„Itthon is lehet dolgozni, jó orvossá válni”
Beszélgetés dr. Vajas Timeával, „az év családorvosával”
Beszélgetés dr. Vajas Timeával, „az év családorvosával”
Vissza

„Itthon is lehet dolgozni, jó orvossá válni”

Május 17-án adták át Budapesten a Magyar Tudományos Akadémián „Az év családorvosa a Kárpát-medencében” című pályázat díjait, az erdélyi kitüntetett dr. Vajas Tímea kolozsvári házi orvos. Az elismerés, amelyet az 50 éves Magyar Általános Orvosok Tudományos Egyesülete (MÁOTE) hozott létre, a 2017. évben kiemelkedő tevékenységet nyújtó családorvosoknak ítélték oda a kurátori jelölés és lakossági szavazat alapján, Magyarországon és a határon túl, régiónként egy-egy személynek. Erdélyből dr. Vajas Tímea (Kolozsvár ) és Darabantiu Adrian (Arad) volt a két jelölt.

– Számítottál rá, hogy neked ítélik oda az év családorvosa díjat?

– Hatalmas meglepetésként ért a hír, be kell vallanom, első hallásra hihetetlennek tűnt. Nagyon örültem neki, hiszen ez az elismerés a legnagyobb díj, amiről orvos pályafutása során álmodhat. Ahogyan Prof. Dr. Balogh Sándor, a MÁOTE elnöke is elmondta a díjátadó ünnepségen: nekünk, orvosoknak egy ilyen díjat megnyerni annyit jelent, mind a színészeknek az Oscar! Ez komoly elismerés a betegeim részérőla munkásságomért, ami nagyon nagy erőt ad és lendületet a folytatásban.

– Miért pont a házi orvosi hivatás mellett döntöttél? Miben látod a szakirány erősségét?

– Azért választottam ezt a szakot, mert úgy éreztem, itt léphetek egy kicsit tovább az orvoslás határain. Itt sokkal közelebb kerülünk a pácienseinkhez, így nem csak az orvoslásra váró fizikai problémáikat érthetjük meg, hanem a lelkieket is.

A második szempont, amiért ezt a szakot választottam, az az, hogy ezen a téren mindig tudok fejlődni, a fejlődés pedig fontos, lépést kell tartani az orvostudomány haladásával.

– Mi marasztalt itthon a tömeges orvoselvándorlás dacára?

– A családom és a szülőföldem iránti szeretet. Azt gondolom, hogy aki elkötelezett orvos, és hithűen be szeretné tartani a hippokratészi esküt, az itthon is tud dolgozni, állást találni. Igaz, számolni kell azzal, hogy az anyagi megbecsülés nem ér fel a külföldön keresettel, és a bürokráciával is meg kell vívni a harcot nap mind nap, de végeredményben itthon is lehet orvos az orvos.

Kevés időt én is dolgoztam külföldön ösztöndíjasként, de mindig megvolt a honvágy. Szeretem a szülőföldem, itt van a családom, rokonaim, ismerőseim, itt vannak a gyökereim, itt érzem igazán itthon magam. Diákjaimat és fiatal kollégáimat is mindig arra ösztönzöm, hogy ne hagyjak el hazájukat, mert lám, itt is tud dolgozni, aki akar.

– Milyen tapasztalataid vannak az orvos-beteg kapcsolat terén? Mennyi idő jut a gyógyításra, tényleges betegellátásra az egyre sokasodó bürokratikus teendők mellett?

– Úgy vélem, az orvos-beteg kapcsolata legalább annyira fontos, mind a helyes diagnózis megállapítása. A gyógyulás ott kezdődik, ha ez a kapcsolat működik, pontosabban, ha jól működik.Nagyon fontos, hogy a beteg megbízzon orvosában, bizalmasan elé tárja panaszait, megnyíljon. Ha sikerül megteremteni ezt a bizalmas viszonyt, akkor a páciens a kezelést is jobban betartja. Ez sokat segít az orvos munkásságában is.

Sajnos, napjainkban egyre kevesebb idő jut az orvoslásra. Papírokkal vagyunk elhalmozva, a rendszer 15 percet szabott meg egy betegre. Ezen szűkös időkeretben előbb meg kell hallgatni a beteg panaszait, aztán meg kell vizsgálni őt, kezelést felírni, elmagyarázni, hogy pontosan mi a diagnózis, mit jelent, mire kell vigyáznia, és megértetni vele, hogy mi a teendő, illetve a helyes kezelés betartásának fontosságát. Ezek után aláíratunk még néhány papírt is a beteggel, és mindez 15 alatt, ami nagyon kevés idő!

– Hogyan képzeled el az ideális házi orvosi praxist? Milyen feltételeknek kellene teljesülnie?

– Az ideális praxis számomra az lenne, ha csak az orvoslással foglalkoznánk. Ha lenne megfelelő idő a beteg meghallgatására, ha lenne felszereltségünk, ha lennének keretek bizonyos paraklinikai vizsgálatok elkészítésére, ha a kért vizsgálatokra nem kellene napokat, hónapokat várni. Külföldön a családorvos labormintákat, ultrahangot, sőt még CT/MR-t is kérhet vagy készíthet, ami elősegíti a korai diagnózist.

– Szerinted van-e előnye a rendszer informatizálásának? Átláthatóbb, könnyebben követhető így a beteg útja a rendszerben?

– Nem, sajnos. A beteg semmiképp sem követhető a rendszerben. Habár az ígéretek arról szóltak, hogy az egészségügyi kártya minden adatot tartalmaz majd, és hogy ennek köszönhetően a beteg állapota nyomon követhető lesz, ez a jelenlegi helyzetben egyáltalán nincs így. A kártyán a személyes adatokon kívül semmi más nem szerepel. Nem látjuk a kórelőzményt, oltásokat stb. Ha a beteg szakkezelésen vett részt, be volt utalva a kórházba, ahol a kilépő papírjával a receptjét is megkapta, vagy ha a járóbetegambulancián látták el a tüneteket, a kártyán mindennek semmi nyoma. Csak azokat az adatokat láthatom, amit én állítottam ki.

– Már maga a családorvos kifejezés is tartalmazza a család szót, ami meghitt, bizalmas kapcsolatot feltételez. Te hogy érzed, megvan a lehetőség egy bensőséges kapcsolat létrejöttének?– Igen. Ebben a szakban a beteget pici, alig pár napos korától egészen felnőtt koráig követhetjük. Fontosnak tartom, hogy a család összes tagja ugyanahhoz a háziorvoshoz tartozzon, így a családban előforduló egészségügyi problémák, az örökletes betegségek, a fertőzéses diagnózisok is nyomon követhetők. Fontos az is, hogy a gyerek kicsi korában szívesen jöjjön el a doktor nénihez, mert akkor később is bizalmas lesz kezelő orvosa iránt.

EZ ÉRDEKELHETI
ÉLETMÓD ROVAT CIKKEI

ROPOGÓS ROPOGÓS

Csendőrség: nem volt halált okozó ...
Nem lesz rendkívüli ülésszak, Dragnea ...
VIDEÓ - Komolyan veszik a parkolási ...

NÉPSZERŰ NÉPSZERŰ