„A szabadság felelősséget jelent, nem elszalasztott alkalmakat”
Egyre több fiatal ünnepli Kolozsváron március 15-ét
Egyre több fiatal ünnepli Kolozsváron március 15-ét
Vissza

„A szabadság felelősséget jelent, nem elszalasztott alkalmakat”

Jó érzéssel tölthet el mindannyiunkat a tudat, hogy egyre több fiatal érzi magáénak március 15-ét – legalábbis ezt tükrözte az ifjabb nemzedéknek az 1848–1849-es forradalom és szabadságharc tiszteletére szervezett március 15-i kolozsvári ünnepségen való nagyszámú jelenléte. Ugyanilyen jó érzést ébreszthet az is, hogy az ünneplők sorában láthatók voltak babakocsit tologató anyukák és édesapák, illetve unokáikat kísérő nagyszülők is. Közéjük tartozik Szabó Máté is, aki nagymamájával együtt idén is nagy lelkesedéssel jött el a forradalmárokra emlékezni, és büszkén közölte, hogy éppen ma ünnepli negyedik születésnapját. Az ifjak és idősek közösen vettek részt az amúgy békésen zajló kolozsvári megemlékezésen, amelyről ezúttal sem hiányozhatott az ünnepi felvonulás, az ökumenikus istentisztelet, a Bem- és Petőfi-tábla megkoszorúzása, valamint a délutáni ifjúsági program és kulturális műsor.


 
Idén a hagyományostól eltérő útvonalat jelöltek meg a szervezők az ünnepi felvonulásnak és az ökumenikus istentisztelet helyszíne is változott, a főtéri Szent Mihály-templom helyett a Szentháromság (piarista) templomban zajlott. Ám nemcsak ez számított „újdonságnak” az idei megemlékezésen, valamilyen, előre nem közölt okból kifolyólag egyik rendezvény sem a meghirdetett időpontban kezdődött, hanem nagyjából 10 perccel korábban. Emiatt azok, akik 11:15-re a Protestáns Teológia Intézethez mentek, hogy csatlakozzanak a felvonuláshoz, csak futva érhették utol a 11 óra körül útnak indult ünneplő tömeget, míg azok, akik a program szerint meghirdetett 13:20-ra érkeztek a Biasini szállóhoz, lemaradtak a világi méltóságok köszöntőinek javáról.

A 11 óra után kezdődött felvonulás során a menet incidensek nélkül érkezett meg a piarista templomba, ahol ökumenikus istentisztelet kezdődött: Veres Stelian plébánoshelyettes, Bibza Gábor, az Erdélyi Református Egyházkerület esperese, Bálint Benczédi Ferenc unitárius püspök és Fejér Olivér evangélikus püspöki titkár hirdetett igét, majd a négy történelmi erdélyi magyar egyház képviselője megáldotta a gyülekezetet. Közreműködött a református, az unitárius kollégium és a Báthory-líceum kórusa Székely Árpád, Ördög Ödön és Potyó István karnagy vezényletével.

– Nap mint nap tisztogassuk önmagunkban a szabadság valóságát. Ne engedjük, hogy saját önzésünk, képmutatásunk révén megsérüljön. Az 1848-as forradalom elbukott, mégis így vált elpusztíthatatlanul élővé szabadságharcunk miértje: magyarnak és szabadnak lenni bárhol a Kárpát-medencében. Ezért kell imádkoznunk a továbbiakban is. A forradalom és a szabadságharc hősei olyan örökséget hagytak ránk, amelyeket oltalmazni minden nemzedék becsületbeli kötelessége. 1848–49 tanulságait levonva az erdélyi nemzetiségeknek együtt kell építeni a jelent és a jövőt. Ugyanakkor tiszteletben kell tartani a nemzeti kisebbségek jogait – hangoztatta Veres Stelian plébánoshelyettes. 

Bibza Gábor református esperes Mózes könyvét idézve arra buzdította a jelenlevőket: hirdessenek szabadságot a föld minden lakójának. – A nemzeti ünnep alkalmával is Istentől kérjük a segítséget. Isten legyen azokkal, akik áldozatot vállalnak nemzetünkért. Imádkozzunk a szabadságért, és adja Isten, hogy a föld szabaddá váljon, nemzetéhez visszatérve mindenki ünnepelni tudjon. Imádkozzunk az otthonért, a megmaradásért – hangoztatta Bibza Gábor. 

Bálint Benczédi Ferenc unitárius püspök beszédének alapgondolatát Ézsaiás próféta könyvéből választotta, amely a bilincsek leoldására és az elnyomottak szabadon bocsátására figyelmeztet. – Jó itt állni ebben a hajlékban, a különböző felekezetekkel együtt, és közösen imádkozni nemzetünk javáért, magyar népünk jövőjéért. Igaz ez akkor is, ha még sokszor érezhető, milyen nehéz ünnepelni. Nem csak azért, mert régi a múlt, hanem elsősorban azért, mert eltávolodott tőlünk a forradalom eszméje. A forradalom lényege és a külső események külön életet kezdtek élni. A külsőség megmaradt, a lényeg azonban, a szabadság igénye, elhalványult. Sajnos, ma nem a szabadság eszméje áll az ünnepség középpontjában, hanem az akkori emberek cselekvése. Fordítsuk figyelmünket a tartalom felé. Tekintsünk a múltba, és keressük a ma is megfogalmazódó mondanivalóját – mutatott rá beszédében Benczédi.  

 

Fejér Olivér, az evangélikus-luteránus püspöki hivatal titkára hálásan mondott köszönetet Istennek, hogy megajándékozott minket a szabadsággal, és nemzedékről nemzedékre kitartott mellettünk. – Add lelked erejét, hogy a közösségünket építő, szabad és felelős élet példamutatói legyünk. A mi szabadságunk a te szelíd uralmadban van. Taníts minket szabaddá válni a szeretetre – imádkozott Fejér Olivér. 

A Szózat, a Himnusz eléneklése és az egyházi méltóságok áldása után az ünneplő közösség kivonult a piarista templomból.

Oláh Emese: vajon mi képesek vagyunk lámpafénnyé válni?

A kolozsvári Biasini szálló előtt szervezett ünnepséget gróf Széchenyi István szavai lengték be, az ünnepi beszédsorozatot a gróftól származó „Tiszteld a múltat, hogy érthesd a jelent, és munkálkodhass a jövőn!” idézettel indították és zárták, véletlenül. A gróf intő szavaival indította az ünnepséget Oláh Emese, Kolozsvár alpolgármestere, majd ugyanezzel az idézettel zárta beszédét az ünnepség utolsó felszólalója, Lőrincz István Zoltán, a kolozsvári ifjúság képviselője.

Szemerkélő esőben, a magyar, román, az Európai Unió, valamint a székelyek himnuszának eléneklésével kezdődött a ceremónia, majd elsőként Oláh Emese, Kolozsvár alpolgármestere köszöntötte az ünneplő közönséget. 

Oláh Emese elmondta, a gróf Széchenyi István fentebb idézett szavainál számára nincsen aktuálisabb üzenet március 15-én, hiszen ezek a szavak aktuálisak voltak a múltban, és aktuálisak lesznek a jövőben is. – Ezek a szavak állandó tükröt mutatnak nekünk, kolozsvári magyaroknak. Ebbe a tükörbe most jó belenézni, és érdemes tervezni. Ettől lesz ez az ünnep a tervezés ünnepe – fogalmazott.

– 1849 januárjában Petőfi így fogalmaz: „Mi vagyunk a lámpafény”. Vajon mi képesek vagyunk lámpafénnyé válni? Vagy egyáltalán vállaljuk-e ezt a szerepet, vagy hagyjuk kialudni ezt a fényt? Egyénenként tervezzük a jövőt, vagy képesek vagyunk közösen megtenni azt? – fogalmazott az alpolgármester-asszony, majd választ is adott a kérdésekre. Elmondta, mint kisebbség a romániai magyarság nem hagyhatja, hogy mások döntsenek helyette, a kisebbség szabadsága és jogai nem képezhetik alku tárgyát. – Tudjuk, hogy jogainkat, az erdélyi magyarság jogait, az őshonos kisebbségek jogait csak európai szinten lehet és kell garantálni. És nekünk bele kell szólnunk ebbe a törvénykezésbe, hogy ne mások mondják meg mi a jó nekünk – tette hozzá.
Oláh Emese arra szólította fel a hallgatóságot, hogy Petőfiék mintáját követve ne csak tiltakozzon, hanem cselekedjen is, hiszen csak akkor válhat a romániai magyarság szabaddá, hogyha felvállalja identitását, ha értelmezni és alkalmazni tudja a történelmi tapasztalatot. Hiszen csak így teremthetnek országból hazát.

– Márpedig ez az ország a mi hazánk is. Ahol mi akarunk dönteni arról, hogy a gyerekünk magyar iskolába járjon, mert ott színvonalas oktatást kap. Arról, hogy a magyar nyelvű egyetemi oktatás természetes legyen, hogy a biztonságos megélhetéshez szükséges tudás hozzáférhető legyen számunkra. Igen, ez a mi hazánk is, ahol akkor leszünk szabadok, ha megszerezni és használni leszünk képesek ezt a tudást, ha nem maradunk ki a változásokból. Akkor elmondhatjuk, hogy képesek vagyunk lámpafényként működni, ahogy Petőfi hitte, és a kokárda nemcsak a szabadság szimbóluma lesz, hanem a döntés jele is. Annak a bizonyítéka, hogy értjük a jelent. Mert a szabadság felelősséget jelent, nem elszalasztott alkalmakat. Számunkra a szabadság kisebbségi jogaink tiszteletben tartását és közösségünk fejlődését jelenti. Álljunk ki együtt Európában a magyar szabadságért! – zárta beszédét az alpolgármester.

Dăncilă: támogatjuk a nemzeti önazonosság szabad kifejezését

Románia miniszterelnöke magyarokhoz intézett március 15-ei ünnepi köszöntőjét Györke Zoltán, Kolozs megye alprefektusa olvasta fel a kolozsváriaknak. A miniszterelnök köszöntőjében arról biztosította a nemzetiségeket, hogy a román állam továbbra is teljes elköteleződéssel támogatja a nemzeti önazonosság szabad kifejezését, a nyelvi és kulturális értékek, valamint a hagyományok megőrzését.

Dăncilă kifejtette, a nemzeti és kulturális önazonosság támogatása, védelme és kinyilvánítása a román kormány és a román soros EU-elnökség állandó feladatai közé tartozik, ezért Bukarest erősíteni kívánja az Európai Unió „egység a sokszínűségben” jelszó által kifejezett alapvető elvét. Rámutatott: a román állampolgárok nemzetiségüktől függetlenül mindig bizonyították, hogy tudnak együtt élni és együtt építeni olyan nyílt társadalmat, amely mindenki számára azonos jogokat és esélyeket biztosít. 

– Mindnyájunk hagyományainak, értékeinek és önazonosságának tiszteletben tartásával, illetve a közös cél által egyesítve jobb életet tudunk teremteni valamennyi állampolgár számára – fogalmazott a kormányfő. 
A rendezvényen Orbán Viktor, Magyarország miniszterelnökének ünnepi köszöntőjét Mile Lajos, Magyarország kolozsvári főkonzulja tolmácsolta. (A miniszterelnök üzenete a 4. oldalon olvasható – szerk. megj.)

Csoma Botond: a magyar identitás nem valaki ellen nyilvánul meg

Csoma Botond képviselő, az RMDSZ Kolozs Megyei Szervezetének elnöke ünnepi beszédében arra intette a hallgatóságot, hogy tisztelje a forradal­márokat, mert ők életüket adták a szabadságért. – Ma, Erdélyben senkinek nem kell életét áldoznia a szabadságért, szabadon ünnepelhetjük nemzeti ünnepeinket, viszont ez nem volt mindig így – tette hozzá. A parlamenti képviselő üzent a romániai lakosságnak, politikai vezetésnek is, mint elmondta, a többségi nemzetnek meg kell értenie, hogy a romániai magyarok identitása nem valaki, valami ellen nyilvánul meg.

– Mi a jogainkkal, szabadságunkkal nem akarunk senkitől elvenni semmit, csak méltóságteljesen szeretnénk élni Erdélyben. A magyar szabadság nem jelent veszélyt mások szabadságára, a magyar nemzet szimbólumai, amelyek egyben az erdélyi magyarság szimbólumai is, nem jelentenek veszélyt másokra, és nem is aláznak meg senkit. Ezért Kolozsvárról azt üzenjük azoknak, akik azt mondják nekünk, hogy a himnuszunkat csak a zuhanyzóban énekeljük, hogy szégyelljék magukat. A magyar himnusz nem von le semmit a román himnusz értékéből, és nem is akar megalázni senkit – fogalmazott a parlamenti képviselő.

Lőrincz István Zoltán: itthon akarunk érvényesülni

A kolozsvári ifjúsági szervezetek nevében Lőrincz István Zoltán, a Kolozsvári Magyar Diákszövetség (KMDSZ) elnöke szólalt fel. Ünnepi beszédében felidézte, ahogy 171 évvel ezelőtt egy maroknyi fiatal megelégelte azt a rendszert, amiben élt, és kezébe vette a sorsát. A márciusi ifjak akkor ugyanazt akarták, amit ma az erdélyi fiatalság szeretne elérni: itthon maradni, itthon érvényesülni, építeni a jövőt, mondta Lőrincz István Zoltán. Hozzátette: a fiatalság csak akkor tudja ezt a szép jövőt létrehozni, ha közösen formálják, teremtik azt, ha „együtt dolgozzunk egymásért, egy jobb közösségért”.

– Rengeteg lehetőség van Erdélyben, Kolozsváron, viszont be kell fektetnünk a fiataljainkba, velük együtt kell dolgozni, ha változást akarunk. A kolozsvári ifjúsági szervezetek munkásságukkal, tevékenységeikkel ezen a jobb jövőn dolgoznak, tanulva a múlt hőseitől. Az ­ifjúság üzenete ma, 2019. március 15-én egyszerű: itthon akarunk maradni, és ­itthon akarunk érvényesülni – fogalmazott, majd gróf Széchenyi István szavaival zárta beszédét.

Az ünnepi beszédeket a Kalotaszeg Legénytársulat, valamint a Tokos zenekar közös ünnepi előadása követte. A rendezvényt koszorúzás zárta, politikai, egyházi és civil elöljárók helyezték el koszorúikat a Biasini szálló falán álló Petőfi-emléktáblánál.


EZ ÉRDEKELHETI
KÖZHÍR ROVAT CIKKEI

ROPOGÓS ROPOGÓS

A kárpátaljai magyar képviselőjelöltek ...
Dăncilă nem bízik Kövesiben
Az első ember 50 éve lépett a Holdra

NÉPSZERŰ NÉPSZERŰ