„Ez a díj a legszívmelengetőbb”
Fekete Ibolya kapta a Sárga csikó-díjat
Fekete Ibolya kapta a Sárga csikó-díjat
Vissza

„Ez a díj a legszívmelengetőbb”

Életműdíjat kapott Fekete Ibolya filmrendező, forgatókönyvíró, egyetemi tanár a 19. Filmtettfeszten szombaton. A díjátadót a Bolse Vita című film vetítése követte, amely után közönségtalálkozót tartottak a díjazott rendezővel.

A Sárga csikó-díjat 2012-ben alapította a Filmtett Egyesület, és azóta évente adja át olyan alkotóknak, akik munkásságukkal segítik az erdélyi filmszakmát. A díjat az első erdélyi játékfilmről, a Sárga csikóról nevezték el, tervezője Jankó Szép Noémi.

Virginás Andrea egyetemi docens laudációjában felidézte a Fekete Ibolyával való közös emlékeit, kiemelvén a vele készített első interjúját.

Az életműdíjat – amellyel egymillió forintos jutalom is jár – Kósa András László, a bukaresti Balassi Intézet igazgatója, és Zágoni Bálint adták át. Fekete Ibolya köszönőbeszédében elmondta: régóta jár Erdélybe a Sapientiára tanítani, és mindig jókedvvel jön, mert a hallgatók tehetségesek, frissek, váratlan ötletekkel állnak elő. Hozzátette: ebben persze van némi tartozás a felmenői felé is, akik Magyarországra emigráltak Erdélyből. Ugyanakkor sosem gondolta volna, hogy az örömmel végzett projekteknek elismerés jár: „Azonban nagyon hálás vagyok nektek, hogy ti így gondoltátok. Ez a díj nemcsak értékes, de a legszívmelengetőbb mindazok között, amiket valaha kaptam” – zárta beszédét a filmrendező.

A díjátadó után láthattuk Fekete Ibolya első rendezését, az 1996-os Bolse Vita című filmet. A filmdráma 1989 nyarán játszódik, amikor Magyarország megnyitja nyugati határát, és vele együtt a lehetőség kapuját is. A történet főhősei két fura, kissé zakkant zenész, Jura és Vagyim, akik Oroszországból érkezve ragadnak Budapesten. A későbbiekben csatlakozik hozzájuk a szintén orosz Szergej, a brit Maggie és az amerikai Susan. A csapat egy Erzsi nevű nőnél ismerkedik össze, aki szállást biztosít nekik. Ki-ki próbálgatja a maga szerencséjét Budapesten, a film pedig ezt próbálja bemutatni.

A vetítés utáni közönségtalálkozón Fekete Ibolya elmondta: a filmet valós személyekkel megtörtént események ihlették, a bemutatott karakterekkel a Bolse Vita nevű romkocsmában ismerkedett meg, akikkel dokumentumfilmet készített, amelyhez a későbbiekben forgatókönyvet írt, ennek megvalósulását láthatjuk a nagyjátékfilmben. Hozzátette, a forgatásnak az idő volt a legnagyobb ellensége: a film ugyan ’96-ra készült el, de a határok megnyitásáról szóló képkockákat ’89-ben vették fel, ez képezte a film szerkezetének vázát. A rendező profi és amatőr színészekkel dolgozott, elmondása szerint nem volt nehéz megértetnie magát az orosz és angol színészekkel. A filmben Jura és Maggie nem beszélik egymás nyelvét, kézzel-lábbal, félszavakkal kommunikálnak egymással, ez a valóságban is hasonlóan működött. Fekete Ibolya hozzáfűzte: kis idő elteltével a színészek már ráhangolódtak egymásra, és ösztönösen játszottak. A rendezőtől azt is megtudtuk, hogy nem volt veszélytelen a forgatás, a piacon forgatott jelenetek felvételei miatt például az ukrán és orosz maffiával is egyezkednie kellett a stábnak.

(Borítókép: Zágoni Bálint és Fekete Ibolya. Fotó: Filmtettfeszt)

 

 


EZ ÉRDEKELHETI
KULTSZÍNTÉR ROVAT CIKKEI

ROPOGÓS ROPOGÓS

Koronavírus - Az egészségügyi, ...
VIDEÓINTERJÚ - A rendőr-főfelügyelő ...
Koronavírus – immár 42 haláleset ...

NÉPSZERŰ NÉPSZERŰ