlani fog a Moldvában dolgozó kollégáknak. „Hogy mi a titka annak, hogy ilyen környezetben, ilyen családokból származó gyerekeknek is eredményesen, örömmel, lélekkel lehet tanítani a magyar nyelvet? Ennek az oktatási módszertannak talán éppen az a legfontosabb eleme, hogy örömmel tanítani és örömmel tanulni”, fogalmazott az egyetemi tanár.

A szerzővel a könyvbemutatón Köllő Kata beszélgetett, aki elmondta, Máthé Kriszta már nem lakik Frumószán, így legelőször arra volt kíváncsi, hogy hiányzik-e neki a település. A szerző bevallotta: több mint tizenegy év után megérett arra, hogy elmenjen. A frumószaiaktól, szülőktől és gyerekektől egyaránt elköszönt, biztosítva őket arról, hogy nem ők a hibásak azért, hogy elmennek, ezt „így hozta az élet”. „Ez nem egy önfeláldozás, nem egy siratott dolog volt, ez megérett”, tette hozzá. Jelenleg egy volt tanítványa tölti be helyét Frumószán, de ők sem búcsúztak el örökre a településtől. „Azt ígértük minden nyáron legalább egy hónapot ott töltünk, hogy legyen nyitva 2-3 hetet reggeltől estig a Magyar Ház. Ez egy nagyon aktív, jó nyelvtanulási lehetőség a gyerekeknek”, fogalmazott.

Köllő Kata a szövegek születésére is kíváncsi volt, ennek kapcsán Máthé Kriszta elmondta: ő nem gondolta, hogy írni fog, hiszen nem kutatói, gyűjtő céllal ment Frumószára, hanem tanítani. Elmesélte, az első három évben reggeltől estig dolgozott, délelőtt az iskolában, utána férjével közösen a Magyar Házban. „Ez egy állandó forgás volt, akkor nemhogy írni nem volt idő, de enni se. Azért választottam Frumószát, mert azt mondtam: úgy akarok tanítani, ahogy tanítani kell”, mesélte a szerző.

– Az első szöveget igazából a gyerekek mondták. Ezt olyan nagyon-nagyon szépen mondták, hogy én leírtam, el ne felejtsem – mesélte az első szövegének születéséről. Később az írás a túlélést jelentette számára, hiszen öt év tanítás után számos nehézségbe ütköztek.

Az odaköltözésről elmondta, nem fogadták be könnyen a település lakói, de aztán sikerült beilleszkedniük. Bevallotta, az elején számára is nehéz volt megérteni a csángó nyelvet, gyakran kellett a gyerekeket megkérje arra, hogy „fordítsanak”. Példaként elmondta: nem értette, hogy amikor odakerült, a gyerekek miért mondták rá, hogy nem szigorú. Később megtudta tőlük, a szigorú kifejezés náluk soványt, csontost jelent.

A közösségről elmondta, a faluban laknak romák, ortodox románok és katolikus csángók, közöttük nincs igazán vegyülés, mindannak ellenére, hogy a közösségben a nyelvváltás megtörtént, a magyarok nyelvüket elvesztették, de felekezeti asszimilációról, vallásváltásról szó sem lehet.

(Borítókép: Máthé Kriszta a kolozsvári könyvbemutatón. Fotó: Rohonyi D. Iván)


EZ ÉRDEKELHETI
KULTSZÍNTÉR ROVAT CIKKEI

ROPOGÓS ROPOGÓS

Hadat üzen a városháza a belvárosi ...
Elismerte az alkotmánybíróság a ...
Az Európai Bizottság 4,3 milliárd ...

NÉPSZERŰ NÉPSZERŰ