A könyvklub tagjai egész hónapban olyan regényekről, elbeszélésekről és versekről írtak egymásnak ajánlókat, amelyeket eredetiben és fordításban is volt alkalmuk elolvasni, illetve különféle filmadaptációkról is megosztották élményeiket. A bejegyzések alatti kommentszekcióban rendszerint hasznos eszmecserék alakultak ki, hiszen, míg a könyvet borító alapján nem tanácsos megítélni, addig több, egybecsengő vélemény által annál inkább.
„Számomra borzasztóan szimpatikus az a vonása, hogy egy élmény- és eseménycentrikus irodalmi, kulturális világban ő a művet teszi elénk az asztalra” – jegyezte meg a beszélgetés kezdetén Vallasek Júlia arra vonatkozóan, hogy bár Elena Ferrante kilétére világszerte kíváncsiak az olvasók, többségük elfogadja és megérti a szerző által választott rejtőzködést. Király Kinga kiemelte, hogy titokzatossága ellenére Ferrante nagyon jó interjúalany, írásban megfogalmazott válaszai gyakran felérnek egy-egy kisesszével, amelyekben rendszerint szelíd, de karakán módon áll ki a női irodalom és a női írók mellett.
A meghívottak elmesélték, hogyan találkoztak először a Ferrante-világgal: Király Kinga eleinte a rajongás miatt maradt távol a szerző regényeitől, Vallasek Júlia pedig könnyed vakációs olvasmányt keresett épp, végül mindkettejük számára a Briliáns barátnőm volt az első Ferrante-kötet, ahonnan aztán nem volt visszaút. „Teljes Ferrante-köd szállta meg az agyamat, nem is voltam hajlandó aztán mást olvasni. Beszippantott” – fogalmazott az élménnyel kapcsolatban Király Kinga, Vallasek Júlia elmondása szerint pedig azóta, ha valaki megkéri, ajánljon egy jó könyvet, szinte biztos, hogy egy Ferrante-cím a válasza.
A beszélgetés két meghívottja: Vallasek Júlia és Király Kinga Júlia. Fotók forrása: Facebook.
„A fordítás nagyon nagy alázat” – fogalmazott Király Kinga, aki időrendben a negyedik magyar Ferrante-fordító. Elmondása szerint csak úgy tud állandó kapcsolatban lenni egy életművel, ha a korábbi fordítók munkájára támaszkodik és hagyatkozik. „Az irodalom párbeszéd a meglévő irodalommal” – jegyezte meg. „Számomra mindig nagyon fontos és mindig azt figyelem, hogy megszólalnak-e bennem az eredeti szöveg olvasása közben bizonyos szekvenciák magyarul. Akkor érzem azt, hogy bele merek vágni a fordításba, ha egy köztes csatornán egyszer csak elkezd magyar nyelven is szólni a mű” – fogalmazott a fordítással kapcsolatban. Király Kinga azt is elmesélte, hogy A felnőttek hazug élete magyar nyelvre való átvitelekor az első négy mondaton iszonyú sokat dolgozott, mert szerinte a felütés dönti el, hogy megszületik-e az a szöveg, amivel be tudja húzni az olvasót.
„Én mindig azt mondom a diákjaimnak, hogy, ha fordításkor bizonytalanok, olvassák fel hangosan a mondatot” – jegyezte meg Vallasek Júlia, amivel Király Kinga is egyetértett: „a szöveg egyből kidobja magából a sallangot, a rossz illesztéseket, ha hangosan felolvassuk” – tette hozzá. A fordítás nehézségei közül kiemelte: egy zűrzavaros regényrészletet, a káoszt csak akkor lehet például lefordítani, ha előbb rendet teszünk, majd újraalkotjuk a saját zűrzavarunkat.
„Olykor a banalitásig megy közel a testi és lelki rezdülésekig, tehát olyan dolgokat figyel meg, addig nagyít, amíg eltűnik a világ, amíg a világot kitakarja a tapasztalás” – jegyezte meg a Ferrante történetekben erőteljesen jelenlévő női tapasztalat kapcsán Király Kinga, majd hozzátette: a Ferrante-univerzumra jellemzőek a hatalmas mondatok, az értekező próza és a fondorlatos logika, amivel ezeket a tapasztalatokat a szerző több oldalról is megvilágítja és körüljárja.
A beszélgetés végén érdekes nézői kérdésekre válaszoltak a meghívottak a Ferrante-regények és a fordítások kapcsán. „A műfordítás olyan, mint a barátság: nem akarod birtokolni a másikat, hanem azt akarod, hogy a legigazibb valójában szólaljon meg a te nyelveden” – fogalmazott az egyik kérdésre válaszolva Vallasek Júlia. Király Kinga egy másik kérdés kapcsán pedig megjegyezte, hogy bár kerek egésznek érzi a Ferrante-univerzumot, de szívesen olvasna a szerzőtől a női öregedés és az idő múlásának elfogadása kapcsán.
Új hónap, új tárgykör: a könyvklub februári témája a másság. Vajon mi okozza, hogy annyira különbözően viszonyulunk a mássághoz? A másság elfogadása miért okoz problémát az emberiségnek? Ha valaki nem simul bele az általánosan elfogadott normákba, az azonnal kilóg, és kitaszítottá válik? Tanult magatartás vagy talán örökölt vonás? Ebben a hónapban ezzel a téma- és kérdéskörrel kapcsolatos olvasmányélményeket várnak a klubtagoktól.
(Borítóképen a könyvklub Facebook-csoportjának januári, tematikus borítója)
