MÜLLER ERIK
– Gyerekként kiközösítettek - erre hogyan gondolsz vissza?
– Mivel csodálatos szüleim vannak, elég erőt és bátorságot kaptam ahhoz, hogy túllépjek az emberi ostobaságon. Felsősökkel kezdtem barátkozni, velük kosaraztam és egy évig minden nap vicceket meséltem, aztán már ők követelték a viccet. Tehát ott működött az eszmecsere. De a kirekesztettség élménye nem múlik el. Hasznos kellemetlenségnek aposztrofálnám, ha most visszagondolok rá.
– Miért tartottad fontosnak a felszólalást?
– Színészként is mindig a problémák közlése vagy megoldása volt a célom az adott karakterrel kapcsolatban, amit éppen jálszottam. De most nem egy szerep gondolkodásmódján keresztül szeretném kifejezni az engem foglalkoztató problémákat, mert ez kevés emberhez jut el. A hírnevet vagy ismertséget csakis az engem foglalkoztató ügyek terjesztésére szeretném használni. Régen például mindig bántott, ha egy ügynek, amiben hiszek, nem én vagyok az arca, mert nem vagyok elég közismert.
– Arra gondoltál-e, hogy ezzel majd háttérbe szorul a színész Molnár Áron?
– Tudtam, hogy bonyolultabb lesz az életem. Sokkal több szervezést igényel és sokkal többet vagyok a telefonomban, mint szeretnék. Nem jutok el mindenhova, ahova kellene (iskolák, beszélgetések), de ezen változtatni kell és még több időt felszabadítanom, hogy a projekttel foglalkozhassak. A színészet mindig is az elsőszámú szakmám lesz. De ha háttérbe is szorul, az tudatos.
– A feleséged szerzőként is besegít...
– A feleségem egy fantasztikus alkotó, aki a társam mindegyik projektben. Most kaptam egy újabb támogatást, mert a húgom hazajött Amerikából, ő mesterszakon végzett antropológiából, és nagyon sokat beszélgetek vele ezekről a témákról. Nagyon komoly elme. A szüleim is mindig, mindenben támogattak. Ők azok, akiknek a véleményére igazán adok.
– Általában a félelem jellemzi az embereket. Téged hogyhogy nem?
– Ha meg kellene fogalmaznom mi ellen vagyok igazán, az a félelem lenne. Az, ami minden rossznak a táptalaja. Egy beszélgetés minden második kérdése az, hogy nem félek-e? Ez is azt mutatja, hogy rengeteg a munkánk. Akkor leszünk igazán jó úton, ha ez a kérdés már nem tevődik fel a számaink kapcsán.
– Hozott-e változást az életedben az első rap a YouTube-on?
– Én is bátrabban kérdezem meg az embereket az együttműködésről. Nekem is sokkal jobban kinyílt a szemem. Elképesztően klassz művészekkel, gondolkodókkal találkozom és érzem, hogy felém is sokkal nyitottabbak az emberek. Sok minden változik, én is, már nem ugyanaz a srác vagyok, aki elkezdte ezt a projektet. Pontosabban kell fogalmaznom és a céljaim is összetettebbek.
– Milyenek a visszajelzések?
– Nagyon sok támogatást kapnak a klippek, emberi és szakmai téren. A legszebb, hogy többes számban lehet megköszönni, mert olyan csapat áll az ügy mögött, amilyet csak álmodni mertem. Duda Éva koreográfus, rendező, Molnár Imola kreatív kobold, Horgas Péter látványtervező, Kúnert Péter, Keresztes Gábor, Furák Péter zeneszerzők, Kis László Marcell, Bánfi Róbert operatőrök, Varga Máté vágó, diákok, tanárok, igazgatók, újságírók, és még sorolhatnám, és ennél még többen leszünk!
– Mi a terved a noÁr-jelenséggel?
Szeretném, ha ez egy brand, egy jó értelembe vett mozgalom lenne. A tudás, az érvek és bátorság mozgalma. Ahol nem kell, hogy egyet gondoljunk, de nem vagyunk ellenségek. A cél folyamatosan változik, projekt és számfüggő. Fogalmak tisztázása, az oktatás problémáinak továbbgondolása, vagy a generációnk felelőssége.
– Célod, hogy gondolkodásra bíztasd az embereket. Milyen témákat tervezel feldolgozni?
– Sok téma van: egészségügy, hatalommal való visszaélés, környezetvédelem, szexuális zaklatás. De egy ilyen zeneszám és klip sok utánajárást és szervezést igényel. Ráadásul mindenki szívességből és szívből van benne a noÁr projektjeiben. Ez a legnehezebb. Egy idő után nem élhetek vissza senkinek az idejével és munkájával. És nem szeretném, ha egy idő után bárki ingyen dolgozna. De ez még a jövő zenéje. Először meg kell mutatnunk, hogy valódi értékeket képviselünk, valódi ügyekért harcolunk. A visszajelzések mutatják, hogy az emberek nem csak hallgatják a számokat, hanem használják is, beszélgetéseknél, vitáknál. Ez volt a cél, hogy eszköz legyen a zenénk, ami katalizátorként hat. Szerintem jó úton vagyunk.
