„Nagy téglát tettek le a kolozsvári történelmi irodalom épületébe”

GYŐRI TAMÁS

Az Erdélyi Múzeum-Egyesület (EME) Bölcsészet-, Nyelv- és Történettudományi Szakosztálya által szervezett, a székházban megtartott eseményt Biró Annamária, az EME tudományos munkatársa, felelős kiadója vezette, beszélgetőtársai a kötet szerkesztői és/vagy szerzői minőségében: Lupescu Makó Mária középkorász, a Babes–Bolyai Tudományegyetem (BBTE) Középkor-, Újkortörténet, Levéltár- és Könyvtártudományi Tanszék vezetője, egyetemi docens; Lupescu Radu művészettörténész, a Sapientia Erdélyi Magyar Tudományegyetem Európai Tanulmányok Tanszékének docense; Gaal György irodalom- és helytörténész, Kolozsvár szakavatott ismerője, a Kelemen Lajos Műemlékvédő Társaság és a Házsongárd Alapítvány ügyvezető elnöke; Sipos Gábor egyháztörténész, a BBTE Magyar Történeti Intézetének professzor emiritusa, a Magyar Tudományos Akadémia külső tagja, az EME alelnöke.  

A tanulmánykötet létrejöttének körülményeit Lupescu Makó Mária, a könyv főszerkesztője ismertette. A megemlékezés az 1316 augusztus 19-ei dátumot idézi, mikor Károly Róbert városi kiváltságot adományozott Kolozsvárnak. A város 700 éves története előtti tisztelgés az Erdélyi Történeti Múzeumban bemutatott 2016-os kiállítással vette kezdetét, amelyet ugyanazon év novemberében egy nemzetközi konferencia, majd az előadásokat szerkesztett, bővített változatban közlő, jelen kötet követett. A frissen kiadott könyv 51 várostörténeti tanulmányt tartalmaz, melyekben a hangsúly Kolozsvárra került, azonban olyan városok története is helyet kapott mint Nagyszeben, Szatmár, Buda, Zágráb, vagy a Kárpátokon túli Foksány. A középkori, kora újkori témájú írások mondhatni megszokott módon nagyobb nyomatékot kaptak, jóllehet a 20. század sem maradt reflektálatlanul.

A kölcsönös nyelvismeret felemásságát több meghívott is megjegyezte, amely a jelen kötetben is megmutatkozik. Gaal György a szerkesztők egyensúlyi igyekvéseként értékelte, hogy az 51 tanulmányból 26 román nyelvű, de valójában ez utóbbiból nyolc magyar szerző munkájának román fordítása, illetve román nyelvű közlése. A kölcsönös nyelvismeret hiányát a szerző, egy a kötetben megjelenő névelírással példázta, amely a román kolléga magyar vagy német szakirodalmi olvasottságának hiányára utal. A többnyelvűség problémáját illetően a kötet koncepcióját épp megfordító javaslattal élt, mely szerint nem a magyar és román nyelvű szövegeket kellene angol rezümék kísérjék, hanem az angol nyelvű szövegeket magyar és román rezümék. Meggyőződése szerint az angolt ma már mindenki úgy kell értse, mint az 1800-as évek közepén a latint. A magyar nyelvű tudományosságért küzdünk, de ha ki akarunk lépni szűk körünkből, akkor engednünk kell a tudomány nemzetközi nyelvének – összegezte Gaal György irodalomtörténész. 

Sipos Gábor némi keserűséggel emlékeztetett, hogy a 19. század végén, 20. század első felében tevékenykedő Nicolae Iorga még fontosnak tartotta, hogy minden nemzetből legyen legalább néhány, aki olvas magyarul, de a német és latin olvasottságot természetesnek vették, ma már az sem az. A fiatal román kutatók nemigen olvasnak magyarul, de a román nyelvet ismerő, magyarországi szakemberek is egyre fogynak. Az erdélyi történetírásokban megfigyelhető párhuzamosság itt is szóba került. A szerkesztő mégis abbéli reményét fejezte ki, hogy a magyar történetírásban evidenciának számító művek román nyelvű közlése a kölcsönös megismerést segítik.

A városi rang megemlékezése kapcsán Lupescu Radu arra hívta fel a figyelmet, hogy a kolozsvári polgárok tudatában máig nem alakult ki kultusza az eseménynek, bár más települések ezt ismételten megünneplik, esetenként emlékművet is állítanak a tiszteletére. Az augusztus 19-ei dátum reményei szerint arra is lehetőséget teremt a jövőben, hogy e meghatározó történelmi eseményt a magyar napok keretében rendszeresen felidézzük. A szerző a kötet egyik fontos hozadékának nevezte, hogy az elmúlt évtizedekben a város közművesítésével kapcsolatos ásatások eredményeit is közli, melyek jelentős szerepet töltenek be a város középkori topográfiájának megismerésében.    

Gaal György végezetül nagyszerűnek értékelte a gazdag illusztrációval ellátott, színvonalas tanulmányokat közlő kötet megjelenését, s fogalmazása szerint a mű kiadásával „nagy téglát tettek le a kolozsvári történelmi irodalom épületébe”.

Az 548 oldal terjedelemben megjelent tanulmánykötet főszerkesztője Lupescu Makó Mária, szerkesztői Ionuț Costea, Ovidiu Ghitta, Rüsz-Fogarasi Enikő és Sipos Gábor. A kötet a kolozsvári EME gondozásában jelent meg, kiadás éve 2018.