(Ny)elvi kérdések
Vissza

(Ny)elvi kérdések

Azon morfondírozok, így a magyar nyelv napján, hogy mennyire fontos is a nyelv. Minden értelemben, hiszen ha a szájüregben található nyelvre gondolunk, nélküle nem tudnánk enni, de beszélni sem. Más értelemben pedig a nyelv az emberi kommunikáció legáltalánosabb eszköze. Például, ha valakit nem szeretünk, egyszerűen kinyújtjuk rá a nyelvünket… Persze, ha nem akarunk illetlenek lenni, akkor ezt nyelvöltés nélkül is közölhetjük vele – már csak az a kérdés, milyen nyelven, hogy ő is értse.

Ilyenformán a nyelv kérdése egy állandó probléma, már a bábeli zűrzavar óta, lásd legutóbb is mekkora gubancot és felháborodást okozott, amikor sürgősségi rendelet rendelkezett a magyar nyelvű kisdiákok románynyelv-oktatásáról... S ha már az iskolai nyelvoktatásnál tartunk, hát nem kerülgetem, mint macska a forró kását – hogy meg ne égesse a nyelvét –, hanem kerek perec megmondom – mint akinek felvágták a nyelvét –, hogy nekem van ennél nagyobb (ny)elvi bajom is. Mégpedig az elemisták idegen-nyelv oktatásával – értem itt a németet és/vagy az angolt –, azon belül is a nyelvvizsga kérdésével. Mert nem elég, hogy sok szülő a gyerekét már óvódás korában különórákra járatja, jelenleg az a trend kezd körvonalazódni: a gyereknek negyedik osztály végére már kell, hogy legyen nyelvvizsgája, hiszen csak így biztos, hogy ötödikben bármelyik „jó” iskolába bejut.

Nem kérdés számomra, hogy a nyelv mindig is az érvényesülés egyik kulcsa volt – kinek így, kinek amúgy… –, de azt, hogy egy negyedikes gyermeknek hivatalos (még ha gyerekszintű is) nyelvvizsgát kelljen tennie, nem tudom elfogadni. Talán nem elég stresszhelyzet számukra a második és negyedik osztályos országos felmérő? Talán a rivalizálást, mert valahol erről van szó, már ilyen korán beléjük kell nevelni?

Mert ugyan nem kötelező a nyelvvizsga, de ha már egyvalaki elkezdi egy osztályban, akkor az valóságos láncreakciót vált ki. Melyik szülő akarná, hogy a gyermeke „lemaradjon” a többiektől? Hogy pont az övé legyen az, aki első lesz a vonal alatt azért, mert nem volt nyelvvizsgája?

A heti külön angolórák és a vizsga maga egyáltalán nem olcsó mulatság – elvégre épp itt van a kutya elásva: milyen jó biznisz ez valakiknek! –, de a jó szülő a gyermekéért a csillagot is lehozná az égről. Hogy a gyerek nem akarja, vagy nincs érzéke hozzá? Nem baj, elvégre ő 10 évesen még nem tudhatja, mi a jó neki. És különben is, a szülő dönt a gyermeke helyett annak 18 éves koráig, asszerint, amiről meg van győződve, hogy jó.

De vajon mi jó ma egy 10 éves gyereknek? A nyelvtanulás és pluszórák vagy a játék? Egyáltalán, meddig tart manapság az a bizonyos „boldog gyermekkor”? És hol az igazság ebben a nyelvi kérdésben? Tényleg nem lehet bepótolni azt az idegennyelv tudást majd serdülőkorban, netán húszévesen, ha megvannak a kellő alapok? Nem hinném. Azt viszont igen, hogy ezt a kellő alapot egy jó tanár az iskolában is le tudja fektetni, nem kell hozzá különóra és nyelvvizsga.  


EZ ÉRDEKELHETI
MÁSKÉP(P) ROVAT CIKKEI

ROPOGÓS ROPOGÓS

Meghalt Grendel Lajos író
"Kapzsisági illetéket" vet ki ...
Johannis bejelentette, hogy ezentúl ő ...

NÉPSZERŰ NÉPSZERŰ

  • „Minél több házból esténként világosság ...
  • Életműdíj, gumicukorból
  • Centenárium más szemszögből
  • Búcsú doktor Lőwy Károlytól
  • A lélekről beszélgettünk...