„A mézeskalácsot háromféleképpen kell megkóstolni: szemmel, orral, s csak legvégül szájjal”

„A mézeskalácsot háromféleképpen kell megkóstolni: szemmel, orral, s csak legvégül szájjal”
Szabó Kinga, bár nem vallja magát mézeskalács-készítőnek, mégis értő kezekkel formázza a mézeskalács masszáját 25 éve. Keze alól egyedi süteménycsodák kerülnek ki minden alkalomra, ünnepekre, családi eseményekre, de gyermekrajzot is mintázott már meg. Azt vallja, rá kell szánni az időt a mézessütésre. Ha megvan hozzá a kellő zavartalanság, odafigyelés, nagyobb a valószínűsége, hogy úgy sikerül minden, ahogy szeretnénk.

– Népijátszóház-vezetőként (és nem csak), gondolom, mindig fontos volt számodra a hagyományőrzés, a régi receptek, szokások továbbörökítése. Mesélj egy kicsit arról, hogyan szippantott magába ez a világ, és miként váltál Kolozsvár-szerte ismert mézeskalács-készítővé?

– Valóban fontosnak tartom a valódi értékek megmutatását, továbbadását. Hiszem és vallom, hogy nemcsak megismerni, megcsodálni, de megélni is fontos a hagyományainkat, szokásainkat. Megpróbálom a játszóházas foglalkozásokon (is) úgy megmutatni ezeket az értékes kincseket, hogy közben bátorítok kicsit és nagyot, építsék bele a mindennapjaikba azokat. A mézeskalács-készítés, a viaszos tojásírás talán a legbeszédesebb példa lehet arra, hogy igenis, sikerülhet valamicskét visszalopni a mai ember életébe is a régi időkből. Bár felgyorsult életünkben nincs idő a „pepecselésre”, és ez nagy kár, azt tapasztalom, mégis sokan hajlandóak egy szusszanásnyira megállni és úgy igazian, annak rendje-módja szerint elkészíteni az ünnepi mézeskalácsokat vagy a húsvéti írott tojásokat. 

A hagyományaink csodálatos világára úgy huszonöt évvel ezelőtt nyílt rá a szemem a Kallós Alapítványnak köszönhetően. Azóta folyamatosan tanulok, nincs megállás. Csodálatos világ ez. Nem nevezném magam mézeskalács-készítőnek, maradnék a játszóházvezető megnevezés mellett, az azonban biztos, hogy nagy szerelem a mézeskalácsozás. Az, hogy Kolozsvár-szerte sokan tudják, hogy mézeskalácsot készítek szinte folyamatosan, minden alkalomhoz köthetően, örvendetes számomra. Szívesen megosztom bárkivel a tapasztalataimat – ez a mézeskalács világ is olyan, hogy folyamatosan tanulni, fejlődni lehet benne a tapasztalás által.

– Kipróbáltál-e többféle receptet, míg megtaláltad az igazit? Milyen tematikájú mézeseket sütsz? Hiszen ma már minden alkalomra ajándékozható mézes, az esküvőktől kezdve a gyereknapig.

– Valóban, több receptet kipróbáltam, és végül megállapodtam egynél, ami a leginkább bevált. Anyósom receptjét alakítottam kicsit át, azt használom körülbelül húsz éve. Mindenkinek más-más recept lehet az igazi, attól is függ, mit használ valaki, hogy milyen célra készíti a mézeseket. Én azt szeretem, ha a kalácskák formatartóak, nem nagyon nőnek meg sütés közben, hogy ne csak a díszítés, hanem az alak is mutassa a jelentést. Nagyon sokszor ajándékba készítek mézest, és azt szeretem, ha jól „olvasható” az üzenete. Amikor gyermekeknek viszek, megtanítom nekik, hogy a mézeskalácsot háromféleképpen kell megkóstolni: szemmel, orral, s csak legvégül szájjal. A szemünkkel kóstoljuk a formáját, díszítését, az orrunkkal az illatát, s a szánkkal ízlelgetjük, csak piciket harapunk, hogy sokáig tartson...

Mindenféle tematikájú mézest sütök. Egész évben, minden alkalomra. Persze, annyi időt sohasem tudok ráfordítani, amennyit szeretnék... Rengeteg terv kavarog mindig a fejemben, hogy mit készítek el legközelebb, és nagyon sok olyasmi van, amit még soha nem próbáltam ki, de biztosan eljön az ideje valamikor.

– Mennyi ideig tartott a technika tökéletesítése? Mert tudjuk, a kezdő konyhatündér pillanatok alatt elégetheti a sütőbe rakott masszát, ha egyszerre több dologra próbál odafigyelni.

– A technika tökéletesítése most is tart. Néhány alapdolgot még a népijátszóház-vezetői tanfolyamon megtanultam, de tulajdonképpen akkor tanultam meg mindent, amiről mondhatom, hogy tudom, amikor elkezdtem kipróbálni, gyakorlatba ültetni az elméletet. Tapasztalás, gyakorlás alapján lehet megtanulni a mézeskalács-készítést is, mint minden mást. A legfontosabb, amit megtanultam a hosszú évek alatt, hogy rá kell szánni az időt a sütésre. Semmi más „ne fusson a háttérben” – ha megvan hozzá a kellő zavartalanság, odafigyelés, nagyobb a valószínűsége, hogy úgy sikerül minden, ahogy szeretnénk.

– Milyen jótanácsokkal látnád el azt, aki mézeskalácssütésbe vág? Melyek a mézeskalácssütés titkai?

– A legfontosabbak: szánd rá a szükséges időt, tartsd be a receptben előírtakat; pihentesd a bekavart tésztát; alaposan dolgozd meg, gyúrd össze (minél jobban ki van dolgozva, gyúrva a tészta, annál szebbek lesznek a sütemények); a formára vágás legyen pontos; a tepsibe helyezés után igazítsd meg kézzel, ha netán elromlott volna a formája; vigyázz, ne süsd tovább a kelleténél; kihűlés után díszítsd; vigyázz, hogy legyen elegendő idő a díszítés teljes száradására. Van vele matatás, de megéri!

– Vannak-e a mézeskalácssütéshez fűződő érdekes történeteid? Esetleg fura megrendelések vagy eddig minden kérést tudtál teljesíteni? Milyen alkalomra sütsz a legszívesebben?

– A legnagyobb kihívás az volt, amikor gyermekrajzot kellett reprodukálni mézeskalácson. Nagyon igyekeztem, de távolról sem lett olyan szép, mint a rajz. A gyermekrajz csodálatosságát nem lehet leutánozni. Legalábbis nekem nem sikerült teljes mértékben.

Kinga szerint a gyermekrajz csodálatosságát nem lehet leutánozni…

…legalábbis úgy gondolja, neki nem sikerült teljes mértékben

A mézessütés, a rendelésre sütés kényes dolog számomra. Ha valakinek ígéretet teszek, ha valamilyen alkalomra mézest készítek, akkor elvárom magamtól, hogy meg legyek elégedve a végeredménnyel. Úgy szeretem kiadni a kezemből a „munkát”, hogy azt mondhassam, ha én kaptam volna, meg lennék elégedve, nem lenne kifogásom, pont ezt szerettem volna. Számomra az alkotómunka sokszor keserves – a jó értelemben. Megküzdök az idővel, ihlettel – ha nem vagyok alkotó formában, nem sikerül, nem lesz olyan, amilyet szeretnék –, sokszor az anyaggal is. Rendelésre készülő mézes esetében a kért darabszám dupláját készítem, hogy a legjobban sikerült darabokat tudjam a megrendelőnek adni. Szeretem nyomon követni a mézeseimet, rá szoktam kérdezni, hogy épségben célba értek-e, tetszettek-e, meg voltak-e elégedve velük azok, akik kapták...

Mindenfélét szívesen, szeretettel készítek. Minden egyes darabot külön-külön dédelgetek, de legszívesebben mégiscsak a karácsonyi mézeseket készítem, hiszen először életemben karácsonyra sütöttem, mégpedig karácsonyfa formájú mézeseket, erre világosan emlékszem.

– Az ünnep közeledtével besűrűsödnek a teendők, egyre rohanósabbá válik az élet. Mennyire sikerül sütés közben kikapcsolódni, az ünnepre hangolódni?

– Nagy-nagy fájdalmamra, nem igazán sikerül rászánni annyi időt, amennyit szeretnék. De mézessütés, -díszítés közben nagyon jól érzem magam. Ha azzal foglalkozom, amit szeretek, abban nem fáradok el, hanem feltöltődöm.

– Szoktatok családilag együtt sütögetni, esetleg mézest díszíteni?

– Igen. A gyermekek egészen picik voltak, amikor a kezükbe adtam egy-egy darab mézeskalácstésztát. Amikor nagyobbacskák lettek, egészen jól beletanultak, évekig együtt sütöttük és díszítettük a karácsonyi adagokat, volt, hogy karácsonyi vásárba valót is készítettünk. A lányom idén saját adagot különített el magának az én egyik tésztámból, amit ő gyúrt, szaggatott, díszített. Tavaly az iskolás karácsonyozásra egyedi mézeskalács-ajándékot készített egyik osztálytársnőjének. Nagy öröm számomra, hogy a gyermekeim is tudják az alapokat. Meggyőződésem, hogy majd, amikor saját családjuk lesz, a saját gyermekeikkel ők is fognak mézeskalácsot készíteni.

– Melyik a kedvenc karácsonyi süteményed és miért?

– Nem is kérdés: a mézeskalács. Az illatáért.

Mit látsz a legszükségesebbnek a karácsonyi hangulat megteremtéséhez?

– Ami a legszükségesebb lenne, abból jut a legkevesebb, sajnos. Az elcsendesedésre, az együttlétre, a ráérős készülődésre fordítható idő nagyon kevés. Megpróbáljuk azért együtt díszíteni az otthonunkat, karácsonyi dalokat énekelünk, volt rá példa, hogy egy-egy dalt hangszeres kísérettel összegyakoroltunk. Felelevenítjük a kántálóénekeket, eltervezzük, melyiket énekeljük majd, ha elmegyünk kántálni.

– Ha lenne három karácsonyi kívánságod, mit kívánnál?

– Egyet mondok: békesség.