Kolozs megyében tegnap délután 38 településen kondultak meg a harangok 100 másodpercre, összességében pedig – Kolozsvárt leszámolva – 47 településen emlékeztek meg a trianoni évfordulóról. Tordaszentlászlón egy teljes órán keresztül harangoztak, Kisbácsban 5 percig, Széken pedig 14 órától kétóránként megkondult a harang. A koronavírus-járvány kapcsán érvényben lévő szigorítások miatt azonban csupán a megye néhány településén szerveztek további megemlékező rendezvényeket, így mindössze Nyárszón, Kisbácsban, Ótordán, Kolozson és Várfalván tartottak istentiszteletet/szentmisét vagy áhítatot. Koszorúzásra a megyeszékhelyen kívül Körösfőn és Aranyosgyéresen volt példa, míg Várfalván tíz szilvafát ültetek és őrtüzet is gyújtottak. Magyarvistán és Bálványosváralján a harangszó mellett online filmbemutatókkal emlékeztek a 100 éve történtekre, míg Désen kitűzték a fekete zászlót a katolikus templom tornyába, a szamosújvári cserkészcsapat pedig tűzgyújtással emlékezett.
Barabás Zsolt várfalvai unitárius lelkész és Kolozsi Ernő, a várfalvai RMDSZ-szervezet elnöke lapunknak elmondta: a megemlékezés délután 17.30 órakor kezdődött a 100 másodpercig tartó harangszóval, majd áhítaton emlékeztek az évfordulóra. Emellett az egyházközség tulajdonát képező területen tíz szilvafacsemetét ültettek el. Szürkületkor pedig a kultúrotthon és a temető előtti területen gyújtottak őrtüzet, és felhívták telefonon az Óbuda-Békásmegyeri Önkormányzat Baráti Társaságát, amellyel testvértelepülési kapcsolatot ápolnak.
Balló Tamás és Antal Géza a megyei RMDSZ nevében koszorúztak az Irisz-telepen
Csoma Botond az RMDSZ Kolozs Megyei Szervezetének elnöke videóüzenetben tolmácsolta a 100 éves évfordulóhoz kapcsolódó gondolatait. „Száz évvel ezelőtt dédszüleink és nagyszüleink feje felett átrendezték a határokat. Nem kérdezték meg őket, de megtörtént. Érthető, hogy a román nemzetnek nagy öröm ez a pillanat, de nekünk, magyaroknak óriási veszteség és szomorúság” – fogalmazott Csoma.
„Magyarnak lenni Erdélyben, Romániában nem csak egy rubrika a népszámlálási kérdőíven, hanem kihívás is egyben. Kihívás, mert minden évtizedben másképp kellett megélnünk magyarságunkat, itt Kolozsváron is. Kihívást jelentett a nyolcvanas években, amikor gyerek voltam, a kilencvenes évek vadnacionalizmusában és napjainkban is az, amikor kulturálisan, nyelvileg és lelkileg a magyar nemzet részeinek tekintjük magunkat, de közben naponta bizonygatnunk kell, hogy nem jelentünk veszélyt a román állam számára” – tette hozzá a szervezet elnöke.
Kós Károly szobra az Irisz-telepi református templomkertben
„Száz évvel Trianon után itt, Kolozsváron, mi magyarok, itthon érezzük magunkat ebben az országban. Magyarként akarunk megmaradni száz év után is elkerülve az asszimilálódást. Trianonról meg kell emlékezni, de nem hagyhatjuk, hogy a trianoni trauma meghatározza mindennapjainkat. Az utóbbi száz évben megtanultuk az együttélés szabályait. Voltak feszültebb pillanatok, voltak jobb időszakok és ez valószínűleg az elkövetkezőkben is így lesz. Az elmúlt száz év jó és rossz tapasztalatából kiindulva kell építkeznünk, mert mi itthon vagyunk” – összegzett Csoma Botond.
Fotók: Serar Szabolcs
