A Szilvássy Carola életútját végigkísérő dokumentumfilm alapját a halála előtt a kolozsvári diakonisszákra bízott, majd később a kolozsvári Erdélyi Református Gyűjtőlevéltárában őrzött, titkosított hagyaték adja, de az alkotók a Carolával szoros kapcsolatban álló kortársak – írók, szerkesztők, művészek, családtagok – műveit, levelezéseit és a szájhagyomány útján fennmaradt történeteket, korabeli sajtómegjelenéseket, valamint eddig nem publikált naplórészleteket is felhasználtak a film készítése során.
A maga természete szerint és szabadon című film dramatikus jelenetei erdélyi magyar színművészek közreműködésével Erdélyben készültek, Szilvássy Carola életében is fontos, s máig fennmaradt helyszíneken, többek között a Kolozsvári Magyar Operában, a Kolozsvári Botanikus Kertben, a Marosvásárhelyi Kultúrpalotában, a marosvécsi Kemény-kastélyban, valamint a gernyeszegi Teleki-kastélyban.
A filmet Szebeni Zsuzsanna, Ugron Zsolna és Bertha Lívia rendezte Szebeni Zsuzsanna és Ugron Zsolna forgatókönyve alapján, producere Molnár-Bánffy Kata. Carola alakját a Marosvásárhelyi Nemzeti Színház Tompa Miklós Társulatának tagja, Kádár Noémi, Bánffy Miklóst Bodolai Balázs a Kolozsvári Állami Színház színművésze, Bornemissza Elemért pedig Varga Balázs a Marosvásárhelyi Nemzeti Színház Tompa Miklós Társulatának színésze formálja meg.
A kolozsvári bemutató utáni beszélgetésen Molnár-Bánffy Kata megjegyezte, voltaképpen feminista filmet készítettek, hiszen olyan nőnek állítanak emléket, aki sok híres férfinak volt a múzsája, aki sok férfit menedzselt, és akinek a neve mégsem maradt volna fenn, ha ők nem tettek volna ezért. „Szükségünk van példaképekre. Nekem is. És válogatós vagyok. Carola pedig jó példakép” – jelentette ki. „Edukatív és egyben szórakoztató filmet szerettünk volna készíteni, ami legalább olyan sokszínű, mint Carola egyénisége. Nyilván jó lett volna játékfilmet készíteni róla, de hátha egyszer valaki szerencsés azt is elkészítheti” – tette hozzá. A producer azt is bejelentette, hogy a filmet a karácsonyi ünnepkör napjaiban műsorára tűzi a Duna televízió.
A vetítést követő beszélgetés résztvevői: Maksay Ágnes, Bertha Lívia, Molnár-Bánffy Kata, Szebeni Zsuzsanna és Ugron Zsolna
Bertha Lívia a korabeli képanyag felkutatásának nehézségeiről mesélt. „Sokat dolgoztam már együtt az összes magyarországi archívummal, de ezúttal az 1870-es évekből származó mozgóképeket kellett elővarázsolni, amire nagyon kevés esélyünk volt. 1916-ból származik az első magyarországi mozgókép, IV. Károly koronázásáról, de mégis látunk archív anyagokat a filmben, és ez annak köszönhető, hogy párizsi archívumokban, illetve magángyűjteményekben bukkantunk rá archív anyagokra” – mesélte. Hozzátette: irtózatosan sok munka volt, de minden filmbeli mozgókép abban a korban és azon a helyszínen készült, amelyet a film felidéz. „Természetesen nem Carola van ezeken a mozgóképeken, egyetlen egyet kivéve, amelyet a Kemény János magánarchívumából bocsátottak a rendelkezésünkre. Ez a filmkocka a legértékesebb része a filmnek, létezése szerintem mindenkinek – Magyarországon és Erdélyben egyaránt – nagy meglepetést okozott. A felvételről maga a család sem tudta, hogy hol van, miután az 1990-es évek elején kölcsön kérték egy filmhez, de sosem került vissza a családhoz. A csapattal közösen felkutattuk azokat, akik ezeket a filmeket annak idején előhívták, és rátaláltunk a képekre, amelyeken Tamási Áron, Bánffy Miklós, Augusta Paton és Szilvássy Carola is látható” – beszélt a filmben látható filmtörténeti csemegéről a rendező, aki azt is elárulta, hogy olykor csak az isteni gondviselésnek volt köszönhető, hogy rábukkantak egy-egy filmben használható anyagra. Így történt ez a Hanz Eder által festett Bornemissza Elemér-portré esetében is. „Távoli unokatestvéremnek meséltem telefonon a filmforgatásról, amikor közölte, hogy neki ott lóg a falán ez a festmény, amelynek a fotója alapján elkészülhetett a filmben szereplő másolat” – mesélt az egyik véletlen felfedezésről Ugron Zsolna.
A forgatókönyvírás kapcsán elmondta: hatalmas alapanyagból dolgozhatott, hiszen elolvasta Szebeni Zsuzsa Szilvássy Carola-könyvét, de a Bánffy-féle Erdély-trilógia, Carola írásai és korabeli újságcikkek is a rendelkezésére álltak. „Nagyon sok vendégszöveg van a filmben, például egy Bánffy Miklós szöveg az Erdély-trilógiából, amelyet az egyik Bánffy Miklós és Carola közötti párbeszédnél használtam fel a helyzetre igazítva” – fogalmazott.
„Végtelenül segítő közegben forgattunk mindössze hét napot, nagyon feszített munkatempóban. Egyikünk épp forgatta a jelenetet, a másik közben rendezte be a következő helyszínt, a harmadik pedig öltöztette a szereplőket, de valahogy nagyon megértettük egymást. És azt érzem, hogy nagyon sok szeretet volt a közös munkában és sokan csak szeretetből segítettek nekünk. Ezért tudott ez a film elkészülni ilyen szépen és ilyen gyönyörű helyszíneken” – beszélt a többrendezős munkafolyamatról Bertha Lívia. Hozzátette: nagyon fontos, hogy filmes vágóval vágtak, méghozzá az egyik legjobbal Magyarországon, Duszka Péter Gáborral. „Öt-hétszer vettünk fel egy-egy jelenetet, amelyekből összerakta a végeredményt. Sokszor beszélgettünk arról, hogy mi a film üzenete, mit akarunk látni az arcokon, és ő utólag is nagyon sokat hozzá tudott tenni a dramatikus jelenetekhez. Sokat köszönhetünk a bravúros színészeknek is a beszédes színész-tekintetekért” – tette hozzá.
A kolozsvári díszbemutatót követő beszélgetésen adták át azt a Szilvássy Carola lakóházára szánt márványtáblát, amelyen az Éltes Barna szobrászművész által készített medalion áll Szilvássy Carola elhunyt kisfiáról, Hubertusról. Kató Béla református püspök ígéretet tett arra, hogy amint felújították az egyház tulajdonában álló ingatlant, az irodájában álló Bánffy Miklós mellszobrot és a Szebeni gyermekmentésnek emléket állító márványtáblát is elhelyezik az azokat megillető helyre.
Borítókép: A filmben is látható fejdísz eredetijét Bánffy Miklós tervezte. Fotók forrása: Facebook/Video Pontes
