BOJAN BREZIGAR
- Romeva úr, ön már több mint 300 napja ül börtönben. Hogy érzi magát? Megsínylette az egészsége?
- Ez számomra már a 331. nap (az interjú január 15-én készült – szerk. megj.), de kollégáim, mint például Jordi Cuixart és Jordi Sánchez, a katalán civil szervezetek két prominens vezetője, illetve Oriol Junqueras alelnök és Quim Forn miniszter több mint 440 napja vannak rács mögött. De jól vagyunk, erőben, nyugodtan.
- Nagyon unalmas lehet, a napok bizonyára végnélkülieknek tűnnek. Mivel ütik el az időt?
- Mi hiányzik a legjobban?
- A börtön távol tart a szeretteinktől, ez nem csak nekünk, hanem számukra is nagyon szigorú büntetés. Nagyon hiányzik a családom, a barátaim … mindenekelőtt a gyermekeim.
- El tudná mondani olvasóinknak, hogy miért tartják fogva? Mivel vádolják?
- Társaimhoz hasonlóan én is politikai fellépésünk miatt ülök börtönben, és azok zártak ide, akik viszont nem a politikai utat tartják járhatónak.
- Valójában mit csinált? Vétkesnek érzi magát?
Olyan bűncselekményekért tartanak felelősnek, amelyeket az európai bíróságok visszautasítanak, és amelyeket mi nem követtünk el. Olyan erőszakos cselekedetekre hivatkoznak, amelyekre nem is került sor. Ezért az egyetlen lehetséges verdiktum valamennyiünk felmentése. Ha mégis elítélnek, azzal kitörölhetetlen szégyenfoltot ejtenek Spanyolország történelmén, jövőjén.
- Ön vezette a Junts pel Si(Együtt az Igenért) koalíciót Katalóniában. Még mindig úgy látja, hogy a katalánoknak kell Katalónia jövőjéről dönteniük?
- Katalóniának joga van arra, hogy demokratikus úton döntsön saját jövőjéről. A döntéshez való jog törvényes és legitim. A népességnek több mint 80 százaléka is évek óta ezt indítványozza. Amikor a lakosságnak ilyen jelentős részebékés honpolgárkéntennyire kitartóan ragaszkodik a véleménynyilvánításhoz ebben az életüket igencsak meghatározó kérdésben, a demokrácia működési szabályai arra kötelezik a mindenkori hatalmat, hogy tegye lehetővé az állampolgárok számára, hogy kifejezzék akaratukat és döntsenek. Ez minden demokrata számára egyértelmű kellene hogy legyen.
- A Junts per Si (Együtt az Igenért)nem párt, hanem két politikai alakulat szövetsége, az ERC (Katalán Köztársasági Baloldal) és a PDECat (Európai Katalán Demokrata Párt) koalíciója. A referendum után felszínre kerültek a két párt köztivéleménykülönbségek. Nem tart attól, hogy a nézeteltérések ártanak a függetlenségi mozgalomnak? Nem a jobbos pártok malmára hajtják a vizet azt kockáztatva, hogy ők nyerik a választásokat Barcelonában jövő tavasszal?
- Nem hiszem, hogy ez lenne a helyzet. Széles konszenzus van arról, hogy haladunk tovább abékés és demokratikus úton; hogy semmiféle elnyomásnak nem szabad visszatartania minket; hogy mi senki fölött nem akarunk győzedelmeskedni, hanemegy etikus, tisztességes, befogadó, gondoskodó köztársaságot akarunk kiépíteni, amely más köztársasághoz hasonlóan nem akar mást, mint kormányozni mindenki javára. És ezt politikai és társadalmi hovatartozástól függetlenül mindenki támogatja.
- A katalán jövőképpontosan ellentéte a szélsőjobb által megfogalmazottnak. Mi elutasítjuk a fasizmust propagáló politikai kultúrát, a gyűlöletet, a xenofóbiát, a hímsovinizmust, a hataloméhséget, a félelemkeltést, hiszen tudjuk, hogy a szélsőjobb ideológia semmiféle értéket nem hordoz.
A spanyol fasizmus, a rossz emlékű Franco rezsim megsemmisítő erővel hatott az emberi méltóság, a szabadság, a társadalmi megbecsülés alapelveire Spanyolországban. Annyi év után még mindig érződnek ennek az időszaknak a komoly utóhatásai bizonyos intézmények esetében, a másság tiszteletéről, a szabadságról és a demokráciáról alkotott mélyen téves felfogásukban.
Nézzük csak meg, kik vannak a szélsőjobbon. Azok, akik a katalánok szavazatát támogatják, nem onnan valók. Egész Spanyolországban a szélsőségesek azok mellé sorakoznak fel, akik visszautasítják a párbeszédet, akik nem megoldásokat szorgalmaznak, csak fenyegetnek.
- Azt hiszem, hogy a Sanchez-kormánnyal is az a probléma, hogy Rajoy-hoz hasonlóan ő is közrendi és nem politikai problémának tartja a katalán kérdést; ez a fajta megközelítés ráadásul a szélsőjobbra is jellemző.
De alternatíva híján, politikai fellépés és bátorság nélkül, a szabadságrólpontosan körvonalazott elképzelés nélkül Spanyolországban a tekintélyelvű, autoriterrendszer fog győzedelmeskedni. Sanchez pedig vésse a fejébe, hogy ez a rendszer a szocialistákat is ugyanúgy maga alá gyűrheti, ahogy az Andalusiában is történt.
- Mi folyamatosan próbáltunk tárgyalásokat folyatni Spanyolországgal, de mindannyiszor kudarcot vallottunk, a válasz mindig visszautasító volt, amihez egyre több represszió, fenyegetés társult. Többen is felajánlották, hogy közvetítenek a tárgyalásokon, mi erre mindig készen álltunk. Maga Juncker elnök mondta, hogy nem a katalánokon, hanem a spanyol félen múlott a dolog. Be kell végre látni, hogy nem az egyeztetésekkel volt baj, hanem egyszerűen azzal, hogy Spanyolország semmiféle hajlandóságot nem mutatott a tárgyalásokra, a párbeszédre. De ismételten hangsúlyoznom kell: a párbeszédnek, egyeztetéseknek nincs alternatívája, eztjelenti a politika, és előbb vagy utóbb a politikának szót kell kapnia.
Minden európai polgárnak fel kell tennie magában a kérdést: vajon természetes az, hogy Európában egy kormányt csak úgy le lehet váltani, mi több, tagjait igazságtalanul bebörtönözni? Természetes ez? Elfogadható ilyesmi az Európai Unióban, együtt lehet élninyugodt lelkiismerettelezzel a modern demokráciákban? .
Megtörténhet ez? Igen, megtörténhet. A gond épp az, hogy ez igenis megtörténhet és ennek mindannyiunk számára aggodalomra kellene okot adnia: nem annak, hogy ilyesmi ma előfordulhat az unióban, hanem hogy meg is történt! És hogyha ilyesmi megtörténik, jogos a kérdés: milyen jövő vár ilyen körülmények között Európára?
- Az UNESCO (Az Egyesült Nemzetek Nevelésügyi, Tudományos és Kulturális Szervezete) képviselőjeként az 1990-es évek elején hangsúlyos szerepet vállalt a Bosznia-Hercegovinában végzett munkában. Milyen tapasztalatokat jelentett ez az időszak ön számára?
- Sokat köszönhetek Horvátországnak, Bosznia-Hercegovinának és népeiknek. Nagyon hálás vagyok nekik; a Balkánon szerzett élmények segítettek hozzá annak megértéséhez, hogy elkötelezettséggel és kitartással mindent meg lehet valósítani. Mindezek fölött megértettem azt is, hogy minden háború, minden erőszakcselekmény lényegében az egész emberiség kudarca, annak a bizonyítéka, hogy képtelenek vagyunk egyezségre jutni a közjó érdekében, együttműködni, hogy ez megvalósulhasson. A béke minden demokratikus társadalomnak egyik alapköve, és egyedüli lehetőség arra, hogy olyan helyek épülhessenek ki a világban, ahol az emberek fejlődni tudnak.
Katalóniának a Balkánnal, és főként Bosznia-Hercegovinával és Szlovéniával való kapcsolatai igencsak szorosak, és én bízom abban, hogy a jövőben erősödni fognak, hogy munkálkodhatunk a népeink közötti kölcsönös egyetértés elmélyítésén.
- Hogyan látja Katalónia jövőjét?
- Katalónia egy olyan útra állt rá, amelyen nem lehet majd sem könnyen, sem gyorsan, sem fájdalommentesen végigmenni, de amelyről már nem lehet visszafordulni.
- És hogyan látja Raül Romeva jövőjét?
- Bármi legyen is a bíróság határozata, a politikai probléma továbbra is marad. A bebörtönzések, a perek, és az elnyomás, amelyet a katalánok ezrei elszenvednek, csak a következményei ennek a problémának. A kérdés marad, de a mi építő akaratunkon és politikai elkötelezettségünkönsemmi sem változtat. Tudjuk, hogy a per semmit nem fog lezárni. Hogy mindez csak a kezdet.
